185844. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-tiazolidinon-származékok előállítására

160. példa

185 844

2

3 - [2 - (Dimetil - amino) - etil] - 5 - meti! - 2 - (3 - piridil)-4-tiazolidinon, mely egy szilárd anyag, és amelyet

10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből, 8,8 g 2-(dimetil- amíno)-etil-aminból és 12 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 12 g.

NMR (CDC13) (ö): 1,6 (d, -CH3);2,1 [s, -N(CH3)2];

2,6 (m, —CH2 —); 3,9 (m, -CH2-);

H

i

5,9 (s, -C-N); 7,6 (q, / képlet);

I

s-.

8,8 (m, a képlet).

Elemanalízis a C13H19N3OS képlet alapján: számított: C:58,87; H: 7,17; N: 15,85%;

mért: C: 58,57; H:6,99; N: 15,53%.

61. példa

3 - (2,4 - Dimetil - fenil) - 5 - metil - 2 - (3 - piridil) - 4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 121-123 °C, és amelyet 25 g 2,4-dimetil-anilinből, 22 g 3-piridil-karboxaldehidből és 24 g tiotejsavból nyerünk. Súly 14 g.

NMR (CDC13) (5): 1,7 (d, -CH3); 2,2 (d, -CH3);

H H

I I

4,2 (q, —C—); 5,9 (s, -C-N); 7,0

I I

ch3 sx

(m,/képlet); 8,8 (ni, a képlet).

62. példa

3 - (2 - (Trifluor - metil - fenil) - 5 - metil - 2 - (3 - piridil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 87 °C, és amelyet 24 g 2-(trifluor-metil)-anilinből, 16 g 3-piridilkarboxaldehidből és 18 g tiotejsavból nyerünk. Súly

4,0 g.

Elemanalízis a Ci6H13N2F3SO képlet alapján:

számított: C: 53,93; H:4,24; N:7,86%;

mért: C:53,64; H:4,22; N:8,02%.

H H

I I

NMR (CDCI3) (ő): 1,8 [d, -S-C-C(O)]; 4,3 (m, -C-);

I I

ch3 ch3

I

6,0 (s, -C-N): 6,8-8,0 (m, m kép-I

Sv

let,/képlet); 8,8 (m, a képlet).

63. példa

3 - (4 - Bróin - 3 - metil - feni!) - 5 - metil - 2 - (3 - piriclil)4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 127—

129 °C, és amelyet 11,2 g 4-bróm-3-metil-anilinből, 6,4 g

3- pi idil-karboxaldehidböl és 6,7 g tiotejsavból nyerünk. Súl) 12,2 g.

Elerranalízis a C)5H14BrN2 OS képlet alapján:

számított: C:51,44; H:4,03; N:8,00%;

mér: C: 51,64; H:4,22; N:7,82%.

64. példa

3-(4-Klór-fenil)-5,5-dimetil-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon

- 70 °C-ra lehűtött 150 ml vízmentes tclrahidrofuránhoz, vízmentes nitrogénatmoszférában, n-butil-lítium hexénos oldatából 25 ml-t egy részletben hozzáadunk. Az (legyet újból -70°C-ra lehűtjük, és 15 g 3-(4-klórfernl)-5-metil-2-(3-piridil)-4-tiazolidinormak (az 1. példában leírt eljárással előállított) 100 ml vízmentes tetrahidr rfuránnal készített oldatát cseppenként kevertetés közben hozzáadjuk. Körülbelül fé! óra múlva a reakcióelegyhez, a kevertetést folytatva, hozzácsepegtetünk 14 g metil-jodidot, egy éjszakán át kevertetjük, majd fokozatosan szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni.

A reakcióelegy feldolgozása úgy történik, hogy vizet adunk hozzá, éterrel extraháljuk, az éteres fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, a szárítószert kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bekoncentráljuk. A visszamaradó olajat petroléter (forráspont 60-70 C) és ttil-éter elegyből kikrístályosítjuk. Az ily módon nyert termék a 3-(4-klór-fenil)-5,5-dimetil-2-(3-piridil)-4- tiíi7.o!idinon, melynek olvadáspontja 140-141 C és súlya 4,8 g.

H

I

NMR (CDCl3/DMSO) (5): 1,7 (s, -CH3);6,3(s, -C-N);

H

7,2 (s, n képlet); 7,7 (d, o képlet); 8,8 (m, a képlet).

Elemanalízis a Ci6H15ClN2OS képlet alapján:

számított: C:60,28; H:4,74; N:8,79%;

méri: C: 60,07; H:4,67; N:8,52%.

11

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60