185609. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű eltérítő tekercsrendszer
1 185 609 2 jobbra mozdítják, ameddig a 31a helyet el nem éri, ahonnan kezdve a második réteg tekercselése kezdődik. Az oldalirányú visszavezetés során a villa keresztirányú meneteket képez ki a vasmag belső és külső felületein, és a visszatérő keresztirányú vezető meghatározás alatt azokat a keresztirányú vezetőket értjük, amelyek az egyik réteg véghelyzetéből keresztirányban húzódnak a következő réteg kezdő helyzetéig. A függőleges 20a tekercselés visszatérő keresztirányú vezetőit az 1. ábrán 33a és 34a belső vezetőként tüntettük fel, a külső vezetők pedig nem láthatók. Az ennek megfelelő visszatérő vezetők a függőleges 20b tekercselésnél a 35b, 36b és 37b külső vezetők és a nem vázolt belső vezetők. Az 1. ábrán vázolt módon mind a belső, mind pedig a külső visszatérő keresztirányú vezetők keresztirányban tekercselt vezetőként vannak kiképezve, azaz elhelyezési irányuk észrevehető szöget zár be azzal a hossziránnyal, amelyben az első réteg aktív belső menetei vannak elhelyezve. A hossztengellyel bezárt legnagyobb szöget, amelynél a keresztirányú menetek még a rögzített helyzetből való kicsúszás veszélye nélkül elhelyezhetők, olyan tényezők határozzák meg, mint az alkalmazott vezetők átmérője, továbbá a vasmag bővülő és keskeny részeinek átmérője. Jellegzetesen két vagy három külső és belső visszatérő keresztirányú vezető helyezkedik el, amelynek fokhelyzete mintegy 140°-os a vasmaghoz képest. A spirál alakú visszavezetési módszernek, jóllehet viszonylag gyors visszatérést biztosít, az a hátránya, hogy a vasmag belső aktív felületén keresztirányú vezetők elhelyezését teszi szükségessé. A második és azt követő rétegek belső meneteinek pontos elhelyezése ezáltal csak nehezen biztosítható, mert a meneteket a visszavezető keresztirányú menetek fölé kell tekercselni. A spirális visszavezetési módszer használata az első néhány réteg belső meneteinek viszonylagos érzékenységcsökkenését is magával vonja. Annak következtében, hogy a következő rétegeket mindig a keresztirányú vezetők fölé kell helyezni, minden réteg fokozottan behatol, illetve benyúlik a mag belső terébe. Abból a célból, hogy a katódsugárcső ballonjával az érintkezést megakadályozzuk, a vasmagot és az eltérítő tekercsrendszer burkolatát úgy kell kialakítani, hogy az első néhány réteg a kívántnál távolabb helyezkedjen el a katódsugárcső ballonjától, és ilyen módon a szükségesnél távolabbra, a ballonon belül lévő elektronsugaraktól. Az első rétegek meneteinek érzékenysége lecsökken, és ezáltal több menetre vagy nagyobb eltérítő áramra van szükség ahhoz, hogy megfelelő erősségű mágneses eltérítő tér keletkezzen. A belső keresztirányú menetek kiküszöbölése céljából a visszatérő vezetést egy másik ismeri módon is megoldhatjuk, amelyet visszarepülő visszavezetéses módszerként ismernek. A visszatérő keresztirányú mozgás során a kiindulási helyzetbe való folyamatos eltolódás helyett a mozgó villa periodikusan megáll adott helyzetekben. Ha egy előző réteg tekercselésekor a normál előtolás során a belső menetek között hézagokat képezünk ki, akkor ezekről a helyekről a belső menetek hiányozni fognak. Ha a huzalvisszavezetéskor elérjük ezen helyzeteket, a villa megáll, egy belső menetet hosszirányban képez ki, majd visszamozdulását folytatja, és így mozdul el a mag külső felülete mentén egészen addig, ameddig egy másik hézaghoz nem ér, ahol újabb hosszirányú menetet készít. Ezeket a lépéseket egészen a következő réteg kezdeti helyzetének eléréséig folytatjuk. A visszarepülő módszer használatakor csak a külső visszatérő vezetők húzódnak keresztirányban. A belső visszatérő vezetők már nem keresztirányúak, és a fenti hátrány sem lép fel, de ezek a vezetők a valóságban a korábbi réteg vagy rétegek aktív belső meneteinek részét képezik. Jellegzetesen hét vagy nyolc visszarepülő típusú visszatérő menetre van szükség mintegy 140 °-os vasmag tekercselésénél. Ilyen módon a mozgó villának a hézaghelyzetek létesítésénél viszonylag sokszor le kell lassítania vagy meg kell állnia, amikor a belső meneteket ezen hézaghelyzetek környezetében készítik. Ezek a leállások megnövelik a rétegek készítésének idejét, és így a teljes többréteges tekercselés készítésének idejét is. Ezen kívül azt figyeltük meg, hogy a visszavezetéskor elhelyezett belső vezetőkre sorfrekvenciás zavarfeszültség indukálódik, amelyet a vízszintes tekercsben folyó áram mágneses fluxusa indukál. Kívánatos ezért a visszatérő vezetők számának a lehető legnagyobb mérvű lecsökkentése abból a gyakorlati szempontból, hogy bármely ilyen szuperponált feszültség amplitúdóját a lehető legkisebb értéken tarthassuk. A 2-4. ábrákon a találmányt megtestesítő eltérítő tekercsrendszer felépítését szemléltettük, amely minimalizálja az imént leírt zavarfeszültséget, és lehetővé teszi a gyors visszatérést a következő réteg kezdetéhez. A 2. ábrán vázolt módon a 103 vasmagrész öblösödő 102 végének külső felületéhez nem mágneses anyagú műanyag 101 csík van hozzáerősítve, és a 103 vasmagrész másik 117 vége keskenyebb. A 101 csík kiugró 104-106 nyúlványokat tartalmaz. A 104 nyúlvány a 2. ábrán nem vázolt vezetőréteg kezdő menetei szomszédságában helyezkedik el. A 105 nyúlvány a réteg befejező menetei szomszédságában van, és a középső 106 nyílvány a 104 és 105 nyúlványok között a későbbiekben leírt helyen van kiképezve. A 3. ábrán megfigyelhetjük, hogy az első réteg tekercselése hagyományos módon a 107 kezdeti helyzetben indul, és egészen addig tart, ameddig a jobboldali 105 nyúlványt el nem éri a 108 véghelyzetnél. A második réteg kezdeti helyét a szemléletesség kedvéért a 109 helyzetben adtuk meg. A találmány egy jellegzetessége abban rejlik, hogy a 104-106 nyúlványokat arra használja, hogy a keresztirányú visszavezetést a 109 helyzethez gyors és közvetlen módon oldja meg, amikor is a visszavezető keresztirányú 110 vezető teljes egészében a 103 vasmagrész külső felülete mentén, a korábban felvitt külső vezetők fölött helyezkedik el. A 108 véghelyzet elérése után a villa adott távolságban lefelé irányulva tekercsel, és ezután a villa balra mozdul egészen a második réteg kezdeti 109 helyzetéig. A 3. ábrán látható, hogy a 105 nyúlvány a keresztirányban visszatérő 110 vezető számára forgáspontot képez, és a vezetőt olyan irányban vezeti, amelynek eredményeként a 104 és 105 nyúlványok között a legrövidebb utat teszi meg. A 110 vezető ezért nagyjából merőleges irányban húzódik a 103 vasmagrész hossztengelyéhez képest. A 104 nyúlvány, amely az első és második rétegek kezdeti menetéhez közel helyezkedik el, forgáspontot képez a keresztirányú visszatérő 110 vezető számára, hogy azt nagyjából tengelyirányban vezesse a kezdeti 109 helyzet eléréséig. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
