185691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fájdalomcsillapító gyógyszerkész előállítására
1 185 691 2 A hatóanyagot tartalmazó, a közti anyag átitatására alkalmazható vizes oldat hatóanyagkoncentrációja és összetétele a közti anyag készítése módjától függően változik. Amennyiben a langyos vizzel megnedvesített kontaktelemre spricceljük rá a hatóanyagot tartalmazó oldatot, úgy az oldat 0,01 —0,5% hatóanyagot, 1 — 10% permeabilitást fokozó anyagot tartalmaz. Amennyiben a közti anyagot más módon készítjük, úgy az alkalmazott oldat összetétele a közti anyag minősége szerint változik. A kezelés előfeltétele célszerűen a rendkívül alapos, mindenre kiterjedő neurológiai vizsgálat. A kezelés elsősorban azokban a jól definiált fájdalomszindrómákban célszerű, amelyek (mint pl. a postzoosteres neuralgia, trigeminus neuralgia, neuralgia ill. meralgia paraesthetica, paraesthesia dolorosa, ischaemiás neuralgiák, alkoholos polyneuritisek, gyöki fájdalmak, terminális fájdalom, causalgia, neuropathia diabetica) más, közönséges fájdalomcsillapításra szolgáló gyógyszeres beavatkozásra nem reagálnak. A neurológiai vizsgálat alapján meghatározott területek méretének és alakjának megfelelő, célszerűen 0,5-2 mm vastagságú ólomlemez szerepel pozitiv elektródként. Kezelés előtt a bőrt a szokásos módon, pl. benzines vattával zsírtalanítjuk, majd az elektród alakjának és méretének megfelelő, langyos vízzel megnedvesített, a kezelendő felület nagyságától függő méretű, mintegy 10-2000 cm2 méretű közti anyagot a megjelölt bőrfelületre helyezzük, s erre tesszük rá az elektródot, ügyelve arra, hogy maga az elektród lemez közvetlenül sehol sem érintkezzék a bőrrel. Az arányosan nagyméretű indifferens (negatív) elektródot a törzs vagy a végtagok tetszőleges bőrtájékára helyezzük úgy, hogy az elektród és a bőr közé megfelelő méretű, megnedvesített textíliát helyezünk. Az iontoforézist előnyösen Nervostat készülékkel végezzük, egyenárammal. Nyaki és feji területek kezelése esetén kb. 1 - 10 mA áramerősséget használunk; az intenzitást lassan fokozzuk, s ha a beteg kellemetlen érzést tapasztal, tovább nem emeljük. Végtagi és törzstájék kezelése esetén mintegy 10-30 mA áramerősséget használunk,ugyancsak az előbb említett feltételek mellett. Az iontoforézis időtartama 10 — 80, előnyösen 30-60 perc. Kisméretű elektródok alkalmazása esetén [elsősorban trigeminus neuralgiáknál] kb. negyedóránként újra bepermetezzük a textíliát az oldattal, hogy a kiszáradást meggátoljuk. A kezelést néhány napig, előnyösen 5 napig naponta alkalmazzuk, majd 1 — 3, előnyösen 2 pihenőnapot tartunk. A kúra időtartama mintegy 10-60 nap; optimális a 26 napos kúra (20 iontoforézis, közben 6 pihenőnap). Egyes esetekben, pl. trigeminális neuralgiák esetén szükség lehet ennél hosszabb kúrákra is, különösen a 10 évnél hosszabb anamnézisű esetekben; ez utóbbiaknál számítani lehet a 3 hónap elteltével jelentkező visszaesésre (ennek oka a transganglionáris degenerativ atrophiât követő regenerativ synaptoneogenesis). Visszaesés esetén újabb kúrát végzünk; rendszerint az első, vagy második ismételt kúra végérvényesen megszünteti még a legmakacsabb trigeminus neuralgiát is — amennyiben más organikus idegrendszeri megbetegedés nem húzódik meg a neuralgia mögött. Az axoplazmatikus transzport blokádja révén kiváltott transganglionáris degenerativ atrophiával kapcsolatos felismerésünk teljesen új utakat nyit meg a fájdalomterápia területén. Az iontoforetikusan alkalmazott mikrotubulusgátlók láthatólag mindennemű toxikus mellékhatás nélkül fejtik ki hatásukat. Következik ez a radiokémiái kísérletekből éppúgy, mint a vérsejtszám és ionogramm változatlanságából az iontoforetikusan kezelt betegeknél, Önkísérletek során sem a vérben, sem a vizeletben nem találtunk radioaktivitást az 1 órás, formilcsoporljában, 14C-jelzett N-formil-leurozin-szulfáttal végzett iontoforézis utáni 3 óra alatt. Nyilvánvalóan túl kicsiny a szernek azon mennyisége, mely a bőrön áthatol, s másrészt a gyógyszernek a bőr szöveti elemeihez való kötődése túl erős ahhoz, hogy még akár nyomokban is a véráramba kerüljön a szer. A vérsejtszámot, az elektrokardiogramot és az ionogrammol hetenként ellenőriztük valamennyi betegünknél az elektroforézis alatt. 3 és 6 hónappal később az értékeket újra kontrolláltuk. Egyik értékben sem találtunk jelentős változást. A találmány szerinti közti anyaggal, illetve iontoforézissel kezed bőr semmilyen patológiás elváltozást nem mutatott. Az általunk alkalmazott fájdalomkezelés eredményei jobbak, mint bármelyik, az irodalomban eddig közölt módszeré. Az iontoforetikusan alkalmazott diindol-alkaloidot például a permeabilitás-növelő oldószerrel együtt alkalmazzuk, a dermális barrieren keresztül a hatóanyag eléri a stratum papillaret, azaz azt a réteget, ahol a bőr érző beidegzése található. Meglehetősen kicsiny az alkalmazott szereknek az a mennyisége, amely a nociceptív terminálisokat eléri (az elektródon elhelyezett mennyiség mintegy 0,2% a) mégis, meglepő módon, igen jelentős hatás érhető el. A találmány szerinti eljárással kezelt betegeken elért eredmények összhangban vannak az állatkísérletek eredményeivel. A legmakacsabb neuralgiákbó; származó fájdalom-érzetek is eltűnnek a 3. hét végére. Az egészségügyi személyzet, lehetőleg magának az orvosnak a személyes felügyelete és gondozása elengedhetetlen az egész kezelés alatt. Tapasztalatlan, vagy ügyetlen asszisztensek megégethetik a bőrt (azáltal, hogy a textíliát az elektródon kiszáradni engedik), vagy nem biztosítanak teljesen komplett kontaktust a bőr, a textília és az elektród felszíne között. Az iontoforézis technikáját ezért nagyon gondosan és gyakran kell ellenőrizni. Ismert, hogy a perineurális alkalmazás során bekövetkezik a degenerativ atrófia. Új felismerésünk szerint azonban ez a patológia fájdalomszindrómák megszűnéséhez vezet. így a korábban ismertté vált modell alapján megvizsgáltuk a perineurális alkalmazásnál fellépő fájdalomcsillapítás mértékét. Ennek érdekében ún. hot-plate tesztet végeztünk 13 nőstény patkányon. 6 állatban 50 pg vinblasztin-szuifátla! átitatott közli anyagot (mandzsettát) 5 10 15 20 25 30 '35 40 45 50 55 60 65 3
