185504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alvadt vér kimutatására alkalmas tesztlemez stabilizálására
1 185 504 2 A találmány tárgya eljárás alvadt vér kimutatására alkalmas tesztlemez stabilizálására. A székletben lévő alvadt vér kimutatására alkalmas tesztlemezek és eljárások jól ismertek. A 3 996 006 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom szerinti tesztlemez — mely ..Hemoccult” néven került kereskedelmi forgalomba — két — elülső és hátsó — borítólap közé helyezett mintagyűjtő lapból áll, a borítólapokon nyílás van. melyeket elforgatható fedél vagy felhajtható, csuklósán felerősített lap zár le. A mintagyűjtő lap általában guajak-reagenssel (guajakgyanta kivonata) impregnált adszorbens papír. A guajakgyanta kivonattal átitatott papír hemoglobinkatalizálta oxidációját használják fel a klinikai gyakorlatban a székletben lévő alvadt vér kimutatására. A vizsgálati eljárás röviden a közvetkező. A tesztlemez elülső borítólapjának nyílását kinyitva a székletmintát a guajakpapírra kenik. Ezután a nyílást lezárják, és a hátsókborítólemez nyílását kinyitják. A nyíláson keresztül előhívó oldatot, például hidrogén-peroxidot visznek a guajakpapírra. Ha a székletben vér van, a guajak-reakció kékre színezi a papírt. Az összreakció a következő: H20, guajak--------------------„oxidált” guajak hemoglobin (színtelen) (kék színű) A guajak-teszt legnagyobb hátránya az, hogy a guajakkal impregnált papír már tárolás közben elszíneződik (megkékü!) a levegő hatására. Ugyanis a levegőben lévő nitrogén-dioxid, ózon és más oxidánsok nyomnyi mennyisége a lezárt lemezen keresztül a guajakpapírhoz juthat, és azzal reagálva kék színeződést okoz. Ez az elszíneződés a vizsgálatba megtévesztő elemet visz, és hamis pozitív tesztet eredményezhet. Már korábban is megkísérelték a guajakkal impregnált papír stabilizálását. Néhány kereskedelmi forgalomban lévő tesztlerrteznél az elülső borítólap nyílása fölé helyezett fényes papírral védik a guajakpapírt a levegőtől. A 2 716 060 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerint a guajakpapírt különböző antioxidánsokka! kezelik. Az így kezelt papírral végzett vizsgálatok eredményei azonban azt mutatták, hogy a védőhatást mát kifejtő koncentrációban antioxidánssal kezelt papír nem alkalmas a székletben lévő kóros mennyiségű vér kimutatására, mivel a teszt érzékenysége csökkent. Ha viszont az antioxidáns koncentrációját csökkentették olyan mértékben, hogy a teszt megfelelő érzékenységű legyen, a stabilizáló hatás elmaradt. A fenti közrebocsátási iratban leírták, hogy különböző vegyületekkel impregnálva a guajakpapírt az 1-aril-szemi-karbazidok, különösen az 1-fenil-szemikarbazid mutatott vedőhatást. Azonban az 1-fenil-szemikarbazid is megnövelte az alvadt vér kimutatási határát pozitív tesztben. A találmány célja tehát eljárás kidolgozása a guajakkal impregnált papír stabilizálására, azaz az időelőtti elszíneződés megakadályozására a teszt érzékenységének alapvető megváltozása nélkül. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ha 2,6-di-tercbutil-p-krezollal nem a papírt impregnáljuk, hanem a tesztlemez nyílászáró fedelét vonjuk be, a papír stabil a fény- és a levegő okozta korai elszíneződéssel szemben, ugyanakkor a székletben lévő kóros mennyiségű alvadt vért könnyen ki tudjuk mutatni.2 A papír impregnálása helyett a tesztiemez fedelének vagy tartójának antioxidánssal való bevonása számos előnnyel jár. Mivel az antioxidánst elegendő kis koncentrációban alkalmazni, feloldhatjuk vagy szuszpendálhatjuk abban a vékony lakk-filmben, amelyet egyébként a gyártás során rendesen tinta-bedörzsölés megakadályozására használunk. Továbbá a gyártási folyamatban nincsen xáltozás, csak az antioxidánst kell a bevonó lakkhoz adni. Ez a megoldás kevezően befolyásolja a gyártási költségeket. A legfontosabb az. hogy — mivel nem viszünk újabb anyagot a guajakpapírra — a tesztlemez érzékenysége változatlan marad. Számos antioxidánst vizsgáltunk meg abból a szempontúi, hogy a „Hemoccult” tesztlemez, különösen a nyílászáró fedél belső felületét bevonva velük mennyire képesek megakadályozni az időelőtti elszíneződést. A vizsgálati eljárás a következő volt. Hatféle antioxidánst vizsgáltunk. Mindegyiket acetonban oldottuk, és mindegyikből 22,2 ^mol mennyiséget vittünk a lemezzáró fedél belső felületére. Miután az oldószer teljesen elpárolgott, a tesztlemezeket lezártuk a bontatlan „Hemoccult” lemez utánzása céljából. A lemezeket 2 ppm nitrogén-dioxid-tartalmú levegőben tároltuk és minden lemeznél megfigyeltük az elszíneződési időt. A következő eredményeket kaptuk: Vegyidet Kékiilési idő* Kontroll (aceton egymagában) 5 perc Vanillin 5 perc 1-Fenil-szemikarbazid 5 perc 4-Fenil-szemikarbazid 5 perc 4-Fenil-tioszemikarbazid 5 perc 3,3-Tío-dipropíonsav 5 perc 2,6-Di-terc-butil-p-krezol (BHT) 240 perc Az eredmények világosan mutatják, hogy a lemezfedél BHT-s bevonata szélsőséges körülmények között is megvédi a guajakpapírt az elszíneződéstől. Megjegyezzük, hogy noha az 1-fenil-szemikarbazid mutat némi védőhatást, ha a guajakpapírt közvetlenül impregnáljuk vele. semmiféle védőhatást nem mutat, ha a lemezfedél belső felületére visszük fel. A BHT-lakkaban oldottuk, bevontuk vele a lemezfedél belső felületét, és a lezárt lemezt normál körülmények között levegőn tároltuk. A vizsgálat eredménye a következő volt: Felvitt BHT (mg) Kékiilési idő* 0 2 nap 0,6 20 nap 1,5 27 nap Az eredmények ismét azt mutatták, hogy a lakkban oldott BHT védőhatást fejt ki a guajakpapírra, ha a teszlemez fedelét bevonjuk vele. A BHT-t megfelelő szerves oldószerben, például acetonban vagy alkoholban oldhatjuk vagy szuszpendálhatjuk, és felvihetjük a borítólap felnyitható lapjára. A BHT hordozójaként előnyösen lakkot — gyanta vagy száradó olaj illékony oldszerrel készült oldatát — alkalmazunk. A lakk-oldattal a fedéllapokat vonjuk be, vagy rányomtatjuk azokra, és nem a guajakpapírt impregnáljuk vele. 'Kckülcsi idő az az időtartam, amikor a kék szín első halvány árnyalata megjelenik a papíron. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
