185427. lajstromszámú szabadalom • Eljárás luteinizáló hormont felszabadító hormon-antagonisták előállítására
1 185 427 2 jük el; vagy adszorbcál tatba tjük valamely gyógyászatilag elfogadható szilárd hordozóra, pl. cink-hidroxidra, vagy valamely gyógyászatilag elfogadható folyadékban szuszpendálva adagolhatjuk; vagy elkészíthetjük a dekapeptidet gél, vagy szuszpenzió formájában is, valamely védő, 5 nem-antigén hidrokolloiddal együtt, pl. nátrium-karboximetilcellulóz, polivinil-pirrolidon, nátrium-alginát, zselatin, poligalakturon-sav, például pektin, vagy bizonyos mukopoliszaharidok kíséretében vizes, vagy nem-vizes gyógyászatilag elfogadható folyadékokkal, konzerváló 10 anyagokkal, vagy felületaktív anyagokkal együtt. Az ilyen készítésmódokra a szabvány gyógyászati szövegekben találhatunk példákat, pl. a Remington’s Pharmaceutical Sciences, fent idézett című műben. Hosszan ható, lassan felszabaduló készítményeket mikro kapszu- ^ lázas útján is előállíthatunk, ahol gyógyászatilag elfogadható bevonóanyagokat alkalmazunk, pl. zselatint, polivinil-alkoholt, vagy etil-cellulózt. A mikro-kapszulázás céljaira használható bevonóanyagokra további példákat találunk a J. A. Herbig „Encyclopedia of Chemical Technology”. Vol. 13. 2. kiadás, Wiley, New York, 1967, pp. 436—456. oldalán. Az ilyen készítésmódok, valamint a vegyület sójának szuszpenziói, amelyek csak lassan oldódnak a testnedvekben, azt a célt szolgálják, hogy testsúly kilogrammonként kb. 10-1000 milli centigTamm mennyiség szabaduljon fel naponta, és ezeket célszerűen intramuszkuláris injekció formájában adagoljuk. Más változat szerint a fent felsorolt szilárd formájú dózisok elkészíthetők tabletták formájában például úgy, hogy bizonyos vízben rosszul oldódó sókat, vagy diszperziókat a vegyület sójára, mint szilárd hordozóra abszorbeálunk, például használhatjuk az etilénglikol-metakrilát, vagy hasonló monomerek hálós szerkezetű polimerjének semleges hidrogéljét, melyet a 3 551 556 lajstromszámú egyesült államokbeli szabadalmi leírás tartalmaz (1970. dec. 29. K. Kliment és 3 társai). Ezekből a tablettákból a hatóanyag kb. hasonló mértékben szabadul fel, mint a fent említettekből és ezeket szubkután, vagy intramuszkuláris injekciók formájában adagolhatjuk. Megint más változat szerint hosszú ideig tartó, lassú hatást érhetünk el azáltal, ha a találmány szerinti vegyületet egy intra-vaginális eszköz, vagy ideiglenes implant formájában adagoljuk. Ez lehet például egy nem irritáló szilikon polimerből, például polisziloxánból készült ^ tartály, amit kereskedelmi néven „Silastic” elnevezéssel árusítanak, vagy valamely fent említett polimer semleges hidrogéljéből készült tartály, amely olyan mértékű áteresztő képességgel rendelkezik, hogy testsúly kilogrammonként kb. 0,1 mcg-től 50 meg mennyiségű anyag felszabadulását teszi naponta lehetővé. Az ilyen intravaginális vagy implant dózis formának az az előnye a hosszú ideig tartó adagolásnál, hogy kívánt esetben eltávolithatók, és így a kezelés megszakítható vagy határidőzhető. gg Annak a bizonyos oldalláncot védő csoportnak a kiválasztásánál, melyet a találmány szerinti dekapeptíd szintézisénél használunk, a következő szabályokat kell figyelembe venni: a) a védőcsoport legyen stabil a reagenssel szemben és 60 a reakció körülményei között, amelyet az a-amino védőcsoport eltávolítására választottunk a szintézis bármely lépésében; b) a védőcsoport tartsa meg a védő tulajdonságait (azaz ne hasadjon le az összekapcsolás