185479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés elektromos inger keltésére, főleg fizioterápiás és kozmetikai kezelésekhez
1 185 479 2 szögjeiet vagy szinuszjelet állít elő, de átkapcsolható olyan üzemmódra is, amelyben a 111 kimenetén beállítható egyenfeszültséget ad ki. A 11 feszültségforrás 111 kimenetére a 20 kijelző egyik 201 bemeneté csatlakozik, amely 20 kijelzőben a 4. ábrán látható RIO ellenálláson keresztül csatlakozó M műszer van, amely a 11 feszültségforrás kimenő szintjét mutatja. A 12 feszültség-frekvencia átalakító az ICI műveleti erősítővel és Cl kondenzátorral, valamint a 121 bemenettel sorbakapcsolt RÍ ellenállással egy integráló fokozatot alkot. Az ICI művelet erősítő kimenete egy IC2 műveleti erősítő egyik bemenetére csatlakozik, amelynek másik bemenetére Uref referencia feszültségforrás csatlakozik. Az 1C2 műveleti erősítő kimenete egyrészről egy R2 soros ellenálláson keresztül T3 tranzisztor bázisára csatlakozik, másrészről egy IC3 frekvenciaosztóra. A T3 tranzisztor kollektora R3 ellenálláson keresztül az ICI műveleti erősítő bemenetére van vezetve. Az integráló fokozat kimeneti feszültsége a 11 feszültségforrás feszültségétől függően növekszik, míg el nem éri az Uref referencia feszültségforrás feszültségét. Ekkor az IC2 műveleti erősítő kinyit és a kimenetén impulzus jelenik meg. Ez az impulzus egyrészről az IC3 frekvenciaosztóra kerül, másrészről a T3 tranzisztoron keresztül kisüti az integráló fokozat Cl kondenzátorát. Ezt követően a Cl kondenzátor a 11 feszültségforrás feszültségének megfelelően ismét töltődni kezd, és az előbbi folyamat ismétlődik. Ily módon az IC2 műveleti erősítő kimenetén a 11 feszültségforrás feszültségével arányos frekvenciájú impulzusok jelennek meg. Az IC2 műveleti erősítő kimenetén megjelenő impulzusok az IC3 frekvenciaosztón keresztül leosztódnak és IC4 frekvenciafelező fokozatra jutnak. Az IC4 frekvenciafelező fokozat Q és Q kimenetei alkotják lényegében a 3. ábra szerinti blokkvázlat 122 és 123 kimeneteit. Ez az 1C4 frekvenciafelező fokozat biztosítja azt, hogy a 122 és 123 kimeneteken 1 : I kitöltési tényezőjű, ellenkező fázisú impulzusok jelenjenek meg, amint az az 5a. és 5b. ábrákon látható. Egy lehetséges előnyös kiviteli alak szerint az IC4 frekvenciafelező fokozat bemenete egy K. átkapcsoló segítségével vagy az IC3 frekvenciaosztó kimenetére vagy közvetlenül az IC2 műveleti erősítő kimenetére kapcsolható át. Ily módon a 12 feszültség-frekvencia átalakító frekvenciatartománya változtatható oly módon, hogy ha például az IC3 frekvenciaosztó osztásaránya 10 : 1, akkor a frekvenciatartomány határa a K kapcsoló két állása között 10-szeres lesz. A 12 feszültség-frekvencia átalakító tehát lényegében a már korábban tárgyalt kisfrekvenciás lebegési frekvenciát állítja elő. A középfrekvenciás jel előállítására szolgál a 3. ábrán bemutatott 13 alapjelgenerátor. Ez lényegében egy tetszőleges astabil multivibrátor lehet, amelynek frekvenciája pl. 5000 Hz. A 4. ábrán bemutatott kiviteli alaknál az astabil multivibrátor két monostabil multivibrátorral van felépítve. Az IC5 monostabil multivibrátor két, egymással ÉS kapcsolatban lévő A és B bemenettel rendelkezik, amelyek közül a B bemenet a Q kimenettel össze van kötve, és ezen az úton jön létre a pozitív visszacsatolás, A billenési frekvenciát az IC5 monostabil multivibrátorhoz kívülről csatlakoztatott C2 kondenzátor és R4 ellenállás időállandója határozza meg ismert módon. Az impuizusszélességet lényegében az IC5 monostabil multivibrátor jelterjedési sebessége határozza meg, amely a gyakorlatban alkalmazott eszközöknél 100 ns. Ez a rövid impulzus vezérli az ICó monostabil multivibrátor bemenetét, amelynek időállandóját az R5 ellenállással és a C3 kondenzátorral úgy állítjuk be, hogy nagyjából 1 : 1 kitöltési tényezőjű impulzusok jelenjenek meg a Q és a Q kimeneteken. Az IC6 monostabil multivibrátor Q és ÇT kimenetei lényegében megegyeznek a 3. ábrán látható 131 és 132 kimenetekkei. Ennek megfelelően a 13 alapjelgenerátor kimenetén a z 5c és 5d ábrákon látható egymással ellentétes fázisú impulzussorozat jelenik meg. A 14 kapcsoló áramkör 141 és 142 bemenetére a 12 feszültség-frekvencia átalakító 122 illetve 123 kimenete csatlakozik, míg a 143 és 144 bemenetekre a 13 alapjelgenerátor 131 és 132 kimenete van vezetve. A 14 kapcsoló áramkor lényegében két kétbemenetű IC7 és IC8 ÉS-kaput tartalmaz. Az IC7 és IC8 ÉS-kapuk egyik bemenetére a 12 feszültségfrekvencia átalakító egy-egy 122 illetve 123 kimenete csatlakozik, míg az IC7 és 1C8 ÉS-kapuk másik bemenetére a 13 alapjelgenerátqr 131 és 132 kimenete csatlakozik. A? IC7 és IC8 ÉS-kapuk kirnenete megfelel a 3. ábrán látható 145 ilietve 146 kimenetnek. Ezeken a 145, 146 kimeneteken az alacsony frekvenciás jellel kapuzott középfrekvenciás impulzusok jelennek meg ellenkező fázisban úgy, amint az az 5e. és 5f. ábrákon látható. Az IC7 és IC8 ÉS-kapuk kirnenete a 15 összegező-illesztőben közösítve van, és R6 soros ellenálláson keresztül TI tranzisztor bázisára van vezetve. A TI tranzisztor emitterkörébe iktatott Pl potenciométer alkotja a 17 intenzitás-szabályozót, amelynek a 3. ábra jelölése szerint 173 kimenete a 18 erősítő 181 bemenetére csatlakozik. A 18 erősítőt a 4. ábrán bemutatott kiviteli példában VI áramgenerátoros erősítő alkotja, amelynek bemenetére C4 leválasztó kondenzátor kapcsolódik sorosan. A VI áramgenerátoros erősítő mind egyenfeszültségű szempontból, mind váltakozó feszültség szempontjából a készülék többi pontjától galvanikusan függetlenítve van. A VI áramgenerátoros erősítő kimenetei alkotják a 18 erősítő 182 és 183 kimeneteit. Ezeken a 17 intenzitás-szabályozó 171 bemenetén lévő és az 5g. ábrán látható fázisugrásokkal rendelkező impulzussorozat jelenik meg felerősítve, amint az az 5h. ábrán látható. A 13 alapjelgenerátor 132 kimenete (3. ábra) a 16 illesztő 161 bemenetére is el van vezetve, amely a 4. ábra szerinti kiviteli példában egy T2 tranzisztorral van megvalósítva, amelynek bázisára R7 ellenállás csatlakozik sorosan. A 17 intenzitás-szabályozó másik P2 potenciométere — amely gyakorlatilag közös tengelyen forog a Pl potenciométerrel — a T2 tranzisztor emitterkörébe van beiktatva. A P2 potenciométer csúszkája alkotja a 17 intenzitásszabályozó 174 kimenetét, amely a 19 erősítő 191 bemenetére van kötve. A 19 erősítő gyakorlatilag azonos felépítésű a 18 erősítővel. Ebben V2 áram-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
