186081. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a sejttevékenységgel összefüggő biológiai folyamatok stimulálására

186081 2 A találmány tárgya berendezés a sejttevékenységgel összefüggő biológiai folyamatok stimulánsára, külö­nösen a testfelületen található pathológiás képletek, úgymint sebek, fekélyek és egyéb sérülések gyógyulá­sának elősegítésére, amely a fénysugárzás biológiai stimuláló hatásának alkalmazásán alapul. A lézer fénnyel való megvilágítás ismert módon biológiai stimulatív hatást fejt ki. Az erre irányuló kí­sérletek dr. Mester Endre professzor irányításával már 1967 óta folynak és a kezdetben csak szerény fel­­tételezés azóta széleskörű kísérleti igazolást nyert. A lézer fénnyel való kezelés gyógyító hatásának ma már komoly irodalma van. A tapasztalatok összegzése ta­lálható Mester Endre: „Laser Application in Promo­ting of Wound-Healing” c. munkájában, amely meg­jelent a Laser in Medicine 1980. évi kiadványában (szerk. H.K. Koebner, Wiley-Interescience Publ. 1980). Ilyen összefoglaló jellegű műnek tekinthető még Mester Endre: „Der Laser” c. műve (szerk. K. Dinstl és P. L. Fischer, Springer-Verlag, 1981.). Itt említjük meg, hogy a lézerfénnyel ellentétben az egyéb természetes vagy mesterséges fénnyel való keze­lések biológiai stimulációs hatást nem mutattak. A lézerfény gyógyító hatása elsősorban nehezen gyógyuló sebek, fekélyek kezelésénél mutatkozik. Is­mert módon ilyen krónikusnak mondható fekélyek vi­szonylag gyakran alakulnak ki idős, keringési rendel­lenességgel rendelkező embereknél. A hosszan tartó fekvés hatására is sokszor keletkeznek nehezen gyó­gyuló felfekvéses sebek. A lézerfénnyel való kezelés során a lézerfény-nyalá­bot prizma, tükör vagy száloptika segítségével a sebre irányítják és a nyaláb mozgatásával a seb teljes felüle­tét letapogatják. A fénysűrűség 20—150 mW/crn2 kö­zött van és a kezelés során a maximális energiasűrűsé­get 4 J/cm2 körüli értékre állítják be. A kezelést sza­kaszosan, általában heti két alkalommal végzik, és az átlagos gyógyulási időtartam 10—12 hétre tehető. A lézerfény biológiai stimuláló hatásának magyará­zatára igen sok, egymásnak többszörösen is ellent­mondó elméletet látott napvilágot, tudományosan el­fogadható magyarázattal eddig még nem lehetett ta­lálkozni. A közölt eredmények alapján a lézerfényes kezelés­nek tág alkalmazási területe lenne, a gyakorlati ta­pasztalatok alapján azonban ez a kezelés nem terjedt el olyan mértékben, mint amit hatása indokolna. A széleskörű elterjedést több körülmény akadá­lyozza. Ezek közül kiemelkedő jelentüségű, hogy a megfelelő nyalábátmérőt és teljesítményt biztosító fo­lyamatos üzemű lézerek ára meglehetősen magas, ke­zelésük nagy szakértelmet és magasfokú technikai fel­szereltséget igényel. A nyalábkeresztmetszet növelésé­nek technikai korlátái is vannak, ezért nagyobb terü­letű sebek gyógyításánál a sebfelület letapogatása fo­kozott körültekintést tesz szükségessé. Az orvosoknak a lézerfény viszonylag tartós alkal­mazásától való idegenkedését magyarázza még az is, hogy a lézerfény és az élő anyag kölcsönhatásai pon­tosan még nem ismertek, és az esetleges mellékhatá­sok fellépése sem zárható ki egyértelműen. Nem is­mertek még a lézerfény ko-karcinogén hatásai sem. Egyes szerzők ilyen hatást feltételeznek valamilyen psoralen származékos kezelés alatt álló betegek lézer­fénnyel való besugárzásánál. A