186081. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a sejttevékenységgel összefüggő biológiai folyamatok stimulálására
186081 2 ...; .1 A 1. táblázat alapján láthatjuk, hogy a poláros fénnyel történő besugárzás fokozza a sebváíadékban a fehérjék termelődését; természetesen a különböző frakciók esetében különböző mértékben. Az 1. táblázat adataiban a nagy ingadozások az egyéni eltérésekre és a gyógyulás különböző fázisaira vezethetők vissza. A nagy szórás miatt átlagképzés nem végezhető. A mennyiségi növekedés tendenciáját azonban a táblázat adataiból megállapíthatjuk. A számértékekből kitűnik, hogy a kezelés hatására a mennyiségi növekedés mértéke legnagyobb az Immunoglobulin-M esetében volt, majd sorrendben az Albumin, az a,-lipoprotein, az Immunoglobulin-G, az a-antitrypsin, a Transferrin, az cr2-Macroglobulin és a Immunoglobulin-A következett. Észrevettük, hogy az egyes betegek sebgyógyulási hajlama arányos az immunfehérjéknek az egyes kezelések hatására bekövetkező mennyiségi növekedésével. Annak a betegnek a sebe ugyanis sokkal nagyobb mértékben gyógyul, akinél az immunfehérje növekmény egy-egy besugárzás hatására nagyobb mértékű, tehát érzékenyebben reagál a poláros fényű kezelésre. Ennek az összefüggésnek a figyelembevételével már néhány kezelés során felmérhetjük a seb gyógyulási hajlamát és a teljes kezelés várható időtartamát. Az immunológiai vizsgálatok összhangban vannak a citológiai vizsgálatok során nyert megfigyeléseinkkel, amelyek szerint a poláros fénnyel való kezelés hatására i. megjelennek a humorális védekezést biztosító fehérje típusok; ii. a sejtek citoplazmájában határozott granuláció jelenik meg, amely a lizoszomális enzimek jelenlétére utal; és ’r iii. hatásos védekezés indul meg a főleg immunológiai úton elpusztítható pálcika alakú baktériumok ellen. A citológiai és az immunológiai vizsgálatok mellett elsődleges figyelmet fordítottunk a sebgyógyulás általános folyamatának lezajlására is. Vizsgálataink során a sebek makroszkópos jellemzőit mértük és értékeltük a kapott eredményeket. A sebalapon létrejövő változásokat mértük és jegyeztük le, amelyek tartalmazták a sebszélek vertikális, horizontális, valamint a sebek mélységi méreteit, mértük továbbá az újonnan keletkezett hámszegély szélességét. A sebek a kezelés során először feltisztultak, a váladék kevesebb és tisztább lett már néhány kezelés után is. A betegek ezzel egyidőben a fájdalomérzés lényeges csökkenéséről számoltak be. A szemmel is látható sebgyógyulás bizonyos latenciaidő után indult be. Ez általában egy hét volt, majd ettől kezdve egyenletesen gyógyultak a sebek, még olyanok is, amelyek a poláros fényű kezelés megkezdése előtt éveken át semmiféle gyógyulási hajlamot nem mutattak. A gyógyulás újabb egy heti kezelés után általában felgyorsult. Ervégződések jelentek meg a sebalapon, körülöttük később fehéren kiemelkedő gyöngyszerű képződményekkel, és a széli hámosodás is megindult. Az új hámszegély először piros területként jelent meg, amely általában másnapra fehérré és peremszerűen kiemelkedővé vált. A gyógyulás folyamata általában egyenletes volt, a sebek alapjai fokozatosan feltelődtek, szélük összehúzódott, esetenként pörkképződés után gyógyultak. A isebgyógyulás kezdete és üteme nagymértékben . függ a beteg korától, általános állapotától, belgyógyászati és haemodynamikai statusától is. Ezt a folyamatot szemléltetjük a 18., 19. és 20. ábrákon. A teljes vonalak a sebek horizontális méretét, a szaggatott vonalak pedig a vertikális méretét mutatják. Egy 54 éves férfi beteg anamnesisében hepatitisen kívül egyéb megbetegedés nem szerepel. 20 éve van kifejezett varicositása, thrombózisa nem volt. 15 éve „pattant ki” először a lábszára, majd ez spontán begyógyult. Ez a folyamat azóta többször ismétlődött. 4 éve alakult ki először lábszárfekélye a jobb lábszárán. A jelenlegi sebek 10 hónapja nem gyógyulnak. Venorutont, Padutint, localisan pedig Oxycortot, antibioticumokat, Neogranormont és Panthenolt kapott. Ilyen előzmények után polarizált fénnyel kezdtük el kezelni. Ekkor a jobb lábszár középső- és alsó harmada határán egy 20x24 mm-es 2 mm mély, a distális harmadban pedig egy 24—18 mm-es 4 mm mély ulcusa volt. Kb. az 5—7. kezelés hatására a sebek gyors javulásnak indultak, felszínesebbé, erezettebbé váltak. Distális sebe a 40-edik kezelésre pörkösen begyógyult (18. ábra), majd az 57-ik kezelésre a jóval mélyebb proximalís ulcusa is besarjadt (19. ábra), és a kezelést befejeztük. A 20. ábra 66 éves ffi. beteg gyógyulását szemlélteti, anamnesisében 21 éve csípőizületi panaszok szerepelnek, emiatt 17 évvel ezelőtt csípőprothesist kapott, majd fájdalmai miatt cordotomiát végeztek. Fél évvel ezelőtt zavartság lépett fel a betegnél, ezért psychiatriai osztályra szállították. Az időközben fekvővé vált betegen fokozatosan decubitusok alakultak ki, mindkét oldalon a csípőtájon és sacralisan is. Ekkor kezdtük meg a poláros fényű kezelést. Ennek kezdetekor jobb csípőtájon egy 21 x 30 mm-es és egy 16 x 25 mmes 3 mm mély sebe, a bal oldalon egy 66 x 45 mm-es 38 mm mély sebe volt. A sacrais decubitus 30 x 13 mm-es volt. A polarizált fény hatására sebei lassan feltisztultak, a 7-ik kezeléstől kezdve fokozatosan kisebbekké váltak. Ekkor átmenetileg csökkent a gyógyulás üteme, majd 40-ik therápia után a széli tasakok letapadtak, az üreg mélysége is jelentősen csökkent. A beteg saját kérésére, családi okok miatt az 50-ik kezelés után távozott az osztályról. Ekkor sacralis és az egyik (a kisebb) jobb oldali sebe teljesen behámosodott, a másik pedig 8x 17 mm-re, a bal oldali 26x20 mm-re kisebbedett. Tapasztalatunk alapján úgy tűnik, hogy leghoszszabb idő után és legkevésbé a diabetes alapján kifejlődött elváltozások reagálnak a kezelésre. Valamivel jobb a gyógyhajlam az arteriosclerosis obliterans talaján kialakult sebek gyógyulásánál, de a legszembetűnőbb és leggyorsabb eredmények a postthrombotikus syndroma miatt kialakult ulcus crurisoknál érhetők cl. A fentiekben a poláros fénnyel való kezelésnek a krónikus sebek gyógyulására gyakorolt stimuláló hatását ismertettük. A gyógyulási folyamatra a kezelés tehát a legkedvezőtlenebb kórelőzmények esetén is jelentős stimuláló hatást fejtett ki. Nyilvánvaló ezért, hogy az akut sérülések, vágott vagy zúzott sebek gyógyulásánál,'ahol a spontán gyógyulást gátló körülmé5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65' 9
