185375. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tűtörés(ek) érzékelésére, kijelzésére és/vagy regisztrálására kötőgépeknél
1 185 375 2 második 413 diódán át az egység közös potenciálú pontjára csatlakozik. Az első 401 dióda és az első 414 ellenállás közösített kivezetése és a 410 triac vezérlőelektródája közé kapcsolt áramköri ág második 402 Zener-dióda, harmadik 411 ellenállás és harmadik 412 dióda soros kapcsolását tartalmazza. A második 402 Zener-dióda és a harmadik 411 ellenállás közösített kivezetésére csatlakozik a második 409 tranzisztor emittere. Alaphelyzetben az A pont feszültsége a szinteitoló első 404 Zsner-diódán és az áramkorlátozó második 405 ellenálláson keresztül r.yitóirányban feszíti eiő az első 406 tranzisztort, amely a 407 multivibrátor egyik 408 tranzisztorának kollektoráramát alacsony szintre kényszeríti, s így a második 409 tranzisztor nem biztosítja a 410 triac begyújtásához szükséges vezérlőáramot. Hibajel esetén az első 406 tranzisztor lezár, az astabil 407 multivibrátorra ezután már nincs reteszelő hatása. A beavatkozó jelet szolgáltató 410 triac vezérlőáramát a második 409 tranzisztoron, a harmadik 411 ellenálláson és a harmadik 412 diódán átfolyó áram biztosítja. A második 409 tranzisztor nyítása-zárása a 407 multivibrator kimenetének állapota szerint történik, vagyis a 408 tranzisztor koilektorárama függvényében. A harmadik 403 tranzisztor a védő első 401 diódán keresztül kapja a vezérlőáramot, mely telítésbe viszi a 403 tranzisztort, s így az A és 3 pontok közötti feszültség kisebb lesz, mint a hibajel egység fénykibocsátó 17 diódájának nyitófeszültsége, így a 17 dióda a 407 multivibrator frekvenciájának ütemében villog. (Ha nincs szükség a 17 dióda villogó üzemére, a B pont bekötésére sincs szükség.) A leírt működésmód feltételezi a megfelelő tápfeszültségeket, tápáramot. Az 5. ábrán látható tápegység egyik P része a D pontra jutó feszültséget (példánknál 2.4-36 V), másik 0 része az F pontra jutó tápfeszültséget (példánknál 12-24 V) szolgáltatja. * .................. A tápegység kialakítási részletei szakember által a követelmények szerint megtervezhetők, ezért az elemeket külön nem jelöljük, s nem díszkutáljuk. A kialakítás nem kényes. A példakénti kivitelnél beépített integrált IC áramkörhöz a gyári ajánlás szerint a hőfüggőséget csökkentő kiegészítő elemeket (ellenállásokat) kellett volna beépíteni, ezt mellőztük, s a stabilitás a felmerülő igényeket messzemenően kielégíti. A D pontra tápláló P rész a híbajel egység üzemi táplálását biztosítja, s ezenkívül feladata a hibajel törlése a kötőgép újraindítása előtt. Ezt a példaként! kivitelnél úgy biztosítjuk, hogy a H pontot a kötőgépen elrendezett nyomógomb érintkezőjére kötjük, melynek megnyomásakor az áramkör megszakad, a 410 triac kiolt, majd elengedjük a gombot és az áramellátás újra biztosítva van, így a soronkövetkező hibajel újra megjelenhet, de a kikapcsolt 410 tirisztor természetesen hibátlan üzem mellett nem kap gyújtójelet. A 6. ábrán a példakénti vezérlő egységet és a tápegységet több 1,2, .... n hibajel egységgel egybeépítve ábrázoljuk. Az 1-5. ábrák megfelelő hivatkozási jeleinek feltüntetése folytán kiegészítő magyarázat nélkül követhető a felépítés és a működésmód. A találmány szerinti tűtörésjelző berendezés alkalmazását az teszi általános érvényűvé, hogy a beavatkozó jel közvetlenül rákapcsolható bármely körkötőgép biztonsági berendezéseinek áramkörére, A továbbiakban kimutatjuk, hogy kötésmintázás és kikészítési műveletekhez szükséges tűkihagyás (az automata kelmefelvágó gépek a tűkihagyáskor keletkező laza kelmeszerkezet mentén vezetik a felvágókést) esetén is a!ka!mazhatô a készülék.