185723. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talajszint alatti fémes vezetékek nyomvonalának és mélységének meghatározására
1 185 723 2 termákat két olyan csatolt párhuzamos rezgőkörbe illesztjük, amelynek kapacitív eleme a váltakozóáram alapfrekvenciájának (cp ± l)-ik, előnyösen (cp - i)-ik és cp-ik, vagy (2c ± l)-ik, előnyösen (2c -r l)-ik és 2c-ik felharmonikusával egyenlő hangolási frekvenciákat biztosit, ahol c megfelelően választott l-nél nagyobb egész szám, p értéke szükség szerint I, 2, 3 vagy 6, míg cp páros szám, ezt követően a vezeték nyomvonalát úgy határoljuk be, hogy feiső/alsó szinten a mágneses tér függőleges, alsó/felsö szinten a mágneses tér vízszintes összetevőjét érzékeljük, a két összetevő aránya alapján a nyomvonalat meghatározott mértékig megközelítjük, majd a vezetékmélység meghatározására mind a felső, mind az alsó szinten a mágneses tér vízszin-i tes összetevőjét érzékeljük és ismert képlet alapján a mélységet megállapítjuk. A hangolási frekvenciák választásával, előnyösen a 48. és 47. felharmonikus beállításával, a mérés jó szelektivitását és ezzel megfelelő pontosságát, míg az arányképzéssel, és az arány szükség szerinti feldolgozásával, előnyösen abszoiút értékéből képzett logaritmusának alapján a szubjektív hibát lehet megelőzni. Előnyösen a mélységet analóg áramköri eszközökkel állapítjuk meg, mivel ily módon az áramköri felépítés viszonylag egyszerű marad. Ugyancsak a kitűzött feladat megoldását szolgálja az az általam kidolgozott berendezés, amely alkalmas az előbb vázolt eljárás foganatosítására és amelynek felső és alsó ferritantennával ellátott, vállakozóárammal átjárt fémes vezeték által keltett mágneses térerősséget feszültségjellé átalakító mérőátalakílót, nyomvonal-behatároló egységet és vezetékmélységet meghatározó egységet tartalmazó mérővevője van, ahol a találmány szerint a szükség esetén generátor által gerjesztett váltakozóáram által keltett mágneses teret érzékelő mérőátalakítóval kapcsolódó nyomvonal-behatároló egység a vezetékmélységhez viszonyítottan előre meghatározott félszélességű folyosót kijelölő egységként, az ugyancsak a mérőátalakítóval kapcsolódó vezetékmélységet meghatározó egység analóg áramköri elemekből van felépítve, a mérőátalakító passzív és aktív szűrőtagokból álló két sávszűrővel van ellátva, amelyek közül az. egyik induktív elemként a felső lerritantennát, a másik az alsó ferritantennát tartalmazza, ahol a felső és alsó ferritantenna közül legalább egy függőleges síkban elforgathatóan van kialakítva, továbbá kapacitiv eleme olyan kondenzátorokat tartalmaz, hogy egyik hangolási frekvenciája a váltakozóáram alapfrekvenciájának (cp ±l)-szerese, előnyösen (cp — l)-szerese vagy (2c ± l)-szerese, előnyösen (2c — lj-szerese, míg másik hangolási frekvenciája az alapfrekvencia cp-szerese vagy 2c-szerese, ahol c megfelelően választott egész szám, p értéke szükség szerint 1, 2, 3 vagy 6, míg cp páros szám. A nyomvonal behatárolására előnyösen logaritmikus erősítővel kialakított nyomvonal-behatároló egység alkalmazható, és a logaritmikus erősítővel a vezetékmélység meghatározása céljából,módosított exponenciális erősítőt csatlakoztatunk. Ha a felkutatandó vezetékben a méréshez váltakozóáramot kell létrehozni, akkor azt előnyösen áramgenerátorként kialakított generátorral hajtjuk végre, mivel ilyen esetben nincs szükség a generátor illesztésére, a terhelő impedancia kis értékű és ezért a berendezés hordozható kivitelben is felépíthető. Az áramgenerátort előnyösen ismert transzformátoros áramvisszanyerő kapcsolással alakítjuk ki. A találmány szerinti eljárást és berendezést a továbbiakban példakénti kiviteli alakok és foganatosílási módok kapcsán, a csatolt rajzra hivatkozással ismertetem részlet sen. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti eljárás magyarázata, a 2. ábra a találmány szerinti berendezés elvi tömbváziata, a 3. ábra a találmány szerinti berendezés mérővevőjének tömbvázlata, a 4. ábra a mérővevő sávszűrőjének felépítése, az 5. ábra a mérővevőben alkalmazott műveleti erősítős aktív egyenirányító és logaritmikus erősítő kapcsolási vázlata, míg a 6. ábra a találmány szerinti berendezés generátoros kiviteli alakjához kidolgozott áramgenerátor egy előnyös kapcsolási elrendezése. A találmány szerinti eljárás foganatosításakor, ha szükséges, a felkutatandó vezetéket először egy jól hozzáférhető pontján váltakozóáramot előállító generátorhoz csatlakoztatjuk. A csatlakoztatás lehet: akár induktív, akár galvanikus. Ha a vezetékben folyik áram, akkor az általa keltett mágneses tér erőssége elegendő lehet ahhoz, hogy a mérést elvégezzük. Ha kívánatos, referencia feszültség alkalmazásával meg lehet határozni, hogy a mágneses tér erőssége clegendő-e ilyen esetben. A méréshez két ferritantennát használunk, amelyekkel egy-cgy sávszűrőt építünk fel. A sávszűrők hangolási frekvenciáját aszerint választjuk meg, hegy generátorral vagy anélkül végezzük a mérést. Az előző esetben az alapfrekvencia páros, előnyösen 48., az utóbbi esetben páratlan, előnyösen 47. felharmonikusát állítjuk be. Ezek a felharmonikus értékek a vezetéknyomvonal meghatározásával kapcsolatos elméleti meggondolások alapján adódnak. A tulajdonképpeni meghatározás céljából 16 felső ferritantennát először függőleges, és alatta 16' alsó ferritantennát vízszintes helyzetbe állítjuk. Természetesen a fordított elrendezés is alkalmazható. A meghatározás elméleti alapját az a tény képezi, hogy a 16' alsó ferritantennához adott esetben vízszintes ferritantennához viszonyítva h mélységben elhelyezkedő 6 vezeték körül kialakult mágneses tér x-irányú, vízszintes 4 összetevője és y-irányú, függőleges 5 összetevője eltérő módon változik (1. ábra). Az x-irányú 4 összetevő pontjai haranggörbét, az y-irányú 5 összetevői S-görbét alkotnak, és figyelembe véve a két összetevő mérési magassága közötti d különbséget, lefutásuk az 1. ábra szerint alakul. A két görbe S pontban metszi egymást, az 5 összetevő maximuma az x = h + d, a 4 összetevőé az x = 0 pontban, tehát a felkutatandó vezeték nyomvonalában van. Az S ponthoz viszonyítva az egyik, adott esetben a növekvő x-értékek irányában az 5 összetevő, a másik irányban a 4 összetevő éitéke nagyobb. Az 5 összetevő abszoiút értékét tekintve a 4 összetevő másik ágában S' pont adódik ugyanilyen határnak. 5 10 15 20 25 30 '35 40 45 50 55 60 65 3
