186031. lajstromszámú szabadalom • Kétfokozatú víztakarékos WC öblítőtartály

1 186031 2 A találmány tárgya olyan kétfokozatú víztakarékos WC öblitőtartály, lehúzókarral, ehhez csatlakozó, a kifolyónyílás szelepülékét záró elemmel, valamint szi­­vomyapővel, amely alkalmas kétféle beállított víz­­mennyiség leeresztésére egyszerű működtetéssel. Ismeretes, hogy jelenleg általában kétféle öblítési elv alapján működnek WC tartályok: a) szivomyás öblítés, amelynél a kifolyónyílás sze­lepülékét a lehúzókarral összekötött súlyzár zárja, és ennék felemelése, majd visszahelyezése után a víz áramlása következtében létrejött vákuum hatására a szelepülék alatt bekötött, fordított U alakú szivornya­­csövön át a tartály tartalma kiürül; b) hidrodinamikai egyensúly elvén működd öblítés, amelynél a kifolyónyilás szelepülékét olyan kiegyen­súlyozott zárószerkezet zárja, amelyet — miután a le­húzókarral megemeltük — a vízáramlása mindaddig lebegve tart, amíg a tartály kiürül. Az ismert WC öblítőtartályok a fenti elvek alapján mindig egy adott mennyiségű vizet ürítenek ki, és a vízmennyiség szabályozására vagy beállítására sem­milyen lehetőség nincs. Ugyanakkor ismeretes az is, hogy a vizelet és a széklet leeresztéséhez különböző mennyiségű vízre van szükség. Ezért — különösen a takarékossági szempontok előtérbe kerülésével — fel­merül az igény, hogy egy WC tartállyal kétféle mennyiséget lehessen kiüríteni. A vízzel való takaré­kosság ugyanolyan fontos, mint az energiával történő ésszerű gazdálkodás. Egy család egy évben mintegy 50—55 m3 vizet használ el, illetve enged le a WC öblí­tőtartályból a szennyvízhálózatba vagy az emésztőbe. Kétfokozatú öblitőtartály alkalmazásával ennek a mennyiségnek mintegy a fele megtakarítható. Ezért javasoltak már néhány kétfokozatú öblítőtar­tályt, ezek azonban bonyolultságuk, komplikált hasz­nálatuk és költséges előállításuk miatt gyakorlati al­kalmazásra nem találtak. Az egyik ilyen javasolt kétfokozatú WC öblítőtar­tály alapjában véve két közönséges egyfokozatú tar­tály egybeépítéséből jön létre: két különböző űrtartal­mú tartálya van, mindkettő külön záró- és lehúzószer­kezettel van ellátva, öblítéskor a megfelelő kar meg­húzásával a kívánt tartály kiüríthető. Ennek a megol­dásnak hátrányai nyilvánvalóak: gyártási és szerelési költsége a hagyományosnak pontosan kétszerese, a meghibásodási lehetőség megduplázódik és kezelése is bonyolult. Emellett nyilvánvalóan helyigénye is na­gyobb a hagyományos tartályénál. Egy másik ismert megoldás szerint (ilyenek találha­tók például a H2550 sz. magyar közzétételi iratban és a 124327 sz. magyar szabadalomban) olyan szivor­­nyás öblítést alkalmaznak, amelynek szivornyacsöve a vízszint magasságának körülbelül a felénél furattal vagy nyílással van ellátva. így amikor a súlyzár meg­emelésével a víz áramlását megindítják és a súlyzárat visszahelyezik, a tartályban lévő folyadék csak addig tud a szivomyán át kiürülni, amíg a vízszint a furatot el nem éri. Ekkor a maradék víz kiürítését újabb meg­húzással lehet elérni. A szerkezet tehát úgy működik, hogy egy húzásra a kisebb vízmennyiséget, két egy­mást kővető húzásra a nagyobbik vízmennyiséget en­gedi le. Ez a kialakítás a hagyományosnál nem bonyolul­tabb és nem is drágább, működtetése azonban megle­hetősen