185798. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-hidroxi- 1,2-benzizotiazol 3(2H)-on- 1,1-dioxid-származékok és sóik előállítására
1 .185 798 2 10. példa 4-Hidroxi-l ,2-benzizotiazol-3 ( 2H) -on-1, 1~ dioxid. 50 g 60 °C-ra melegített polifoszforsavba 5 perc alatt beadagolunk 3,4 g (12 mmól) 2-[N-(tercbutil)-szulfamoiI]-6-metoxi-benzoesavat. Utána még 20 percig 70 °C-on melegítjük, és a még meleg reakcióelegybe jeget szórunk. A keletkező csapadékot kiszűrjük, és vízből átkristályosítjuk. (1,6 g; olvadáspont: 224 °C; C„H7N04S; 4-metoxi-l,2- benzizotiazol-3(2H)-on-1,1 -dioxid). A kristályos anyagot 4Ô0 ml 1,2-diklór-etánban 24 ml (25 mmól) bór-tribromiddal egy órát reagáltatok szobahőmérsékleten és 2 órán át visszafolyó hűtő alatt forraljuk. Utána a reakcióelegyet bepároljuk, és a maradékot metanollal elegyítve többször bepároljuk. A maradékot izopropanolból átkristályosítjuk, így 1,4 g (az elméleti 58%-a) 4-hidroxí-1,2-benzizotiazol-3(2H)-on-1,1 -dioxidot kapunk, amelynek olvadáspontja 224 °C. Az elemanalízis eredménye a C7H5N04S (199,19) összegképletre: számított: C% 42,20; H% 2,53; N% 7,09; S% 16,10; mért: C% 42,16; H% 2,57; N% 6,99; S% 16,01. A 2-[N-(terc-butil)-szulfamoil]-6-metoxi-benzoesav kiindulási anyag előállítása m-anizidinből kiindulva a következő módon történik: 3-Metoxí-benzolszulfonsav-kíorid. 61,6 g (0,5 mól) m-anizidint oldunk 50 ml ecetsavban, és cseppenként elegyítjük 110 ml tömény vizes sósavoldattal. Az elegyet lehűtjük 0 °C-ra, és 38 g (0,551 mól) nátrium-nitrit 75 ml vízzel készült oldatával diazotáljuk. Ezt az elegyet még 10-15 percig keverjük, majd lassan beleöntjük 24 g (0,14 mól) réz(II)-klorid és 5 g réz(I)-klorid 300 ml 30% ecetsavas kén-dioxid oldattal és 450 ml benzollal készült elegyébe, miközben erős gázfejlődés figyelhető meg, és a hőmérséklet 40 °C-ra emelkedik. Amint a reakcióelegy hőmérséklete csökkenni kezd, még 1 órán át 40 °C-on melegítjük. Lehűtés után 2,5 liter jeges vízzel hígítjuk, és szűrés után a szerves fázist elválasztjuk. Ezt vízzel és nátriumhidrogén-karbonát oldattal mossuk, és bepároljuk, így 84,5 g (az elméleti 82%-a) 3-metoxi-benzol-szulfonsav-kloridot kapunk. N-( tercButil J -3-metoxi-benzolszulfonamid. 49,5 g (0,24 mól) 3-metoxi-benzolszulfonsavkloridot oldunk 50 ml tetrahidrofuránban, és 25 perc alatt becsepegtetjük 40 g (0,55 mól) terc-butilamin 200 ml tetrahidrofuránnal készült oldatába. Szobahőmérsékleten 1 órát és 60 °C-on 7 órát keverjük. A reakcióelegyet szűrjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot ciklohexánnal eldörzsöljük, így 54,1 g (az elméleti 92,6%-a) N-(tercbutil)-3-metoxi-benzolszulfonamidot kapunk, amelynek olvadáspontja 100 °C. 2-[ N-( terc-Butil)-szulfamoU]-6-metoxi-benzoesav. .3,3 g (14 mmól) N-(terc-butil)-3-metoxi-benzolszulfonamid 70 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatát nitrogéngáz alatt - 60 °C és - 50 °C közötti hőmérsékleten 15 perc alatt elegyítjük cseppenként 19 ml 15%-os hexános n-butil-lítium oldattal (31 mmól). Utána a reakcióelegyet l órán át 0 °C-on keverjük, és újbóli - 70 °C és - 50 °C közé való lehűtés után szén-dioxid gázáramot vezetünk át a reakcióelegyen. A szén-dioxid gázbevezetést a befejeződött exoterm reakció után még 1 órán át folytatjuk szobahőmérsékleten. Utána a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, és a maradékot jeges víz és dietil-éter elegyével rázzuk. A vizes fázist dietil-éterrel mossuk, és sósavval megsavanyítjuk. A csapadékot kiszűrjük, így 3,5 g (az elméleti 87%-a) 2-[N-(terc-butil)-szulfamoíl]-6-metoxibenzoesavat kapunk. 11. példa 4-Hidroxi-1,2-benzizotiazol-3 ( 2H) -on-1,1 -dioxid. 1,98 g (10 mmól) 4-amino-l,2-benzizotiazol- 3(2H)-on-1,1-dioxid nátrium-nitrittel híg sósavoldatban végzett diazotálásával előállított 1,2-benzizotiazol-3(2H)-on-1,1 -dioxid-4-diazónium-klorid oldatát 150 ml 10%-os vizes kénsavoldattal elegyítjük, és vízfürdőn a nitrogéngáz fejlődés befejeződéséig melegitjük. Lehűtés után még tömény vizes sósavoldattal erősen megsavanyítjuk, és dietil-éterrel extraháljuk. A szerves fázist bepároljuk, a maradékot kevés híg nátrium-hidroxid oldatban oldjuk, és szűrés után újból megsavanyítjuk sósavval. À kiváló kristályokat vízből átkristályosítjuk, így 98 g (az elméleti 40%-a) 4-hidroxi-l,2-benzizotíazol- 3(2H)-on-1,1 -dioxidot kapunk, amelynek olvadáspontja 228 °C. Az elemanalízis eredménye a C7H5N04S (199,19) összegképletre: számított: C% 42,20; H% 2,53; N% 7,03; S% 16,10; mért: C% 42,14; H% 2,57; N% 7,09; S% 15,98. Az l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxid kiindulási anyagot a következő módon állítjuk elő: 2~Metil-3-nilro-benzohzu[fonamid. 7,5 g (49 mmól) 2-amino-6-nitro-toluolt oldunk 27.5 g tömény kénsav és 250 ml víz elegyében, és 0 “C és 5 °C közötti hőmérsékleten diazotáljuk 3,75 g (54 mmól) nátrium-nitrit 7,5 ml vizzel készült oldatával. A reakcióelegyet 2 óra múlva apránként beleöntjük 90 ml 30% ecetsavas kén-dioxid oldat és 1.5 g réz(II)-klorid 4 ml vízzel készült oldatának előre elkészített elegyébe. A hőmérséklet a beadagolás közben 20 °C-ra emelkedik. A további feldolgozást és ammóniával való reagáltatást a 2-metil-3- metoxi-benzolszulfonamid leírása szerint (8. példa) végezzük. így 8,2 g (az elméleti 77%-a) 2-metil-3- nitro-benzolszulfonamidot kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 16
