186054. lajstromszámú szabadalom • Csőváltó szerkezet, főleg pneumatikus szállításhoz
A találmány — főleg penumatikus szállításnál alkalmazható — csőváltó szerkezetre vonatkozik. A pneumatikus szállítás több területen terjedt el. így különösen alkalmasnak mutatkozott az élelmiszeriparban, elsősorban a vágóhidakon, mert a zárt 5 vezetékben történő szállítás higiénikus, a berendezés viszonylag egyszerűen, külön helyszükséglet nélkül megvalósítható, a szállítás általa többszáz méterre is gyorsan történhetik, emellett külön kiszolgáló személyzetet, mozgó szállítóeszközt nem igényel. 1 ° A vágóhidakon az állati eredetű anyagok (bél- és gyomorgamitúra, bélköteg, bőr, vágóhídi hulladék, szőr, darált csont stb) szállításának igen összetett útvonalakon kell végbemennie. Általában egy közös fogadótartályba többfelől, egy helyről pedig sokszor 15 többfelé kell szállítani. Ehhez nyilvánvalóan igen sok pneumatikus csővezetékre és általában több indítóállomásra van szükség, ami nagyon költséges, emellett a sok csővezeték elhelyezésére sem áll mindenütt rendelkezésre a szűk- 20 séges térség. Megoldásként kínálkozik az olyan penumatikus szállítóberendezés, amelynek van egy közös szállítócsöve, amely azután a megfelelő helyeken több ágra ágazik szét. Ehhez a szétágazásnál csőváltóra van 25 szükség. Az ismeretes csőváltók jellegzetes képviselője a TOR-rendszerű csőváltó. Ennek háza sík falakkal határolt, a szállítócsövénél bővebb a keresztmetszete s az irányváltoztatást egy mozgatható siklap végzi. En- 30 nek a csőváltónak azonban több hátránya van. A terelő síklap és a ház között a tömítés nincs kellően megoldva, s ezért nagy a levegővesztesége, a bővebb szelvényű házból a szűkebb szelvényű továbbmenő csővezetékbe való átmenetnél gyakori a dugulás és vé- 35 gül a szállítás csak több irányból történhetik a közös csőbe, mert a szállítási közeg maga állítja be a terelő siklap helyzetét. E hátrányoktól mentesek a 2440895 sz. francia és az 1417 889 sz. angol szabadalmi leírásokban ismerte- 40 / tett csőváltó szerkezetek. Ezeknél egy egyenes, merev váltócsövet lehet a közös cső felől két-két ági cső irányába elforgatni. A közös csőhöz való csatlakozásnál mindkét megoldásnál flexibilis (pl. harmonikázó) összeköttetés van kialakítva, aminek tisztítása nehe- 45 zen megoldható és az ági csőhöz való csatlakozásnál a tömítéshez a váltócső bemozgatása válik szükségessé. A francia megoldás mozgatására igen bonyolult szerkezet szolgál, míg az angol szerkezet már egyszerűbb, de itt a váltócső teleszkópikus megoldású, aminek tö- 50 mítése ismét hibalehetőségeket rejt magában. Mindkét szerkezetnek közös hiányossága, hogy váltáskor a váltócső kifúj, pneumatikus szállítórendszerben való alkalmazására eleve alkalmatlan. A 27 27 03 sz. NSZK leírásban ismertetett szerkezet 55 a két szerkezettől annyiban különbözik, hogy már alkalmaz Íves zárótestet, tehát elvileg alkalmas lehetne pneumatikus rendszerben való beépítésre: a váltócső azonban mégis kifúj, mert elvetve a flexibilis kapcsolatot, a közös csőnél való elfordításnál a keletkezett 60 ékalakú nyílás elzárására kétoldalról váltakozva betolható szegmensfalat alkalmaz; ez időt vesz igénybe s ezalatt a cső itt nyitva marad, emellett a szegmenstestek tömítése sem lehet tökéletes. Végül ismeretes még — több ágvezeték felé történő 65 csatlakoztatásra — a 2498 573 sz. francia szabadalmi leírásban ismertetett szerkezet is, amely váltócsövtU a közös cső tengelye körül elforgatható, S-alakban hajlított merev csövet alkalmaz, amely másik végén egy körtárcsán kör mentén elhelyezett több ági csővezetékhez is csatlakoztatható. A váltócső mozgatására és rögzítésére bonyolult, költséges szerkezet szolgál s nehézségeket okozhat tisztítása és a váltócső forgathatósága érdekében alkalmazott tömítés is. Mindezek a szerkezetek tehát vagy penumatikus rendszerben nem is alkalmazhatók, vagy túlságosan költségesek és kényesek. A jelen találmány célja olyan csőváltó létesítése, amely e hátrányoktól mentes és egyszeri kialakítású, a csővezetékeket iránytörés nélkül köti össze, emellett jól tisztítható, a váltóelem cseréjével könnyen javítható, s amely alkalmas arra, hogy gépi úton működtethető és távolról vezérelhető legyen, s végül amely mindkét irányban történő szállításnál is alkalmas összeköttetést biztosít. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ez a célkitűzés akkor valósítható meg, ha olyan összekötő csőelemet alkalmazunk, amelyik a közös cső irányából az ágvezetékek irányába hajlítható. Ennek megfelelően a találmány szerinti szerkezet lényege, hogy fix háza, ebben egy csap körül elforgatható alapteste, egyik végén a közös cső végénél a fix házhoz fix, másik végén az alaptesttel együttmozgó álló csőkötő idomhoz kötött rugalmas, hajlékony váltócsöve, a váltó csőkötő idom által leírható körívvel párhuzamos íves záróteste, az ágvezetékeknek az íves zárótest körívével párhuzamos íven elrendezett ági csőkötő idomai, végül az íves zárótest egyik oldala felől levő csőkötő idomban vagy idomokban elhelyezett, az íves zárótesthez szorosan illeszkedő, előnyösen kemény műanyag kopócsőbetétei vannak. Mivel a kopócsövek idővel elkopnak, azoknak vagy cseréjük, vagy az illeszkedés szorossá tétele érdekében relatív helyzetük megváltoztatása szükséges. Ez utóbbi cél érdekében a szerkezetnek egyik kiviteli alakjában alaptestén középvonalával párhuzamosan elcsúsztatható kerületi teste van, mely kerületi test a rajta kialakított hosszúkás nyíláson és az alaptest furatán átmenő csavarral továbbá az ehhez ütköztethető szabályozócsavarral az alaptesthez képest változtatható helyzetben rögzíthető. A fenti alapjellemzők betartása mellett a szerkezetnek két fő típusa különböztethető meg. Az egyiknél az íves zárótest az alaptesttel együttmozgó kapcsolatban van, az alaptesttel együttmozgó váltó csőkötő idom az íves zárótesttel mereven van kapcsolva, az íves zárótesten e kapcsolatnál átömlő nyílás van kialakítva, az ági csőkötő idomok az Íves zárótesthez hézaggal illeszkednek és a kopócsőbetétek az égi csőkötő idomokban vannak elhelyezve. Kerületi test alkalmazása esetén az íves zárótest a kerületi testtel merev kapcsolatban lehet. A másik fő típusnál az ági csőkötő idomok az íves zárótesttel, az íves zárótest a fix házzal van merev kapcsolatban, az íves zárótesten az ági csőkötő idomok kapcsolatánál átömlőnyilások vannak kialakítva, a váltó csőkötő idom az íves zárótesthez hézaggal illeszkedik, a kopócsőbetét pedig a váltó csőkötő idomban van elhelyezve. Mindkét fő típus gyakorlati alkalmazásában igen 2