találmány feladata olyan berendezés létrehozása, amely a lézerfénnyel legalább egyenértékű biostimula­­tív hatást képes kiváltani anélkül, hogy alkalmazásá­nál a lézerfény előállításával kapcsolatos nehézségek fellépnének vagy a szervezetre gyakorolt hatása isme­retlen lenne. A kitűzött feladat megoldásához abból a tényből kiindulva jutottunk el, hogy a sejtmembrán kettős li­pid rétege fiziológiás állapotban a folyadék kristá­lyokhoz hasonló fázisállapot környékén van. A pola­rizált fény és a folyadék kristályok kölcsönhatásából ismert, hogy adott intenzitásküszöböt meghaladó po­larizált fény a folyadék kristályokban állapotváltozást tud előidézni. Feltételeztük, hogy megfelelő tulajdon­ságokkal rendelkező polarizált fény képes átrendezni a sejtmembrán kettős lipidrétegének a poláros fejeit. Ettől az átrendezéstől a sejtmembránhoz kötődő, il­letve a sejtmembránon keresztül lezajló folyamatok észrevehető megváltozását vártuk. A találmány lényegét az a felismerés képezi, hogy a biológiai stimulatív hatás nem elsősorban a lézerfény, hanem a poláros fény alkalmazásához kötődik, és a lézerfény csak azért képes ilyen hatást kifejteni, mert egyúttal polarizált fény is. A normál, inkoherens lát­ható fény tehát ugyanúgy kiválthat biológiai stimulá­ló hatást, ha egyúttal lineárisan polarizált is. Ezzel összhangban a testfelületeken található pat­hológiás képletek, különösen sebek, fekélyek és egyéb hámsérülések gyógyulásának síimulálása úgy oldható meg, hogy a pathológiás területet adott állandó és fo­lyamatos teljesítménysűrűség mellett fénnyel besugá­rozzuk, és a besugárzást inkoherens, 300 nm-nél nagyobb hullámhosszúságú összetevőket tartalmazó lineárisan polarizált fénnyel végezzük. A stimuláló hatás a sejttevékenységgel összefüggő biológiai folya­matoknál általában jelentkezik. A besugárzási eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál a besugárzás során a teljesítménysűrűséget 75 és 150 mW/cm2 közé állítjuk be. A gyógyulási folyamat szempontjából előnyös, ha a besugárzást időszakosan végezzük, és egy-egy időszak során a felületre legfeljebb 5 J/cm2 energiával hatunk. A kezelésnél legalább a 400 és 700 nm közé eső hul­lámhossztartományban folytonos vagy kvázi-folyto­­nos spektrális eloszlású és lényegében párhuzamos su­garú fény-nyalábot alkalmazunk, a felületet pedig nagyjából merőleges irányból sugározzuk be. Ha a besugárzó fény nyalábkeresztmetszete kisebb a pathológiás területnél, akkor a besugárzást célszerű­en a nyaláb és a kezelt terület relatív elmozdításával végezzük oly módon, hogy először a kezelendő terület széleit sugározzuk be, majd körkörösen haladunk an­nak belseje felé. A besugárzás során előnyös, ha leg­alább 3 cm2 keresztmetszetű nyalábot használunk, és a kezelést normál szobahőmérsékletű környezetben végezzük. A találmány tárgya lineárisan polarizált fényt kibo­csátó berendezés a sejttevékenységgel összefüggő bio­lógiai folyamatok stimulálására, különösen a testfelü­leten található pathológiás képletek, úgymint sebek, fekélyek és egyéb sérülések gyógyulásának elősegíté­sére, amely 300 nm-nél nagyobb hullámhosszú fényt előállító fényforrást tartalmaz, és a berendezésnek a találmány szerint inkoherens fényt előállító fényfor­rása, ezzel egybeépített vagy tőle elkülönített poiarizá-5 10 15 20 25 30 35 <10 >15 50 55 60 66 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom