185398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(acil-amino-metil)- 1,4-benzodiazepin-származékok előállítására
1 185 398 2 10 20 nitráttal kénsavas közegben vagy réz(II)nitrát-triliidráttal ecetsavanhidridben) vihetjük be. Az A- és B-gyűrűben alkoxi- és alkil-tio-csoporttól eltérő helyettesítőket hordozó, R! helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű vegyületeket továbbá a megfelelő, Rj helyén alkilcsoportot — előnyösen metilcsoportot — tartalmazó (II) általános képletű vegyületek jód-hidrogénsavval történő dezalkilezésével is előállíthatjuk. A reakciót tömény jód-hidrogénsawal 50—100 °C-os hőmérsékleten hajthatjuk végre. A találmányunk szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű vegyületeket a szabad bázis alakjában izolálhatjuk vagy szokásos módon szervetlen vagy szerves savakkal képezett addíciós sóikká alakíthatjuk. A sóképzést oly módon végezhetjük például el, hogy az (I) álta- 15 lános képletű vegyület megfelelő oldószerrel képezett oldatát a megfelelő savval elegyítjük. Reakcióközegként előnyösen olyan oldószert alkalmazhatunk, melyben a képződő só nem oldódik és így a kiváló sót szűréssel elkülöníthetjük. Reakcióközegként pl. etanolt, izopropanolt, étert, acetont, etilacetátot, aceton-éter-elegyet, aceton-etanol-elegyet, etanol-éter-elegyet alkalmazhatunk. Az irodalomból ismert, hogy a 2-helyzetben helyettesített 1,4-benzodiazepin-származékok értékes farma- 25 kológiai tulajdonságokkal rendelkeznek és toxicitásuk csekély. E vegyületek különösen a központi idegrendszert befolyásolják specifikus módon (lásd 2 520 937 és 2 754 112 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali iratok). A fenti vegyületek a humán- 30 gyógyászatban elsősorban anxiolitikus és agressziócsillapító hatásuk révén értékes gyógyszerek a fenti szimptómák kezelésében. Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) általános képletű új 2-acil-amino-metil-1,4- benzodiazepin-származékok új fajta hatásprofilt mutat- 35 nak, éspedig a pszichofarmakológiai, diuretikus és antiarrhitmiás hatások mellett kis rágcsálókon és majmokon végzett kísérletek szerint kifejezett analgetikus tulajdonságok is jelentkeznek; a vegyületek toxieitása igen alacsony. Az (I) általános képletű vegyületek emlősök fájdalomküszöbét emelik és e tulajdonságuk révén fájdalomcsillapító szerek hatóanyagaként alkalmazhatók. E hatást két farmakológiai standard teszttel - az égetősugaras teszttel egéren és az artritis fájdalom teszttel patkányon - igazoljuk. Az alábbiakban az alkalmazott teszt-módszereket ismertetjük. 40 45 50 1. Minimális toxikus dózis meghatározása Három 20—25 g súlyú hímegérnek a teszt-vegyiilet 300 mg/kg nagyságú maximális dózisát orálisan beadjuk és a toxieitási tüneteket három órán át gondosan meg- ^5 figyeljük. A beadagolás után 24 órán keresztül regisztráljuk az összes tünetet és a pusztulást. A kísérő tüneteket szintén megfigyeljük és feljegyezzük. A teszt-vegyületet oldhatóságától függően vizes oldat vagy szuszpenzió alakjában, ill. oldószer felhasználása nélkül adagoljuk. Stabil szuszpenzió készítése céljából egy csepp Tween 80-t adhatunk hozzá és az elegye! mechanikusan homogenizáljuk. Pusztulás vagy toxikus tünetek fellépése esetén további egerek fokozatosan csökkenő teszt-vegyület dózisokat kapnak egészen addig, míg toxikus tünetek már nem jelentkeznek. A toxikus tüneteket még előidéző legkisebb dózist tekintjük a minimális toxikus dózisnak. 2. Artritis fájdalom teszt patkányon 160-180 g súlyú, OFA törzsbe tartozó hím patkányokat 20 mg/kg i.p. dózisú pentobarbital-nátriummal érzéstelenítünk és a bal hátsó talpukba intrakutáns úton 0,1 ml paraffinolajos Mycobacterium smegmae (Sí 403) szuszpenziót fecskendezünk (0,6 mg Micobact.;0,l ml olaj). A teszt-vegyület hatását 14 nap elteltével határozzuk meg, amikorra — különösen a jobb oldali hátsó talpon - kifejezett szekunder artritis alakult ki. A teszt-vegyület beadása előtt 30 perccel kontrolimérést végzünk, melynek során a jobboldali hátsó mancs bokáját háromszor behajlítjuk és megszámoljuk, hogy az állat hányszor adott hangot. A nem reagáló patkányokat különválasztjuk. A teszt-vegyület beadása után 3 órával a behajlítási műveletet megismételjük. Azokat az állatokat tekintjük a fájdalommal szemben megvédettnek, melyek egyáltalán nem, vagy csak egyszer adnak hangot. Minden dózishoz 9—20 patkányt alkalmazunk és az ED50 értéket (95 %-os megbízhatósági tartomány) Litchfield és Wilcoxon módszerével meghatározzuk, ED50-nek a kezelt állatok 50%-ánál védelmet biztosító dózist tekintjük. 3. Égetősugaras teszt, egéren A módszer a D'Amour és Smith által leírt metodikán (1941) alapul azzal az eltéréssel, hogy patkányok helyett 16-25 g testsúlyú etetett hím és nőstény egereket alkalmazunk. A teszt-vegyület beadása előtt 30 perccel minden egeret külön-külön hengeralakú edénybe helyezünk úgy, hogy az állatok sem megindulni sem előre mozogni nem tudnak. Az egerek farka az edényből kilóg. Minden állat farkát meghatározott ponton (kb. 35 mm-re a faroktőtől) ismert erősségű és hőmérsékletű lámpa sugárzó hője hatásának tesszük ki. A lámpát közvetlenül a farok alá helyezzük. Meghatározzuk azt az időt, mely alatt az egér a farkát a hősugár útjából eltávolítja. A meghatáiozást kétszer végezzük, éspedig 30 és 16 perccel a teszt-vegyület szubkután beadagolása előtt (10 mg/kg). Azokat az egereket, melyek fenti két reakcióideje között több mint 25 %-os eltérés van, különválasztjuk. A reakcióidőket 15 és 30 perccel a teszt-vegyület beadagolása után ismét meghatározzuk és analgetikus hatást abbarj az esetben állapítunk meg, ha a reakcióidő legalább 75%-kal meghaladja a kezelés előtt mért átlagos értéket. Az EDS0 értéket (95 %-os megbízhatósági tartomány; 30 perccel a teszt-vegyület beadása után) Litchfield és Wilcoxon módszerével (1949) értékeljük. ED50-nek azt a dózist tekintjük, mely az állatok 50%-ánál több mint 75%-kal megnyújtja a kezelés előtt mért reakcióidőt. Az alábbi teszt-vegyületeket alkalmazzuk: 1 =■ l-metil-2-[(tiofén-2-karbonil)-amino-metil]-5-fenil-1 H-2,3-dihidro-1,4-benzodiazepin (szeszkvitartardt-hemiizopropilát); 2 — l-metil-2-[(furán-2-karbonil)-amino-metil]-5-fenil-1 H-2,3-dihidro-1,4-benzodiazepin (hidroklorid-szemihidrát); 5
