185774. lajstromszámú szabadalom • Védőszerként tiofoszforsav-származékokat tartalmazó csökkentett fitotoxicitású herbicid készítmények
1 . 185 774 2 és ha W, X és Z oxigénatomot jelent, R, R1 és R2 közül legalább az egyik fenilcsoporttól eltérő. Az (I) általános képletben „alkilcsoport” alatt egyenes vagy elágazó láncú, 1-13 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot értünk. Előnyösek az 1-6 szénatomos alkilcsoportok. Az „1-6 szénatomos alkilcsoport” például metil-, etil-, propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, n-pentil-, izopentil-, n-hexilcsoportra és hasonlókra vonatkozik. „Halogénatom” alatt klór-, bróm-, fluor- és jódatomot értünk. Amint azt az alábbiakban részletesen leírjuk, a szerves foszforvegyületek bizonyos alosztályai hatásosság tekintetében közös vonásokat mutatnak, ha tiokarbamát-herbicidekkel szemben ellenszerként használjuk őket. A találmány előnyös kivitelezésekor a búza megvédésére vagy triallát-herbicid okozta károsodásának csökkentésére 0,0-dietil-0-(m-tolil)-foszforotioátot alkalmazunk. A találmány jobb megértését segíti elő a speciális kivitelezés alábbi, részletes leírása. A gabonakárosodás csökkentésére vagy kiküszöbölésére használható vegyületeket a szakirodalomban herbicidellenszereknek, antidotumoknak, védőanyagoknak vagy antagonisztikus hatóanyagoknak nevezik. E vegyületek ellensúlyozzák a herbicid fitotoxikus hatását és csökkentik egy adott gabonanövény károsodását. Sok esetben a gyomok károsodása is csökken, de elfogadható szinten, amit gazdaságossági tényezők határoznak meg. E találmány gyakorlatában az (I) általános képletü szerves tiofoszforsav-vegyületeket használjuk ellenszerekként, a trialeáttal készítményben kombinálva. A „triallát” az S-(2,3,3-triklór-ailil)-diizopropil-tiokarbamát triviális neve. A trialeát és tiofoszforsav-vegyület súlyaránya 1 : 5-5 : 1. A sokféle és nagyszámú szerves foszforvegyület vizsgálata, a különösen triallátra alkalmazható kísérleti eredmények elemzése azt mutatja, hogy a szerves foszforvegyületek különböző osztályai antidotumokként alkalmazva a mellékelt rajzon látható általános hatékonysági sémát követik. Az (I-V) általános képletekkel ábrázolt vegyületek a következő neveken ismertek: (I) foszforo-tioátok vagy tiono-foszfátok; (II) foszfono-tioátok; (III) foszfino-tioátok; (IV) foszforo-ditioátok, és (V) foszfono-ditioátok. A találmány szerinti készítményekben használt ellenszer mennyisége függ a herbicidtől, amellyel a védőanyagot együtt alkalmazzuk, és a herbicid használt mennyiségétől. Minden esetben az alkalmazott ellenszer mennyisége hatásos védő mennyiség. Hatásos védő mennyiség alatt a herbicid okozta gabonakárosodás csökkentésére képes mennyiséget értünk. Az elvégzett próbákban a gabonakárosodás mértéke 100%-kal csökkent. A tiokarbamátok ellenszereként használt (1) általános képletű vegyületek ismertek, vagy ismert vegyületekből könnyen előállíthatok ismert és/vagy szokványos preparálási módszerek segítségével. A találmány szerinti eljárást és készítményeket a következő példák ismertetik. 1-75. példa Jellemző (I) általános képletű ellenszer trialláttal szembeni védőhatását búzán vizsgáljuk; a kísérleti eredményeket az 1. táblázat mutatja. Mindegyik ellenszer védőhatását a gabonakárosodás csökkenésének százalékában adjuk meg. A „%-os védőhatást” a következő számításokkal határozzuk meg: [a növény herbicid okozta gátlásának %-a + a növény ellenszer okozta gátlásának %-a] - a növény herbicid/ellenszerkombináció okozta gátlásának %-a. Ezekhez az eredményekhez a következő eljárással jutottunk: Jó minőségű termőtalajt alumíniumedénybe helyezünk és az edény tetejétől számítva 9,5-12,7 mm magasságig a földet összetömörítjük. Minden vizsgálandó növényfajtából előre meghatározott mennyiségű magot helyezünk az edényekben levő föld tetejére. Lemérjük az edény teljes megtöltéséhez szükséges föld mennyiségét és alkalmas tartályba töltjük. Víz-aceton (1 : 1) elegyben 0,1 s% diszpergált vagy oldott (I) általános képletű antidotum-vegyületet poriasztunk a tartályban levő földre. Utána a fenti vivőanyagban 0,1 s%-ban diszpergált vagy oldott, mért mennyiségű triallát-herbicidet permetezünk a tartályban lévő, antidotumanyaggal kezelt földre. A triallát-herbicid és az ellenszer használt mennyiségét kg/ha formájában fejezzük ki. Az ellenszert és a triallát-herbicidet tartalmazó földet alaposan elkeverjük. Keverés helyett a herbicidet és az ellenszert olykor beledolgozzuk a földbe. A keverés vagy a bedolgozás hatására az ellenszer és a herbicid egyenletesen oszlik szét a talajban. A magokat beborítjuk az (I) általános képletű antagonism hatóanyagot és a triallát-herbicidet tartalmazó földdel és a földet elegyengetjük. Ezután az edényeket növényházban homokpadra helyezzük és szükség szerint alulról öntözzük. A növényeket körülbelül 21 nap múlva megvizsgáljuk és az eredményeket minden növényfajtánál a gátlás %-ában adjuk meg. Minden vizsgálatsorhoz herbicidet és ellenszert nem tartalmazó földbe ültetett növényeket is használunk kontrollként. Ezenfelül minden próbához olyan edényt is készítünk, ahol a magokat befedő föld nem tartalmaz triallátherbicidet. csak mért mennyiségű (I) általános képlet ü ellenszert, hogy megállapíthassuk az ellenszer esetleges herbicid hatását. Minden kísérletsornál a triallát-herbicid hatását csak azonos mennyiségű herbiciddel kezelt növényeken határozzuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
