185664. lajstromszámú szabadalom • Befúvó szerkezet, valamint eljárás légtechnikai együttes terek kívánt paraméterekkel bíró légállapotának létrehozására és fenntartására

I 185 654 2 vek valamelyikével vagy ezek kombinációjával ren­delkezik. A friss levegőt bejuttató szerveket a friss levegőt érkeztető vezető torokból annak hosszten­gelyével szöget bezáró és egy vagy több terelő tag segítségével továbbító és szétterítő befúvó szerkezet vagy azok sorozata alkotja. Az egy vagy több befú­vó szerkezet az általa kibocsátott légnyalábok útján a kezelendő teret általában egy ún. tartózkodási zónát magában foglaló primér térre, valamint a primér téren eső szekunder térre osztja meg. A be-A találmány befúvó szerkezet, valamint eljárás légtechnikai együttes terek kívánt paraméterekkel bíró légállapotának létrehozására vagy fenntartá­sára. A befúvó szerkezet áramló közeg műszaki paramétereinek befolyásolására, főleg légnemű kö­zegnek betápláló térből kezelendő térbe történő átjuttatására szolgál. A szerkezetnek az áramló kö­zeget továbbító vezető torka, a vezető torokban elhelyezett és az áramló közegnek perdületet köl­csönző egy vagy több terelő tagja, valamint adott esetben a kezelendő térbe való beáramlás mennyi­ségét és/vagy irányát meghatározó szabályozó szer­vei vannak. A terek kívánt paraméterekkel bíró légállapotának létrehozására vagy fenntartására al­kalmas légtechnikai együttes a kezelő tér elhasznált levegőjét eltávolító szervek, friss levegőt bejuttató szervek, ezeket kiszolgáló vezetékek, a légállapot jellemzőit meghatározó mérőszervek, továbbá be­avatkozó és szabályozó szervek valamelyikével vagy ezek kombinációjával rendelkezik. Áramló közegeknek különböző terek közötti közlekedtetésére számos olyan készülék ismeretes, amely az érkező térbe való bejutás irányát és/vagy sebességét meghatározza, vagy ezen áramlási para­méterek módosítására alkalmas. Különös jelentő­ségük van azoknak az ún. befúvó szerveknek, ame­lyek légnemű anyagokat juttatnak be betápláló tér­ből olyan másik térbe, ahol az ottani korábbi légál­lapot kezelésére van szükség. Ez a helyzet minden olyan esetben, amikor mesterséges szellőzést kell megvalósítani. Ilyenkor a kezelendő térbe befújt levegőt részben a már ott lévő levegővel való minél gyorsabb és intenzív elkeveredésére, részben pedig lelassítására, de legalábbis olyan mértékű és irányú terelésre kell kényszeríteni, amely nem veszélyezteti a helyiségben tartózkodó élőlények, pl. személyek és/vagy állatok komfort érzetét. A szóban forgó feladat megoldására szolgáló szerkezetek egy tipikus példája ismerhető meg az 1 778 267 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírás­ból. Ennek tárgya levegőnek helyiségbe való beve­zetésére alkalmas ún. aerodinamikus légbevezető csonk, amely szabályozható áteresztő képességgel rendelkezik. Olyan elzáró szerv van rajta, amely a kiáramlás szabad keresztmetszetét tudja módosíta­ni. Az elzáró szerv paraboloid alakú test, és azon perdületet adó spirális száfny helyezkedik el. A ki­fúvó nyílás ellipszis alakú, és a mennyezethez válto­zó szögű peremes része csatlakozik. A készülékből kilépő légsugár irányát a paraboloid alakú elzáró szerv és a bevezető csonk keretének egymással be­zárt szöge határozza meg. Ezek egy, a körszimmet­rikustól eltérő kúppalást mentén perdített légsuga­rat hoznak létre. Hátránya, hogy a kiáramlás sebes­fúvó szerkezetek adott esetben járulékos terítő felü­letekkel vannak kiegészítve és legalább egy részük előnyösen a kezelendő tér széle, pl. határoló sikja mentén helyezkedik el. A légtechnikai együttes cél­szerűen modulegységekből van fölépítve, és befúvó szerkezet, ionizációs egység vagy egyéb járulékos légkezelő berendezés, pl. fűtő, hűtő, szűrő, akuszti­kai feladatot ellátó rész vagy egység közül egy vagy többet tartalmaz. sége és ennek következtében a mozgási energiával arányosain, „vetőtávolság” soha nem egyenletes. A kúppalást alakú légsugár aerodinamikailag in­stabil. Más elven alapul az a levegő elosztó, amely a 231 085 lajstromszámú szovjet szerzői tanúsítvány­ból ismerhető meg. Ennél a szellőző levegőt érintő­leges irányban egy ún. csigaházba vezetik be, amely ily módon a levegőnek örvénylő mozgást kölcsö­nöz. A szellőző levegő gyűrű alakú résen keresztül tud a kezelendő térbe kijutni. A rés injektoros ki­alakítása lehetővé teszi a helyiség levegőjének visz­­szakeverését. A leírás tartalmaz jó gondolatokat, a csigaházban való perdîtes azonban túlságosan nagy energiafogyasztással jár. A létrejövő injektorhatás a tapasztalat szerint a kezdeti perdületet jelentősen csökkenti, a mennyezet és a légsugár között pedig nem tud számottevő ún. Coanda effektus létrejön­ni. A kúppalást alakú légsugár aerodinamikailag ezúttal is instabil. A korábbiaknál fejlettebb az az „örvénykamrás szívó-keverő fej”, amelyet a 170 824 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás tartalmaz. Az örvénylő levegőmozgás a friss légáram érintő irányú beveze­tésével valósul meg. Szellemes az, hogy az örvény magjában kialakuló depresszió segítségével a keve­rőfej a homloklapján lévő nyíláson át beszippantja és előkeveri a helyiség levegőjét. Az alapgondolat helyessége ellenére a készülék általános elterjedése nem várható, mivel nagy energiafogyasztása arány­lag csekély hatékonysággal párosul, és az érintkező felületek nem elegendő volta miatt a levegő elkeve­­redése csak igen korlátozott mértékben valósul meg. Az eddig ismert megoldások közül a legfejlettebb a 175 366 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás­ban található meg. Ez a „Légbefúvó szerkezet” a szellőző levegőt egy ún. lapátrácson keresztül bo­csátja ki. A lapátrács a készülék hátlapja és előlapja közé van beépítve, és a kiáramló levegőt radiális irányú szétterülésre készteti. A diszkomfort érzet elkerülése szempontjából ez a megoldás kedvező. Hátránya azonban, hogy az ütközések és irányvál­tozások miatt nagy belső aerodinamikai ellenállást képvisel. Felhasználhatóságát korlátozza, hogy mennyezetbe nem lehet besüllyeszteni, a radiális szétterítés pedig az aránylag kis turbulencia miatt nem tudja a keveredést elég hatékonnyá tenni. A találmány célja olyan befúvó szerkezet és lég­telenítő együttes, valamint szerkezet annak segítsé­gével olyan légkezelési eljárás kifejlesztése, amely áramló közegek műszaki paramétereit, főleg leve­gőnek kezelendő térbe való bejuttatását hatéko­nyan és az eddig ismert megoldások hibáinak kikü­szöbölésével tudja megvalósítani. Különleges cél, 5 10 ! i 15 > 1- 20 t >- 25 t ) t 1 30 i f- 35 \ 40 1 t 1 j J 45 i < 3 z 50 3 :l 1 55 l 1 60 3- 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom