185966. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus gzújtóberendezés belsőégésű motorokhoz
1 i 85 966 2 A belsőégésű Otto-motoroknál a keverék meggyújtását megfelelő energiájú és időzítésű gyújtószikra végzi. A gyújtószikra előállítása többféle módon történhet, energetikai szempontból azonban az ilyen célú berendezések két nagy csoportra oszthatók. A gyújtóberendezések egy része külső áramforrásról működik, ilyen például a ma már hagyományosnak tekinthető akkumulátoros gyújtás, továbbá különféle tranzisztoros és tirisztoros gyújtások egy része is. Ezen gyújtóberendezések működéséhez a motor üzemállapotától független állandó külső áramforrásra, akkumulátorra van szükség. A gyújtóberendezések másik csoportja nem igényel külső áramforrást. Ebbe a csoportba tartoznak az ún. mágneses gyújtások és az ezeknek megfelelő tranzisztoros, ill. tirisztoros gyújtások. A külső áramforrás nélküli gyújtásokat általában mopedeken, vagy olyan motorok esetében alkalmazzák, ahol egyébként az akkumulátoros rendszer nem indokolt. A hagyományos rendszerű mágneses gyújtásnál a szikraképzéshez szükséges energiát általában a motor lendítőkerekére erősített állandó mágnesek által egy tekercsben indukált áram hozza létre, a gyújtási időpont vezérlését pedig a főtengelyen elhelyezkedő bütyök által mozgatott megszakító végzi. A megszakítóval vezérelt mágneses gyújtási rendszer hátrányai: a gyújtófeszültség erősen függ a fordulatszámtól, a mechanikus megszakító gyakran igényel utánállítást, illetve cserét, a gyújtási időpont vezérlése csak bonyolult mechanizmussal oldható meg. Az említett hátrányok kiküszöbölésére több elektronikus megoldás ismeretes. Korábban főleg tranzisztoros megoldásokat alkalmaztak, lásd például a 2 242 325, a 2 242 327 és a 2 265 252 sz. német szabadalmi leírásokat. Ezekben azonban nincs az indukált villamos energia tárolására szolgáló kondenzátor, emiatt a biztonságos gyújtáshoz viszonylag nagy indukált villamos energia szükséges, ezenkívül a gyújtás időpontjának vezérléséhez külön jeladó (pl. mágneses jeladó) szükséges. Ismeretesek továbbá kapacitív kisülésü, tirisztoros gyújtási rendszerek áramforrás nélküli gyújtóberendezésekhez, amelyekhez az előbbinél kisebb indukált villamos energia szükséges. Ezeknek közös jellemzője, hogy az energiatároló kondenzátor feltöltését egy indukciós tekercs végzi, amely előtt a lendkeréken elhelyezett mágnesek elhaladnak és abban feszültséget indukálnak. További közös tulajdonságuk, hogy a kisütést végző tirisztor vezérléséhez szükséges impulzust egy külön vasmagon lévő tekercs állítja elő. Ezen tekercsben általában a lendkeréken elhelyezett külön mágnes vagy mágnesek és fegyverzeteik különleges kombinációjával kialakított mágneses terek indukálnak feszültséget. Ezek a külső áramforrás nélküli tirisztoros gyújtóberendezések kiküszöbölik a hagyományos berendezések hátrányait, azonban viszonylag bonyolult felépítéssel, több egymástól független tekerccsel vagy mágneskörrel rendelkeznek. Az 1 539 181 sz. német szabadalmi leírásban olyan elektronikus gyújtóberendezést ismertetnek, amely csak egyetlen jeladó tekerccsel és egy mágneses póluspárral rendelkezik. A gyújtóáramkör olyan kiegészítő elemekkel van ellátva, amelyek egyrészt biztosítják az egy tekercsről való működést, másrészt lehetővé teszik a gyújtási időpont szabályozását is. A fenti megoldás hátránya, hogy a gyújtótranszformátor primer tekercse a tároló kondenzátorral párhuzamosan van kapcsolva, és nincs biztosítva a tároló kondenzátor kisülése után fellépő lengések hasznosítása a gyújtószikra, időtartamának (intenzitásának) megnövelésére. További hátránya a fenti megoldásnak, hogy a rendszernek nincs földelt pontja, emiatt káros kapacitív visszacsatolás jöhet létre a tirisztorra, ami a gyújtóberendezés működését károsan befolyásolja. Hátrányos továbbá, hogy nem tartalmaz a motor leállítására szolgáló eszközt. A találmány célja a fenti hátrányok kiküszöbölésével olyan elektronikus gyújtóberendezés létrehozása, amely az ismert megoldások előnyeinek megtartása mellett egyszerű felépítésű és könnyen alkalmazható mind első, mind utólagos beépítésre. A kitűzött célt a találmány szerint olyan kapcsolási elrendezés létrehozásával értük el, amely a belsőégésű motorral együttműködő állandó mágneses szerelvényt, az előtt elhelyezkedő vasmagos tekercset, ahhoz kapcsolt tároló kondenzátort, gyújtótranszformátort, tirisztort és ellenállásokat, valamint diódákat tartalmaz, ahol a gyújtótranszformátor szekunder tekercse a motor gyújtógyertyájára van csatlakoztatva. A találmány lényege abban van, hogy a vasmagos tekercs egyik kivezetése az első dióda anódjához, míg a dióda katódja egyrészt a tároló kondenzátor egyik fegyverzetéhez, másrészt a tirisztor anódjához van csatlakoztatva, a vasmagos tekercs másik kivezetése a testhez, harmadik kivezetése pedig egyrészt leállító gombhoz, másrészt a második dióda anódjához van kapcsolva, amelynek katódja Zener-dióda katódjához van kötve, míg ugyanezen Zener-dióda anódja az első ellenállás egyik kivezetésével van összekötve, amelynek másik kivezetése egyrészt a tirisztor vezérlőelektródájához, másrészt a második ellenállás egyik kivezetéséhez van kötve, míg ugyanezen ellenállás másik kivezetése a tirisztor katódjáva! együtt a testre van csatlakoztatva. A találmányt a mellékelt rajz alapján részletesen is ismertetjük. Az ábrán a gyújtóáramkör rajzát vázlatosan látjuk. A 2 vasmagos tekercs előtt forog el az 1 állandó mágneses szerelvény, amely a motor lendkerekének külső vagy belső felületén helyezkedhet el. A 2 vasmagos tekercs 3 kivezetése a 11 diódán keresztül a 12 tirisztor anódjára csatlakozik. A 2 tekercs 4 kivezetése testelve van, az 5 kivezetés egyrészt a 6 nyomógombon keresztül a 19 testre, másrészt a 7 dióda anódjához csatlakozik. A 7 dióda katódja össze van kötve a 8 Zener-dióda katódjával, míg a 8 Zener-dióda anódja egy 9 ellenálláson keresztül a 12 tirisztor vezérlő elektródájára van kapcsolva. Másrészt viszont a 12 tirisztor vezérlő elektródája a 10 ellenálláson keresztül, katódja pedig közvetlenül testelve van. A 13 kondenzátor egyik fegyverze-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