feltételei mellett) és c) az oldalláncot védő csoport legyen eltávo- 65 lítható, amikor a kívánt aminosav sorrendet tartalmazó peptid szintézise befejeződött, olyan reakciókörülmények között, amelyik nem változtatja meg a peptid láncot. A7. a-amino védőcsoportokkal, így például az R9 csoporttal kapcsolatban, az alábbi használható védőcsoportokat említjük meg. 1) alifás uretán védőcsoportok, például L-butiioxikarbonil-, diizopropil-metoxi-karbonil-, bifenil-zopropil-oxikarbonil-, izopropil-oxikarbonil-, tamil-oxikarbonil-, etoxi-karbonil- és alliloxikarbonilcsopcrtok, 2) cikloalkil-uretán típusú védőcsoportok, melyeket például a ciklopentil-oxikarbonil-, adamantiloxikarbonü-, d-izobornil-oxikarbonil-, és ciklohexil-oxikarbe nil-csoportok képviselnek; továbbá a nitrofenilszulfenil-csoport, tritil-szulfenil-csoport; alfa,alfa-dimetil-3,5-djmetoxi-benziloxikarbonil-csoport és tritilcsoport. a-amiiio-védőcsoportok gyanánt célszerűen t-butil-oxikarbenil-, ciklopentil-oxikarbonil-, t-amil-oxikarbonil-, d-izobornil-oxikarbonil-, o-nitrofenil-szulfenil-, bifenilizopropil-oxikarbonil-, vagy alfa-alfa-dimetil-3,5-dimetoxi-bt nzil-oxikarbonil-csoportot használunk. A szilárd fázisú technika alkalmazásánál a szintézist a pepiid C-terininális végénél kezdjük és olyan a-aminovédet. aminosavat használunk, amely egy szilárd gyantához kapcsolódik. Az ilyen kiindulási anyagot például úgy készítjük el, hogy egy a-anúno-védett glicint valamely benzhidrilamin gyantához, klórmetilezett gyantához, vagy egy hidroximetil gyantához kapcsolunk. Az első használata célszerűbb. A benzhidril amin gyanta előállítását P. Rivaille, et al., írták le Helv. Chim. Acta 54 2772 (1971)-ben, míg a hidroximetil gyanta előállítását M Bodanszky és J. T. Sheehan, Chem. índ. (London), 38, 1597 (1966) írták le. A klórmetilezett gyanta a keresfedelemben kapható a Bio Rad Láb. Richmond, California cégnél. Ha a benzhidrilamin gyantái használjuk, egy amid kötő csoportot alakítunk ki az a-amino védett glicinnel, vagy a D-alaninnal, az (V) általános képlet szerint. Ez lehetővé teszi, hogy miután az aminosav sorrend szintézisét befejeztük a C-terminális amid funkciót közvetlenül megkapjuk azáltal, hogy a kapcsolódó peptid hordozógyantáját és kötő-csoportját lehasítjuk és így a kívánt vegyület C-terminális részén aminosav-amidot alakítunk ki. Ebben a lépésben a hordozógyanta lehasítására használt hidrogénfiuorid az oldalláncot védő csopoitot is eltávolítja és a találmány szerinti dekapeptidet kapjuk meg. Ha más gyantákat használunk, a kötőcsoport benzilészter-csoport, mint azt korábban illusztráltuk. Ebben az eseíben az összekapcsolt védett pepiidnek C-terminális anúddá történő átalakítására alkalmas módszer az, hogy a védett pepiidet ammonolízissel választjuk le a gyantáról, majd ezután a keletkező amid védőcsoportjait folyékony ammóniában oldott nátriummal történő kezeléssel, vagy hidrogén-fluoridos hasítással távolítjuk el. Egy más eljárás szerint a lehasítást úgy is végezhetjük, hogy valamely rövidszénláncú alkanollal, célszerűen metanollal vagy etanollal trietilamin jelenlétében átészteresítünk és a kapott észtert amiddá alakújuk át. majd ezt követően eltávolítjuk a védőcsoportokat a fent leírtak szerint. Lásd még J. M. Steward és J. D. Young, „Solid Phase Peptide Synthesis”, W. H. Freeman and Co., San Francisco, 1969 pp. 40-49. oldalon. Speciális esetben a találmány szerinti eljárás értelmében vr-lamely a-amino-védett aminosavat, nevezetesen 5
