185903. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tisztított propilén homopolimerek vagy kopolimerek előállítására
1 18.*' 903 2 A reakcióhőmérséklet előnyösen 0-150 °C. A kezelési idővel kapcsolatosan nincs különösebb kikötés, de szokásosan körülbelül 20 perces - 5 órás időt alkalmazunk. Előnyben részesített halogénvegyületek a következők : (i) X'XaJ általános képletű halogén- vagy interhalogénvegyületek (azaz halogének egymással alkotott vegyületei, halogén-halogenidek), ahol X1 és X2 klór-, bróm- vagy jódatomot jelent és a jelentése 1, 2 vagy 3 ; (ii) titán-halogenidek; és (iii) szerves halogénvegyületek. Jellemző halogén- vagy interhalogénvegyület például a klór, bróm, jód, bróm-klorid, jód-klorid, jód-triklorid, jód-bromid és hasonlók. Közülük különösen előnyben részesítjük a jódot. Titán-halogenidként a titán-tetrakloridot, titántetrabromidot, titán-tetrajodidot és ezek keverékét használjuk. Közülük különösen előnyben részesítjük a titán-tetrakloridot. A szerves halogénvegyületek közül előnyben részesítjük az 1-18 szénatomot és az 1-38 halogénatomot tartalmazókat. E vegyületek halogénszubsztituált alifás szénhidrogének, mint széntetraklorid, kloroform, hexaklór-etán, etil-jodid, butil-jodid és hasonlók. E halogénvegyületek közül különösen előnyben részesítjük a fenti (i) pontban megjelölt halogén- és interhalogénvegyületeket. A halogénvegyületekkel való reagáltatást kívánatosán közömbös szénhidrogén oldószerben, mint hexánban, heptánban, oktánban, dékánban, benzolban, toluolban vagy xilolban hajtjuk végre. A kezeléshez különböző eljárásokat alkalmazunk, például (i) az éterrel kezelt szilárd anyagot a halogénvegyülettel reagáítatjuk, (ii) a redukált szilárd anyagot a halogénvegyülettel, majd az éterrel reagáítatjuk, (iii) a redukált szilárd anyagot az étervegyület és a halogénvegyület keverékével reagáltatjuk, és (iv) a halogénvegyületet az étervegyület jelenlétében hozzáadjuk a reakciókeverékhez, melyet a titán-tetraklorid szerves alumíniumvegyülettel történő redukálásakor kaptunk. Az aktivált titán-triklorid katalizáló hatásossága változik a használt halogénvegyület típusától és az alkalmazott reakciótól függően. Ha halogénvegyületként halogént, interhalogénvegyületet vagy szerves halogénvegyületet használunk, az (i) - (iv) eljárásokat alkalmazhatjuk, de titán-halogenidet használva az (i) - (iii) eljárásokat kell alkalmazni. így a kívánt aktivált titán-triklorid könnyen eltávolítható az alkalmas halogénvegyület és eljárás megválasztásával. A használt halogén vagy halogénvegyület mennyisége szokásosan 0,001-2 mól, előnyösen 0,005-1,0 mól, még előnyösebben 0,03-0,5 mól a redukált szilárd anyagban, vagy az éterrel kezelt szilárd anyagban levő titán-triklorid 1 móljára Vonatkoztatva, de a fent megadott mennyiségek nem korlátozó jellegűek. A reakcióhőmérsékletet szabadon választhatjuk meg, de előnyösen - 30° és 200 °C, előnyösebben 0° és 150 °C, célszerűen azonban 0° és 100 °C közötti hőmérsékletet alkalmazunk. A reakcióidő sem különösebben kritikus, de általában körülbelül 5 perc és 5 óra közötti időtartamot alkalmazunk. Aktivált titán-trikloridként előnyben részesítjük a 4,123,387 számú (1) és a 4,165,298 számú (2) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban megadott aktivált titán-trikloridot. Az (1) szerint az aktivált titán-trikloridot úgy állítják elő, hogy a titán-tetrakloridot szerves alumíniumvegyülettel redukálják, majd szén-tetraklorid és egy éter elegyével reagáltatják. A (2) szerint az aktivált titántrikloridot úgy állítják elő, hogy a titán-tetrakloridot szerves alumíniumvegyülettel redukálják, majd egy éter és halogén vagy interhalogénvegyület vagy monohalogénezett szénhidrogén keverékével reagáltatják. Az 1,391,068 számú brit szabadalmi leírás (3), a 24 194/78 számú japán szabadalmi leírás.(4) és a 920,888 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (5) (benyújtva 1978. június 30-án) szerinti aktíváit titán-trikloridok is előnyösen használhatók. A (3) szerinti aktivált titán-trikloridot úgy állítják elő, hogy a titán-tetrakloridot szerves alumíniímvegyülettel redukálják, majd egymás után complexképző reagenssel és titán-tetrakloriddal kezelik. A (4) szerint aktivált titán-trikloridot úgy állítanak elő, hogy a titán-tetrakloridot szerves alumíniumvegyülettel redukálják egy éter és jód vagy j ódvegyület jelenlétében, majd aktiváló reagenssel (Lewis-sav) érintkeztetik. Az (5) szerinti aktivált t tán-trikloridot úgy állítják elő, hogy a titántetrakloridot szerves alumíniumvegyülettel reagáltatják éter jelenlétében, majd jóddal reagáltatják. A találmány szerinti eljárásban nélkülözhetetlen aktivált titán-trikloridon kívül a jól ismert titántrikloridok, például a kereskedelmi forgalomban levő titán-trikloridok - melyeket titán-tetraklorid fémalumíniummal való redukálásával állítanak elő és ezt követően porítással aktiválnak (például TiCl3 AA, Stauffer Co., Ltd.) - kisfokú katalizáló aktivitással rendelkeznek, térbelileg szabálytalan polimereket eredményeznek és ezenfelül tág részecskeméreieloszlást mutatnak. Következésképpen ha a találmány szerinti eljárásban alkalmazzuk őket, a polimer nagy része kifolyik a mosótoronyból a mc sófolyadék kai együtt, ami a polimer nagyfokú veszteségéhez vezet. Ezenfelül minthogy sok nehézség merül fel a csövekkel és egyéb berendezésekkel kaj»csolatban, az üzem zavartalan működése lehetetlenné válik. A fent leírt (a) aktivált titán-trikloriddal kombinál! an használt (b) komponens előnyösen egy . air$ „x,: álta ános képletű szerves alumíniumvegyület, ahol R3 1-18 szénatomszámú alkilcsoportot, X3 halogénatomot, mint klór-, bróm- vagy jódatomot jelent és n jelentése 0, 1, 2 vagy 3. Ezen szerves alumíniumvegyületek közül különösei előnyben részesítjük a dialkil-alumíniummonohalogenideket (n = 1). Dialkil-aluminiummonohaiogenidként rendszerint dietil-alumíniumkloridot használunk. . 5 1C 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