kényelmetlen. A széklet leöblítésénél ugyanis mindig meg kell várni, amíg az első, kisebb adag víz lefolyik, és a kart csak ezután lehet másodszor is meg­húzni. Érthető tehát, hogy ezt a szerkezet sem hasz­nálják a gyakorlatban, mert az embereknek többnyire nincs kedve a WC-ben ácsorogni, arra várva, hogy másodszor is meghúzhassák az öblítőtartály láncát. A 113 709 sz. magyar szabadalmi leírás olyan kom­binált öblitőberendezést ismertet, amelyben a szelep különböző mértékben emelhető meg, aminek követ­keztében kismértékű megemelés esetén csupán annyi ideig tart nyitva, ameddig a kart meghúzva tartjuk, nagy löket esetén azonban a hidrodinamikus záró­elemként kialakított szelep a szívóhatás körzetén kí­vül úszni kezd és az öblítőtartály teljes kiürüléséig nyitva marad. Ez a megoldás a korábban említettek szemben valóban praktikus kétfokozatú konstrukció. Hátránya azonban a felhasználó szempontjából, hogy a lehúzásnál mindig két kar közül kell a megfelelőt ki­választani, a gyártó szempontjából pedig a szerkezet­nek — éppen a két külön kar miatt szükséges — bo­nyolultsága. További hátránya a megoldásnak, hogy a kisebb adag öblítésekor a vízmennyiséget csak a lehúzókar megfelelő helyzetben tartásával lehet szabálytahi, azaz a kart mindaddig lehúzva kell tartani, amíg a víz­­kiáramlást biztosítani akarjuk. Ennek oka az, hogy a szerkezet nem rendelkezik szivornyacsővel. A jelen találmánnyal olyan öblitőtartály konstruk­ció kialakítása a célunk, amellyel az Ismertetett hátrá­nyok kiküszöbölhetők, és amelynek segítségével két­féle beállított vízmennyiség leeresztése egyszerű mű­ködtetéssel biztosítható. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldot­tuk meg, hogy a lehúzókarral és az ehhez csatlakozó, a kifolyónyílás szelepülékét záró hidrodinamikus elemmel ellátott öblítőtartályban a hidrodinamikus záróelem szivornyacsővel van ellátva, a lehúzókar pe­dig a tartály falában kétfokozatú pályában van meg­vezetve. A lehúzókar célszerűen kiegyensúlyozóelem­­mel van ellátva, és kétfokozatú pályája egyik oldalán lépcsősen, másik oldalán íveltcn kialakított horony. A találmány szerinti öblitőtartállyal kétféle víz­­mennyiséget lehet egyszerűen, megbízhatóan, az ed­dig megszokott használati móddal ObHtásire felhasz­nálni. Széleskörű elterjesztésével rendkívül nagy víz-, illetve költségmegtakarítás érhető ,él, de. ezen kívül számos egyéb előnnyel is rendelkezik; Ilyenek példá­ul, hogy csökkenti a vízfogyasztást — elsősorban csúcsidőben—, alkalmazása következtében megnő­­vekszik az emésztők kapacitása, ugyanakkor a vízki­termelés és a szennyvíz elvezetés fajlagos költségeit csökkentik. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti víztartály metszete, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott víztartály Oldalnézete. Az ábrákon látható, hogy a találmány szerinti víz­tartály lényegében a korábbiakban ismertetett kétféle elv kombinációján alapszik. Ugyanakkor ritagában foglalja mindkét rendszer előnyös tulajdonságait súlyzáras megoldás nélkül. Az 1 tartály 2 kifolyónyílásának | szelepülékét 4 zá­rógumi fedi le. A 4 zárógumi 3 úszóval együtt van 6 szivornyacsőre erősítve. A 6 szivorayacső felső részé­hez 7 nyúlvány van erősítve, amely 8 csappal van el-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom