185451. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fluidumok tulajdonságainak mérésére

1 185 45 i 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés fluidu­­mok tulajdonságainak, előnyösen összetételének vagy hőmérsékletének mérésére. A találmány leg­fontosabb alkalmazási területe áramló közegek­ben, folyadékokban vagy gázokban, történő ké­miai elemzés. A hagyományos kémiai analitikában a művele­tek általában szakaszosak, az egyes minták mérése külön-külön edényben történik. Ezzel szemben szá­mos korszerű elemző automata úgy működik, hogy az egyes minták ugyanazon az analíziscsatornán áramlanak végig sorban egymás után, az analízis­csatorna végén elhelyezett érzékelöszerv (detektor) pedig folyamatosan érzékeli az egymást követő minták valamilyen kémiai vagy fizikai sajátságát, és ennek alapján történik a minták összetételének meghatározása. Ugyancsak folyamatosan működő érzékelőszervre van szükség a kromatográfiaiban is, ahol a kromatográfiás oszlopra felvitt elegy szétvá­lasztott komponenseit az oszlop végén kiáramló közegben kell mennyiségileg meghatározni. Előfor­dul továbbá, hogy egy adott technológia megkíván­ja egy időben változó összetételű közeg összetételé­nek, vagy más jellemző tulajdonságának folyama­tosan csapolt mintából való vizsgálatát, vagy egy eleve áramló közeg folyamatos elemzését. Az áram­ló közegben történő mérésnek tehát nagy a gyakor­lati jelentősége. Az érzékelőszervként alkalmazott eszközök igen változatosak. Működésük általában a vizsgált anyagok valamilyen fizikai (optikai, elektromos, stb.), kémiai, biológiai sajátságának mérésén ala­pul. Az érzékelőszerv mérhet valamilyen térfogati sajátságot (pl. fényelnyelés), de az érzékelőszerv által képzett jel létrejöhet az áramló közeg és az érzékelőszerv közötti határfelületen, illetve annak közvetlen közelében is (pl. elektromotoros erő mé­rése, voltammetriás mérések, hőmérsékletmérés). Bár találmányunk alkalmazását az utóbbi típusú érzékelőszervekkel kapcsolatban mutatjuk be, ez nem jelenti a térfogati érzékelőszervek kizárását. Az áramló közegek mérésére szolgáló érzékelő­­szerveket általában egy elemző egységbe (mérőcel­lába) szokták beépíteni. A mérőcelláktól általában megkívánják a mérendő sajátság időbeli változásai­nak gyors és pontos követését, a könnyű kezelhető­séget és az univerzalitást, vagyis az alkalmasságot sokféle anyag meghatározására. Egyes esetekben viszont éppen ennek ellenkezője, a nagyfokú sze­lektivitás kívánatos. A szakirodalomban számos mérőcella típus vált ismertté. W. J. Blaedel, D. G. Iverson (Anal. Chem. 49 (1977) 1563) és több más szerző is csőalakú érzékelőt készített és ezen áramoltatta át a vizsgált közeget. Számos kutató (R. S. Decider et. al. J. Chrom. 203 (1981) 153, D. J. Chesney et al Anal. Chiin. Acta 124 (1981) 321, R. Beauchamp et al. J. Chrom. 204 (1981) 123, K. Stulik, V. Pacakova J. Chrom. 208 (1981) 269, C. Bollel et al. J. Chrom. 149 (1977) 625) készített úgynevezett vékonyréteg cellát. Ennek szerkezete szendvics-szerű sík felületű érzékelő és egy sík felületű ellendarab közé vékony (pl. 0,1 mm vastagságú) fóliát szorítanak. A fóliába vágott hosszúkás vagy kör alakú nyílásban az áramló közeg az érzékelő felületével párhuzamosan mozog. Lényegében ugyanezt a szerkezeti megol­dást alkalmazzák az úgynevezett átfolyó sapkás érzékelők (F. A. Schultz, D. E. Mathis Anal. Chem. 46 (1974) 2253, C. R. Loscombe et al. J. Chrom. 166 (1978) 403. H. Akaiwa et al. Talanta 26 (1979) 1027, J. W. Dieker et al. Talanta 25 (1979) 511), ahol az érzékelő egy rúd alakú test egyik végiapja, és ehhez szorítják hozzá az előbb említett kivágott fóliát egy a rúdra ráhúzott sapka segítségével. A sapka tartalmazza a közeg be és kivezetésére szolgáló nyílásokat is. A mérőcella kialakításának egyik különleges változata az úgynevezett wall-jet típus. A szakirodalomban ismertetett wall-jet cel­lákban (R. Beauchamp et al. J. Chrom, 204 (198!) 123, K. Stulik, V. Pacakova J. Chrom. 208 (1981) 269, T. H. Ryan, P. S. Wilson lab. Pract. 28 (1979) 501, „LCA 10 electrochemical detector for liquid chromatography" című termékismertető, EDT Re­search Co., London) az áramló közeg (általában folyadék) nyíláson (fúvókán) áthaladva folyadék­sugár alakjában jut az érzékelő sík felületére, mely rendszerint az áramlás irányára merőlegesen he­lyezkedik el. A folyadéksugár az érzékelő felületén szétterül és így folytatja áramlását. A wall-jet cellákkal kapcsolatos vizsgálataink során meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a szakirodalomban leírt mérőcellák szerkesztési elvei részben olyan szakmai előítéleten alapulnak, ame­lyet kísérleti eredményeink nem támasztanak alá. Az ismert megoldásokban az érzékelő felületen szétterült folyadékot, amint az az érzékelő felület szélén túlhaladt, alkalmas terelőfal segítségével to­vábbvezetik valamilyen szűk csatornába. Ezen elv gyakorlati alkalmazása látható például a Metrohm (Svájc), EDT Research Co. (Anglia) és a Tacussel (Franciaország) cégek kereskedelmi forgalomba hozott, voltammetriás érzékelőt alkalmazó wall-jet cellái, valamint a 166 881 lajstromszámú magyar szabadalom esetében is. Az említett oldat-megveze­­les célja az, hogy meggátolja az érzékelő felület előtt egyszer már elhaladt részecskéknek az érzéke­lő felülethez való újbóli eljutását, az úgynevezett visszakeveredést. Kísérleti tapasztalataink szerint azonban akkor sincsen számottevő visszakevere­­dés, ha az érzékelő felületet elhagyó folyadéksugár útját a továbbiakban már nem tereljük semerre sem, hanem szabadon hagyjuk kijutni egy, az érzé­­kelöszervet körülvevő tág folyadéktérbe. A találmány tehát egyrészt eljárás fluidumok tu­lajdonságainak, előnyösen összetételének vagy hő­mérsékletének mérésére, amelynél a fluidumot — adott esetben mintavétel, a minta összetevőkre való felbontás és/vagy a mintán végzett fizikai vagy ké­miai átalakítás után - érzékelőszerv érzékelő felü­lete mentén áramoltatjuk, és mérjük az érzékelő­szerv által szolgáltatott jelet. Az eljárást a talál­mány szerint az jellemzi, hogy az érzékelőszervet a mérendő fiuidurnmal nem feltétlenül azonos össze­tételű további fiuidurnmal töltött térben helyezzük el, és a mérendő fluidumot az érzékelő felület men­tén úgy áramoltatjuk, hogy az az érzékelő felületet elhagyva akadálytalanul továbbáramlik a további fiuidurnmal töltött térben. A találmány szerinti eljárásban a mérendő flui­­dumot (folyadékot vagy gázt) az érzékelő felületen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom