185612. lajstromszámú szabadalom • Megnövelt hatástartamú herbicid vagy növényi növekedést szabályozó készítmény

185 612

o r2

1 H y** R1 —S — C—

^R3

R4-Y

(O

ÜnCH(3-n )

0

!-h

R8

R9

(III)

>5-^

P—X—R6

(II)

A találmány olyan megnövelt hatástartamú herbicid vagy növényi növekedést szabályozó készítményekre 25 vonatkozik, amelyek hatóanyagként tiokarbamátszármazékot, továbbá egy szerves foszforvegyületet tartalmaznak. Az utóbbi vegyület képes a tiokarbamátszármazék egyszeri alkalmazásával jelentkező hatást meghosszabbítani. 30

• Egyes tiokarbamátszármazékokról jól ismert, hogy herbicid hatásúak és így gyomirtásra használhatók olyan haszonnövényeknél, mint például a kukorica, burgonya, bab, répa, paraj, dohány, paradicsom vagy a lucerna.

A tiokarbamátszármazékokat elsősorban preemergensen, 35 vagyis kikelés előtt alkalmazzák. Különösen hatékonynak bizonyulnak abban az esetben, ha a haszonnövény vetése vagy elültetése előtt a talajba juttatják őket. Ilyen típusú felhasználásakor a tiokarbamátszármazék mennyisége a talajban közvetlenül alkalmazását követően a leg- 40 nagyobb, majd csökken. A tiokarbamátszármazék koncentrációjának a csökkenési sebessége talajról talajra változik. Ezt bizonyítja egyrészt a konkrét esetben jelentkező gyomirtó hatás megfigyelhető mértéke, másrészt a talajban maradt, le nem bomlott tiokarbamát kimutat- 45 ható mennyisége.

A Chemical Abstracts, 83, 142 918t szakirodalmi helyről paradicsomban használatos olyan kombináció vált ismertté, amely egyrészt 0-etil-S,S-dipropi!-foszforoditioátot, másrészt S-propil-butil-etil-tiokarbamátot tar- 50 talmaz, azonban a találmány szerinti készítményekétől eltérő összetételben. Miként az említeti szakirodalmi helyen referált cikk II. táblázatából kitűnik, a szerves foszforvegyületet és a tiokarbamát származékot 11,20 kg/hektár, illetve 2,24 kg/hektár felhasználási arányban, 55 azaz 5 :1 súlyarányban alkalmazzák. A találmány szerinti készítményeknél ez az arány 1 :0,5 és 1 :25 közötti.

Az említett irodalmi helyen továbbá még csak említést sem tesznek a tiokarbamátszármazékok hatástartamában az ismételt alkalmazáskor bekövetkező csökkenés- 60 ről, hanem a gyökércsomósodást előidéző nematődák irtását és a paradicsom fokozott növekedését emelik ki, továbbá az említett szerves foszforvegyületet a referált cikk I. táblázatában mint nematocid-inszekticid hatású anyagot említik. A II. táblázatból ugyanakkor kitűnik, 65

2

hogy az említett két vegyület kombinációja adja a leggyengébb eredményeket a paradicsom növekedésének serkentése vonatkozásában. Ennek a kombinációnak további hátránya, hogy a paradicsompalántákra azok korai állapotában fitotoxikus. A referátumban, illetve a referált cikkben nincs említés antidotum esetleges használatáról, összefoglalóan megállapítható, hogy ez a szakirodalmi publikáció eltereli az átlagos tudású szakember figyelmét a következőkben részletesen ismertetésre kerülő találmány szerinti megoldástól.

A Chemical Abstracts, Index Guide 1977-81 478G referátumban említik Eradicane márkanév alatt azt a készítményt, amely hatóanyagként S-etil-N,N-dipropilt okarbamát és 2,2-diklór-N,N-di-2-propenil-acetamid kombinációját tartalmazza. Ez a kombináció tehát nem tartalmaz szerves foszforvegyületet és így esetében nem lehet szó megnövelt hatástartalomról.

Felismertük, hogy bizonyos herbicid hatású tiokarbamát származékoknak a talaj lebontó hatásával szembeni állóképessége (továbbiakbanr talajperzisztenciája) szignifikáns mértékben növelhető, ha a tiokarbamát származékot tartalmazó herbicid készítményekhez önmagukban herbicid hatással nem rendelkező szerves foszforvegyület ïket adunk. A tiokarbamátszármazékok talajperzisztenciájának javulása többféle módon jelentkezik. Kimutatható, illetve észlelhető például, hogy a talaj tiokarbamáttartalmának csökkenési sebessége lényegesen kisebb szerves foszforvegyület használata esetén. Ezt a herbicid hatású tiokarbamátszármazék kihordása, illetve a talajba juttatása után rendszeres időközökben végrehajtott talaje emzés adatai igazolják. A javított talajperzisztenciát bizonyítják a herbicid hatékonysággal kapcsolatos olyan vizsgálatok, amelyek során a herbicid hatóanyag alkalmazását követően - meghatározott időközökben — a gyomirtás mértékét méljük. Ezeknek a kísérleteknek az alapján megállapítható, hogy az önmagában herbicidként hatástalan szerves foszforvegyület növeli a tiokarbamátszármazék hatását azáltal, hogy növeli az utóbbi perzisztenciáját a talajban és ezáltal meghosszabbítja hatásának időtartamát. A talajperzisztencia javulásának egyéb módjai a leírás további részéről lesznek megismerhetők.

A fentiek alapján a találmány olyan új herbicid készít-