185952. lajstromszámú szabadalom • Erőátadó kapcsolat
185.952 nálnak, amelybe műgyantával ragasztják be az átmenő szögeket. Az említett szerkezeti megoldások - az utolsó kettő kivitelével - kizárólag csak fakötésekre adnak többé-kevésbl hasonló megoldási javaslatokat, de nem teszik lehetővé fából készült tartószerkezetnek idegen anyaggal való megerősítését, és ezáltal teher bírásának jelentős fokozását. Az előbbiektől eltérően fejlettebb elgondolást képviselnek azok a Lengyelországban és Svédországban kikisérletezett kombinált szerkezetek, amelyeknél már lehetőség nyílik arra, hogy a fatartó más idegen anyaggal együtt dolgozzék. A lengyel megoldás lényege az, hogy a fagerendáknak..a betonnal érintkező felületeét sűrűn beszögelik, vagy a fagerenda fölső - a betonnal érintkező - síkját fürészelessel befogazzák. A svéd megöl-1 dás ezzel szemben a már korábbról Ismert MGANG-NAIL,,-f éle szeglemezeket használja, amely előregyártott betonelemhez kapcsolódik. A kétségtelenül helyes alapgondolatok ellenére e két újszerű szerkezet sem vált be. A szögezett vagy fogazott lengyel szerkezet hibája a nagy munkaigény ess ég, továbbá az, hogy a két eltérő anyag közötti csúsztató erők fölvétele szempontjából csak a fagerenda dolgozik. Ezért a támaszok közelében lévő nagy nyiróerok zónájában ezek a megoszló erők átadására alkalmas kapcsolatok nem tudnak hatékonyan koncentrált erőket továbbítani. A svéd szeglemezes tartónál a fagerenda és az előregyártott betonelem között légrés van. A közvetlen érintkezés hiánya teherviselési és korróziós szempontból kedvezőtlen. A teherviselési hátrányt az okozza, hogy a beton és a fa közötti tapadást nem tudja kihasználni, és azért a szögeknél átadódó erők az anyagokat túlterhelik. Kedvezőtlen a lengyel megoldásnál az is, hogy a szögek kitépő erők f ölvét elére eleve alkalmatlanok, a fogasás pedig csak akkor képes ilyen erők továbbitásáraj ha ékhatás kialakulását megengedő sajátságos geomet-' riai kiképzéssel rendelkezik. Ennek elkészítése azonban igen bonyolult. A találmány célja olyan erőátadó kapcsolat kifejlesztése, amelynek segítségével egyszerű eszközökkel, kevés helyszíni munkával és csekély anyagfelhasználással lehet eltérő jellegű anyagok - általában fa és beton - között megbízható kapcsolatot kialakítani. Cél volt az is, hogy a két anyag közötti kapcsolat azok együttdolgozását eredményezze, és ezáltal lehetővé váljék fából készült tartószerkezeteknek monolit vasbetonnal való megerősít ése? és igy pl. födémszerkezetek egyszerű és megbízható megerősítése. A kitűzött célon belül feladat volt annak megvalósítása, hogy a meglévő tartószerkezetet, pl. fafödémet annak eltávolítása vagy megbontása nélkül lehessen az uj megerősített tartószerkezetben fölhasználni. Feladat volt az is, hogy födémmegerősítések esetében az alatta és fölötte lévő terek funkcionális használatát minimális mértékben vagy egyáltalán ne kelljen a megerősítési munkával megzavarni. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy fatartók eredményesen akkor dolgoztathatók együtt idegen anyaggal, célszerűen vasbetonlemezzel, ha a fagerendázathoz olyan szeglemez jellegű szerelvényt erősítünk, amely a gerendázathoz csatlakozó, a megerősítés szerepét betöltő betonlemezbe beágyazódik. Felismertük ugyanis, hogy a korábbi un. öszvértartót eredménye-" ző megoldásoknál a csúsztató erők átadását tiszta nyírással ki-3