- interlock kelmeszcrkezet előállításánál, ahol munkaegységenként csak minden második tű dolgozik, az érzékelőhuza! felfekvő hosszát egy tűosztásnyival meg kel! növelni. Ilyenkor tűágyanként két érzékelőfejet kell elhelyezni, azonban az elektronikán változtatni nem kell.- Jacquard mintázás esetén a munkaegységenként üzemelő tűk sorrendjét és számát a gyártandó minta határozza meg, ezért a felfekvő huzal hosszának változtatásával nem oldható meg a tűtörések érzékelése. Ezt a problémát a kötőgép szerkezeti átalakításával lehet megoldani. Be kell építeni olyan kiemelő lakatrendszert, a munkaegységszám csökkentése nélkül, amely az egy tűágyban elhelyezett minden tűt egyszerre feltartott helyzetbe állítja. így már a gépfinomsági szám függvényében alkalmasan megválasztható az érzékelő felfekvési hossza.- Kelmefelvágáshoz szükséges tűkihagyást valójában beforrasztott kanalú tűkkel lehet imitálni. Az említett megoldás csak kéttűágyas gépeknél alkalmazható a szemképzéshez szükséges fonal biztonságos befektetése miatt. Egytűágyas gépeknél a tűkanalat kell eltávolítani és csak a tühorgot kell beforrasztani oly módon, hogy a befektetett fonal átcsűszását a tűhorog ne akadályozhassa meg. Az előzőekben ismertetett megoldásokkal elérhető, hogy az érzékelő felfekvő részét a tűhorogmagasságban tudjuk tartani. A vizsgált három (I., II., 111.) mechanizmus közül az elektromechanikus tűtörésjelző berendezés bizonyult a legalkalmasabbnak nagyüzemi gyártási körülmények között. A készülék életképességét bizonyítják a gyakorlati eredmények. Közel egy éve szereltünk fel öt darab ODZY JACQUARD körkötőgépre ilyen berendezést. A vizsgált gépeken a hosszú tűtörések teljes mértékben megszűntek. A berendezés hatásfokának vizsgálatánál a tárgyévet (1979) megelőző időszak kg (kelme)/m (tűtörés) adatait választottuk bázisnak. Az említett báziseredményekhez viszonyítva a vizsgálat tárgyát képező gépek kg (kelme) /m (tűtörés) adatai 70 %-kal javultak. A javulás a tűtörések hosszcsökkenéseként jelentkezett. A tűtörések igen magas %-ban olyan rövidek (1-2 cm) voltak, hogy javítással szinte teljes mértékben megszüntethetó'vé váltak. Előfordult még jeletnős %-ban 10-20 cm hosszú tűtörés is, amit a gépkezelők gyakorlatlanságának tulajdonítottunk. Megjegyezzük, hogy a kísérleti gépeken az érzékelőfejek még nem voltak felszerelve a helyi kijelző berendezéssel, melyek a törött tű fajtájára adnak igen hasznos gyakorlati segítséget. Tehát a berendezés csak a kötőgép megállításával, valamint a megkülönböztető villogó fénnyel jelezte a tűtörést. A törött tűt a gépkezelőnek szubjektív módon kellett megtalálnia, így több gépfordulat is szükséges volt, amíg a kezelő megtrdálta a hibát. A helyi kijelzés alkalmazását az előzőeken túlmenően a beállítás megkönnyítése is indokolta. A készülék iiyen jellegű kibővítése indokolt, az várhatóan a hatásfok növelésével bőven ellensúlyozza a többletráfordítást. A hatásfok vizsgálatán túlmenően foglalkoztunk még a kötőtűk és az érzékelőhuzal kopásának vizsgálatával is. Tűtípusonként ötven db tűt megjelöltünk és meghatározott időközönként mikroszkóppal vizsgáltuk a tűk kopá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
