185618. lajstromszámú szabadalom • Eljárás technológiai folyamatok folyamatos üzembentartása valószínűségének növelésére

1 183 618 2 a mérőműszer hibajelként fogja fel a lökésszerű változást és a gépnek leállító jelet ad. Ugyanilyen jellegű hatást eredményez pl. a fúvókás rendszerű axiális elmozdulást jelző, reteszelő műszer fúvókacsövébe került mechanikai szennyeződés vagy lég/gázbuborék pillanatnyi jelenléte. A turbokompresszorok kényszercirkulációs olajrend­szerének kezelése, folyamatos üzemeltetése, a hidraulikus jeltovábbítás számos olyan buktató elemet (helyet) tar­talmaz, amely precíz kezelés esetén sem küszöbölhető ki a jelenleg elterjedt védelmi rendszerben. A hidraulikus jeltovábbító. és reteszrendszer bizony­talanságát számos, az alábbiakban vázolt hatás növelheti. Az olajáram kényszercirkulációját létrehozó ún. fő olajszivattyú (rendszerint a segédszivattyútól eltérő meg­hajtású) és az előbbi kiesésekor rendszerint automati­kusan induló segéd-olajszivattyú nyomóoldali olajnyo­mása nem megegyező a leállt szivattyú nyomóoldali nyomásával. (Eltolódtak értékeik egymástól.) Az üze­melő olajszivattyú kiesésekor a tartalékegység szabályos indulása mellett is előfordulhat, hogy az általa produkált olajnyomás alacsonyabb, mint a fő olajszivattyúé. Ekkor az egyes olajszolgáltatást végző egységek, mint pl. a kenőolaj-szabályozó és/vagy záróolajtartályszint-szabá­­lyozó szelepek (különösen hosszú ideje tartó folyamatos üzemmenet esetén) képtelenek a gyors „utánállításra”. Így előfordulhat, hogy a kenőolajnyomás-szint és/vagy záróolajtartály-szint értékek lecsökkennek néhány pil­lanatra a gépleállásszint alá. Az „olajnyomásértékek eltolódását” (mármint a fő- és segéd-olajszivattyú által produkált olajnyomás vonat­kozásában) számos tényező közrejátszása idézheti elő; — Az álló segéd-olajszivattyú házában az olajhőfök (a kísérőfűtés és szigetelés ellenére) alacsonyabb, mint a fő olajszivattyú cirkulációs körében. (Különösen téli időjárási viszonyok mellett fordul elő.) — A segéd-olajszivattyú házában vagy vezetékrend­szerében lévő olaj lég- vagy gázbuborékokat tartalmaz, — Olajhűtő- és/vagy szűrőváltáskor nem sikerült tö­kéletesen légteleníteni vagy gáztalanítani a tartalék­egységet. — A kenőolajnyomást érzékelő kapcsolók olajszennye­ződés, légbuborék jelenléte stb. okozta hibái. A gépegységek csapágyrendszerének olajellátását rend­szerint két olajszivattyú beépítésével biztosítják. A fő olajszivattyú kiesésekor vagy nyomóoldali olajnyomásá­nak csökkenésekor elindul a segéd-olajszivattyú (olaj­­nyomásminimum-kapcsoló hozza működésbe), amely biz­tosítja a megfelelő csapágykenéshez szükséges olajnyo­mást. A segéd-olajszivattyú „felpörgéséhez”, az általa szállított teljes mennyiség, nyomás biztosításáig eltelhet 1—2 mp, amely elég lehet ahhoz, hogy az olajnyomás olyan minimumértékre csökkenjen, hogy az „olajnyomás­­minimum” reteszkapcsolón át a gép leállását okozza. A nyomáscsökkenés oka lehet a vezetékben lehűlt olaj, vagy a vezeték „ellevegősödése”. Az előírtnál kisebb csapágy-olajnyomás 1—2 mp-ig tartó bekövetkezése a gép üzemállapotára nincs káros hatással, a következmény mégis gépleállás, sőt a gépegység bizöhyos funkcióiban termeléskiesés. Az éghető jellegű gázok nyomásfokozására használt turbókompresszorok tömszelencezárását az ún. záró­olajrendszerek biztosítják. A záróolajrendszerben elhe­lyezett záróolajtartály minimum-, esetleg maximumszlnt­­reteszekkel van felszerelve. A turbókompresszorok gáz­­oldali nyomásingadozásai érzékenyen érintik a záróolaj­tartályok szintszabályozását. A gépegységre menő gáz­áram hirtelen bekövetkező nyomásemclkedése záróolaj­­tartályszint-csökkenést, míg a nyomáscsökkenés szint­emelkedést eredményez. A hirtelen tartályszintváltozást a szil ^szabályozó rendszer képtelen pillanatok alatt az eredeti szintre beállítani, és addig (időben) a tartályszint lengéseket végez. A gáznyomásváltozás mértékétől és idejétől függően a „szintlengés” amplitúdója olyan nagy is leh;t, hogy eléri aszintminimum- vagy szintmaximum­­retes; ek értékeit, s a turbókompresszor leáll. Soi: esetben a pillanatszerű hiba jelenléte nem okoz akko> a problémát, mint a gépegység leállása. A gép­egység olajrendszerében nyomokban előforduló mecha­nikai szennyeződés vagy légbuborék általában csak az érzékelőelem szűk keresztmetszeti részein okoz hibajelet néhány pillanatig. Amíg a „reteszt” életrehívó érzékelő­elem „hamis” működésre kényszerül, addig a „kenési” és „tengelyzárási helyeken” megfelelő olajszolgáltatás uralkodik, tehát a gépegység leállítása nem indokolt. A gépegységek hidraulikus jellegű védelmi rendszeré­ben a kis átmérőjű vezetékekben, különösen a vezeték „iránytörési” helyénél, az esetleg előforduló szűkítő­elemeknél, fúvókáknál stb. az olajáramban nyomokban jelen evő szennyeződések különösen hosszú ideje tartó folya Tiatos üzemeltetés során „olajáram-változást” ered­ményezve hamis jelzést vagy hamis reteszeket idéznek elő. Hosszú üzemi tapasztalat, megfigyelés és kísérletezés alapján felismertük, hogy a fent vázolt meghibásodások jó részénél ki lehet küszöbölni a fölösleges gépleállást és a/zal járó esetleges károsodásokat és károkat, ha a szokí sós reteszrendszerbe szelektív időkésleltetésű relé­ket iktatunk a fokozott üzemben tartási valószínűség növeésére. A találmány tárgya eljárás nagy teljesítményű turbina­hajtású centrifugálkompresszorok üzemben tartási való­színűségének növelésére, amely eljárás során turbina­kor^ »resszor egységek reteszértékeinek elérésekor a gép­egységet védelmi jelleggel leállítjuk. A találmány lényege abban van, hogy a turbina­­kompresszor védelmi rendszerének kialakításmódjából következő pillanatszerű zavarokat a leállítás szelektív időkésleltetésével kiszűrjük, mégpedig axiális tengely­­elmozdulás esetén a késleltetési időt 1-4 mp-re, a záró­olajtartály minimum- és maximumszintjénél a késleltetési időt 1—4 mp-re, alacsony kenőolajnyomás esetén a késleltetési időt 4—8 mp-re állítjuk be. A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a komp­­ressz^kiegyenlítő dugattyú magas differenciálnyomása, esetén a késleltetési időt 1—4 mp-re állítjuk be. A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál a jeltovábbító egység (relé) és a kompresszort leállító egység (GR) közé indokolatlan leállítást akadályozó, mp-ryi pontossággal szelektíven beállítható késleltető időre lé van iktatva. A szelektív időkésleltetésű relékkel bővített találmány szerinti reteszrendszer előnye a jelenleg alkalmazott reteszrendszerekkel szemben az alábbiakban foglalható össze : Akár inert, akár maró vagy éghető gázokat kompri­máló turbókompresszorok esetén, a meghajtásmódtól füg­gően bizonyos mértékig differenciáltan kialakított hid­raulikus vészjelző és reteszrendszerek hasonlóak az álta­lunk leírt rendszerekhez. Az irodalomban publikált rend­szere kben — bár a turbókompresszorok üzembiztonságát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom