185375. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tűtörés(ek) érzékelésére, kijelzésére és/vagy regisztrálására kötőgépeknél

1 185 375 igazolva, megbízható beavatkozó jelet kaptunk törött tű elhelyezése esetén. Üzemi kísérletekre áttérve a magas elektromos zajszint (zavaró jellemzők) csak magas költ­séggel megoldható problémasor elé állítottak bennünket, az elvileg helyes mechanizmus nem vált be a gyakor­latban. II. A gyártandó kelme optikai figy elésén alapuló tütörésfelző berendezés Abból indultunk ki, hogy tűtörés esetén az elkészült kelmében a törött tűk helyén a kelmeszerkezet lazább lesz, ez úgy jelentkezik, mintha tűhiány lenne az említett helyeken. Folyamatos fénnyel átvilágítva a kelmét, a lazább szerkezetű (tűtöréses) helyeken a fényáteresztő képesség megnő, ezt a megnőtt fénymenny iséget foto­­elektromos érzékelőelemekkel elektromos hibajellé lehet alakítani. Az optikai figyelés ezen módjának több hátránya is van: 1. Késve követi a tűtörést, mert a már törés után elkészült kelmében érzékeli a hibát. 2. Inhomogén kelmeszerkezet esetén nem alkalmaz­ható, mert az inhomogenitás következtében a fényáí­­eresztőképesség is változó lesz, a minta periódusa szerinti periodikus - hamis - hibajelet kapunk. 3. Gyakorlatilag nem alkalmazható színes mintájú kelménél sem. Ez a megoldás tehát nem általános jellegű, csak na­gyon korlátozott az alkalmazási köre. III. Mechanikus tapogató és elektronikus jeladó-jelfeldolgozó rendszer kombinációja Vannak már ilyen kombinációval kialakított textil­ipari hibafigyelő eszközök, de azok nem tűtörés jelzésére szolgálnak; olyan helyen érzékelnek, ahol üzemszerűen Idegen testbe nem ütközhetnek és éppen az idegen testtel való ütközés jelzi a rendellenes állapotot; az ide­gen test (kelmecsomó, tűkanál) nagyon kis szilárdságú, ezért az ilyen tapogató általában nem merev test,nem alak- és helyzettartó. A mechanikai érzékelés teljesen eltérő körülményekből kiinduló kritériumokhoz kötött, az ilyen tapogatóknak sem a működési elve, sem a szer­kezeti kialakítása nem alkalmazható tűtörések üzem­szerű figyelésére. Feladatul tűztük ki olyan hibaérzékelő kialakítását, mely ugyancsak hasznosítja a villamos jeladás előnyeit és a tűtörésnél előálló környezeti feltételekhez illeszkedő mechanikus tapogató révén közvetlenül és megbízhatóan érzékeli a tűtörést. A találmány szerint ezt olyan tapoga­tóval érhetjük el, mely járulékos mechanikai vagy villa­mos áttétel nélkül, közvetlenül előidézheti ajeladó elekt­ronika aktiválását, így minimális bonyolultsága révén olcsó és maximálisan megbízható. A találmány szerinti készülék tapogatója közvetlenül alkotja a villamos jeladó áramkörbe sorosan beiktatott munkaüzemű kapcsolót és úgy illeszkedik a haladó tűsereg mozgási pályájához, hogy arra normál üzemben zavaró hatást nem gyakorol, mégis kellő mechanikai szilárdságú — és a tűkhöz — azok horgához — való folytonos' támaszkodást elviselő — beavatkozó szerv, tűtörés esetén pedig úgy merül be a haladási pályába, hogy az érkező soronkövetkező ép tű elől ismét zavaró hatás nélkül kitér. A mechanikus érzékelés és a villamos kijelzés, beavat­kozás stb. kombinációjával kialakított találmány szerinti berendezést ábrák segítségéve! magyarázzuk. Az 1. ábra a találmány szerinti jeladó áramkör alap­vető jellemzőit szemlélteti, az l.a ábra a jeladást bizto­sító áramköri hurok vázlatos felépítését, az l.b ábra a hibajel egység példakénti kiviteli alakját. A 2. ábra a mechanikai érzékelő és hibajel egység önállóan kiszerelhető és külön felszerelhető példakénti kiviteli alakját mutatja axonometrikus ábrázolásban. A 3. ábra a mechanikai érzékelés mechanizmusát szemlélteti, a 3.a, b és c ábrák a tapogató működésmód­ját, a 3.d és 3.e ábrák a tapogatót hordozó biílenőkar példakénti kiviteli alakját. A 4. ábra a bővebb kiépítésnél alkalmazható példa­kénti beavatkozó egység kapcsolási vázlata, az 5. ábra a tápegység tapogató ismét kiemelkedik a tűhorgok fölé, az érzékeiőkörben újra szakadás lép fel. A 3.b ábrán mm at ott példakénti kiviteli alaknál a billenőkar középső 37 része szolgál a csuklós ágyazásra. Jól látható, hogy a billenőkar szabad vége példánknál ívelt, hogy nagyobb felület mentén érintkezzék felfekvéskor a 32 érintkező­vel. Az érintkező felület természetesen a keresztmetszet alkalmas megválasztásával tovább növelhető. A billenő­kar a 32 érintkezővel együtt érzékeny kapcsolót alkot, mely az érzékelő áramkört zárja, illetve bontja. Mind a kijelzés, mind a regisztrálás, további jelfeldolgozás, beavatkozó jel előállítása stb., az eddig leírt alapvető mechanizmusra támaszkodik; ennek megfelelően a berendezés a legszerényebb kiépítésben mindössze elekt­ronikus jeladó áramkör hibajel egységgel és abban elren­dezett mechanikai érzékelővel, míg a teljes kiépítésben a berendezés magában foglalja hibajel egységek seregét, s azok kimeneteire - közvetlenül vagy illesztőszer­­ve(ke)n át - csatlakozó beavatkozó - és/vagy további jelfeldolgozó (pl. regisztráló) egység(ek)et, továbbá táp­egységet stb. A találmány szerinti mechanizmus megvalósul, ha táp­forrást tartalmazó áramköri hurokba az 1. ábrán muta­tott módon beiktatjuk az álló 13 érintkezőből és mozgó 12 érintkezőből álló 11 megszakítót (a 12 és 13 érintke­zők megfelelnek a 3. ábrán mutatott billenőkar fémes egyik végének, illetve a 32 érintkezőnek) és azzal sorban az optikai kijelző 15 eszközt, mert elvben a 11 megsza­kító zárása esetén a kijelző 15 eszköz gerjesztést kap, jelezni fog. A gyakorlatban a működéshez szükséges a hibajel egységben a működtetőjel tartamát és intenzi­tását biztosító aktív 14 elem, ugyanis tűhiba esetén a tapogató csak rövid ideig merül a tűhorog szintje alá és így a 11 megszakító záráskor csak nagyon rövid idejű és kis intenzitású (rendszerint bizonytalan intenzitású) jelet ad, mely elegendő a megfelelő aktív 14 elem mű­ködtetésére, de a kijelzés (beavatkozás) megbízható vezérlésére nem alkalmas. Az 1 .b ábrán látható, hogy az aktív 14 elem egy meg­valósított hibajel egységben 16 tirisztor, melynek vezér­lőkörébe van beiktatva a 11 megszakítót tartalmazó áramköri hurok, míg a 16 tirisztor főáramkörébe van beiktatva a fénykibocsátó 17 dióda (LED).-Az l.b ábrán jelzett kimeneti A ponton jelentkező feszültséget hasz­nosítjuk a további jelfeldolgozáshoz, regisztráláshoz, beavatkozó jel leszármaztatásához, az A és B pontok be­­köiése esetén pedig a LED villogó üzemét idézhetjük elő, 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom