185679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ragasztó és fugázó habarcsok előállítására epoxi-gyanta kőtőanyagból
I 185 679 2 A találmány burkolólapok ragasztására, ágyazására és fugázására (hézagolására) alkalmas, kétkomponensű, modifikált epoxigyanta kötőanyagot tartalmazó habarcs előállítására vonatkozik. A kerámiai burkolatok alkalmazása az elmúlt években rendkívül gyorsan fejlődött. A fejlődés következtében javult a burkolólapok anyagi minősége, használati értéke növekedett, ehhez igazodóan különböző korszerű technológiákat vezettek be a burkolási technológiában is. A mázas és mázatlan burkolólapokat (például csempe, kerámia, metlachi, pietra fal- és padlóburkolólapok) hagyományos felvitellel cement kötőanyagú ágyazó habarcsba fektetik. Az ágyazó habarcs 250 — 300 kg/'m3 cementből és osztályozott folyami homokból készül mintegy 15 — 25 cm vastagságban. Hátránya az, hogy a lefektetett burkolat csak néhány nap megszilárdulási idő eltelte után terhelhető. Ezt az eljárást pl. Bán L. - Zeles Gy.: Épületburkoló munkák című könyve ismerteti (Műszaki Könyvkiadó, 1978). A cement kötőanyagot tartalmazó habarcsokhoz 5 - 30 tömeg% hőrelágyuió müanyagdiszperziót, főként polivinilacetátot és kopolimerjeit adagolják. A cement kötőanyagos habarcs tapadását és hajlítószilárdságát ezáltal meg lehet növelni, a felhordási vastagság 1 - 5 mra-re csökkenthető. A műanyagdiszperziót a korszerű eljárásokban por alakban, vízben újra diszpergálható készítmény formájában adagolják a cement habarcshoz. Ezek az úgynevezett száraz habarcsok a helyszínen vízzel való elkeverés után alkalmazhatók. Ilyen eljárást ismertet a 170 407. magyar szabadalmi leírás. A hagyományos és az adalékanyagot tartalmazó habarcsok nem váltak be a nagy mechanikai és kémiai igénybevételnek kitett burkolatok fektetésénél. A fokozott igénybevétel hatására először a hézagok, majd maga az ágyazat is gyorsan tönkremegy. A fokozottabb igénybevételnek kitett burkolatokhoz felületekhez műgyanta (pl. epoxi, poliészter, fenol-formaldehid, furán, poliuretán gyanták) kötőanyagot tartalmazó habarcsokat fejlesztettek ki, illetve alkalmaznak. Ilyen anyagokat ismertet Hegedűs J.: „Pietra saválló és csúszásgátló ipari padlók” c. szakcikkében (Szakipari Technika 5. 105, 1979). A szakirodalom arról is tájékoztat, hogy leginkább az epoxigyanta alapú habarcsok váltak be (Dr. Soós L. — Kávássy M.: Szakipari Technika 5. 101, 1981). Ezek speciális fajtája a cementtel társított vizes diszperziós epoxi habarcs, amilyent a 2 414 837. NSZK ^szabadalmi leírás ismertet. Ez a habarcs azonban cementtartalma miatt kisebb szilárdsággal és vegyszerállósággal rendelkezik. Előnyösebbek a tiszta epoxigyanta-térhálósító kötőanyagú habarcsok. Ilyen anyagokat ismertet a 2 345 033. NSZK szabadalmi leírás, amelyben folyékony epoxigyantát alifás poüamin térhálósítóval és ásványi töltőanyagokkal (pl. barit, kalcit, kvarchomok) keverve javasolnak erre a célra. Ez a habarcs azonban nehezen dolgozható be, nem tixotróp, rideg, nem eléggé jól tapadó terméket eredményez. Hasonlóan nem kielégítő minőségű a lengyel szerzők által publikált dibutil-ftalátal lágyított epoxigyanta-poliamin bázisú epoxi habarcs (Chemical Abstract: 61. 14855, 1964), mert nem jó a vegyszerállósága és kicsi a mechanikai szilárdsága. Jóllehet az epoxigyanták — ha megfelelő térhálósítót alkalmazunk - nagy mechanikai és korróziós ellenállással rendelkeznek, azonban az ilyen kötőanyagú ismert habarcsok az ásványi burkolólapok fektetésénél felmerülő sokrétű követelménynek nem felelnek meg. A találmány célkitűzése fenti követelményeknek megfelelő mind száraz, mind nedves felületre felhordható, kellő bedolgozhatóságú idejű, tixotróp tulajdonságú, vizes mosószerrel tisztítható ásványi burkolólapok felvitelére alkalmas habarcs előállítása, amelynek emellett még nyomószilárdsága, szilárdulása és bedolgozhatósága is javítható az ismert kompozíciókhoz képest. A találmány szerinti eljárás során epoxigyantás kötőanyagot tartalmazó ragasztó-, ágyazó-, hézagoló, kétkomponensű habarcsok előállítására, amelyek A komponensként 200 — 250 tömegrész folyékony epoxigyantát, 250-500 tömegrész kvarclisztet és 0 — 250 tömegrész kvarchomokot és modifikált folyékony térhálósítót tartalmaznak, úgy járunk el, hogy a habarcs A komponensét, amely fenolgyanta és/vagy diánbázisú 5-30% aktív hígító tartalmú 0,5 — 2 Pa • s/25 °C viszkozitású folyékony epoxigyanta és 10-15 tömegrész 2-3 tömeg%-os vizes cellulózéter oldat keveréke és a lérhálósító komponenst pedig, amely 100- 125 tömegrész 0,5—1,5 Pa • s/25 °C viszkozitású olyan keverék, amely 5-35 tömeg% alifás vagy cikloalifás poliaminból és 65-95 tömeg% 300-450 amin számú poli-(amino-amid)-gyantából tevődik össze, felhordás előtt 2:1 tömegarányban keverjük össze. A habarcs tixotropiájának beállítására 1 - 3 tömeg%-os vizes közegü metil-, etil- vagy hidroxietil-cellulózéter oldatot alkalmazunk. Az epoxikomponens aktív hígítója valamely ismert monovagy diepoxid-vegyület, célszerűen a fenil-glicidiléter vagy 2-etil-hexil-glieidil-éter. Amin-vegyületként alifás poliamint, célszerűen dietilén-triamint vagy cikloalifás amint, előnyösen izoforon-diamint illetve ilyen aminok adduktjait alkalmazzuk. A fenti módon összekevert komponenseket a burkolandó betonaljzatra 1 - 5 mm vastagságban hordjuk fel és erre a burkolólapokat ráhelyezzük. A találmány szerinti habarcs megfelelő összetételben alkalmas a burkolólapok hézagolására is. Felismertük azt, hogy a modifikált epoxigyantákhoz módosított poliamino-amid típusú térhálósító készítményeket hozzáadagolva, nedves környezetben is jól szilárduló habarcsot kapunk, amely gyakorlatilag oldószermentes. Az oldószermentesség egyik fontos előnye az, hogy a habarcs megszilárdulása után vegyszerálló tulajdonsággal rendelkezik. A ragasztó és fugázó habarcs összetétele folytán a ragasztásnál a burkolólapok a barázdás felületű habarcsrétegben saját súlyuknál fogva könnyen beágyazódnak, de önmaguktól nem mozdulnak el. Ezzel szabályos hálós fektetés állítható elő, míg hézagolásnál a habarcs jót kitölti a burkolólapok közötti hézagokat, és ott kidomborodó „öntecset” c 10 15 20 25 2-0 35 40 45 50 55 30 65
