185595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és bernedezés fémbevonatok felszórására, különösen nehezen hozzáférhető felületekre

1 185595 2 A találmány eljárásra és szórófejre vonatkozik fémbevonatok felszórására, különösképpen nehe­zen hozzáférhető felületek, mint pl. belső henge­res felületek bevonására. Az eljárás igen jól alkal­mazható fémrétegek felvitelére üvegcsövek belső felületeire, ilyen csöveket használnak elektróda­ként az ózongenerátorokban, amikor is a fémbe­vonat képezi a kisülési rendszer belső elektródá­ját. Az eddig ismert fémfelszórási eljárások során gázlángban vagy elektromos ívben megolvasztot­ták a megfelelő anyagú huzalt, majd az így megol­vasztott fémet a bevonandó felületre szórták fel komprimált gázzal. Ilyen eljárást ismertet pl. a Fémszórási Kézikönyv II. fejezete (Műszaki Könyvkiadó, Varsó 1959. 9—19. old.). A szakemberek előtt ismeretes a belső üregek be­vonására alkalmas készülék, olvasztott fémek fel­szórására; ez a készülék tipikus szórópisztoly, amelynél a sűrített levegőt vezető vezeték végén lé­vő fúvóka axiális irányban helyezkedik el a pisz­tolyhoz képest. A fúvóka tengelyében helyezkedik el az acetilén-oxigénívben megolvasztott huzal. A fúvóhely ezen elrendezéséből és a pisztoly általános méreteiből következően a kisebb üregek bevonásá­nál a szórási eljárást kívülről kell végezni, mikor is a fúvókát 45° alatt irányítjuk a bevonandó felületre. Nagyobb üregeknél, amelyeknek hossza nem ha­ladja meg a kétszeres átmérőt, a felszórást a nyílás mindkét oldaláról végzik. 45°-nál kisebb szögek esetén az ilymódon létrehozott bevonat minősége nem kielégítő. Hosszabb nyílások bevonatához egy megfelelő nagyságú, a pisztoly általános méretei­nek megfelelő és a szükséges dőlésszöggel kialakí­tott toldatot alkalmaznak és ennek a végére helye­zik a szórópisztolyt. Mindazonáltal, ez a készülék nem alkalmas kisméretű és hosszú nyílások felület­bevonásához, pl. hornyokhoz, csatornákhoz stb. további hátránya abban mutatkozik meg, hogy a toldat végén lévő fémfelszóró rendszer túlhevül, ami megváltoztatja a gázok arányát, ennek követ­kezményeképpen a felszórt áram szabálytalan labi­lis lesz, a pisztoly sok esetben visszalő és visszahú­zódik a láng. Ez a készülék is szerepel az említett kézikönyvben a 336, 367—368. oldalakon. Ismeretes olyan készülék is, ahol a bevonóanyag megolvasztására elektromos ívet alkalmaznak. Az elektromos Ívvel működő pisztoly fúvókája két megolvasztandó huzal között helyezkedik el. Ilyen típusú készüléket gyárt pl. OSU cég (NSZK). Ezek a készülékek jól használhatók olyan nyílások befú­­vására, amelyek átmérője 150 mm-nél nem kisebb; az ily módon kialakított bevonat szabálytalan, po­rózus és nagy, szabálytalan alakú szemcséket tar­talmaz. Az elektromos ívvel működő készülékeknél a huzal megolvasztásához szükséges feszültséghez való csatlakoztatás vagy forgó hengerek útján tör­ténik, vagy a huzalt merev megvezetések továbbít­ják. Mindkét eljárás azzal a közös hátránnyal ren­delkezik, hogy nincs biztosítva az elektromos ív fo­lyamatossága, ami annak tudható be, hogy igen ki­csi az érintkezési pont a huzal és a henger vagy a megvezetés között, így gyakran megszakad az elektromos érintkezés. Az ismertetett eljárásokkal és készülékekkel kia­lakított fémbevonatok azzal jellemezhetők, hogy rosszul tapadnak a felülethez és érzékenyek az oxi­dációval szemben, nem szabályos a felület és nagy mértékben porózus. Az eljárás során a felület alatti réteg, az úgynevezett máz megsérül, káros fémpo­rok szabadulnak fel és rakódnak le. A találmány elé azt a célt tűztük ki, hogy egy el­járást dolgozzunk ki dielektrikumok felületének fémmel történő bevonására, amelynek alkalmazá­sával a dielektrikumra jól tapadó, jó vezetőképes­ségű és tartós bevonatot tudunk készíteni. Célul tűztük ki továbbá, hogy a dielektrikum felületi szerkezete, az ún. máz ne sérüljön meg és a kristályrendszer ne roncsolódjék szét, továbbá el­kerülhető legyen a fémporok lerakódása. Ugyancsak célunk volt egy olyan készülék kiala­kítása, amely alkalmas fémbevonatok felszórására elektromos ívvel nehezen megközelíthető felületek­re, különösképpen belső hengeres felületekre 40 mm-es vagy ennél nagyobb belső átmérővel, és amelynek alkalmazásával homogén, finomszem­­csézetű és jól tapadó bevonatot vihetünk fel a felü­letekre. A kitűzött célt olyan eljárással érjük el, amely­nek során a fémet elektromos ívben olvasztjuk meg, majd komprimált gázáramba porlasztjuk. Az eljárás azzal jellemezhető, hogy olvasztott fémet viszünk fel a bevonandó felületre zárt rendszerben háromáramú porlasztással. A komprimált gázok árama a következő : az egyik gázáram a megolvasz­tandó fém mentén áramlik, a második az oldalsó áram és végül a fúvógázáram. Az oldaláram szög alatt irányítódik a bevonandó felületre és transzlá­ciós mozgásához képest azonos áramú, míg a fúvó­áram ugyancsak szög alatt lesz a bevonandó felü­letre irányítva, de ugyanakkor transzlációs mozgá­sához képest ellenáramú. A fúvóáramot képező gáz mennyisége a felhas2:nálásra kerülő gáz­­mennyiség 10—30%-a. A keletkező áram, amely a porlasztóit fémet tartalmazza, 45 és 60° közötti szög alatt kerül a bevonandó felületre. A találmány szerinti eljárás foganatosítására al­kalmas szórófej azzal jellemezhető, hogy fúvókája háromáramú rendszerrel van kialakítva a kompri­mált gáz vezetésére. A rendszer magában foglalja a fúvófejet a középső gázáramhoz, amely a megol­vasztandó fémek mentén halad, a fúvófejet az ol­daláramhoz, amely szög alatt lesz a bevonandó fe­lületre irányítva és transzlációs mozgásával azonos áramú, míg végül a harmadik befúvó a fúvóáram vezetésére szolgál, amely ugyancsak szög alatt ke­rül rávitelre a bevonandó felületre, de transzlációs mozgásához képest ellenáramú. A huzalok — ame­lyek között az elektromos ív megjelenik — ún. le­begő kivezetések útján vannak az áramforráshoz csatlakoztatva, amelyeket egymás mellé helyezett, flexibilisen szerelt, előnyösen vörösrézből készült gyűrűk alkotnak. Ezeken belül csúsznak el g huza­lok, amelyek olymódon vannak behelyezve, hogy folyamatos csúszásuk biztosítva legyen. Ezt köve­tően a huzalok — ami igen fontos jellemzője a ta­lálmánynak — a középső áramlat fúvókájában el­helyezett megvezetésben lesznek továbbvezetve. A huzalok egymáshoz képest 15 és 35° közötti lejtés­sel helyezkednek el. Az ív stabilitása és a bevonat jó minősége szempontjából előnyös, ha az oldal­áramot vivő fúvóka dőlésszöge a bevonandó felü-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom