185360. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kisnyomású higanygőz kisülési lámpa gyártására
1 185 360 2 a visszamaradt kötőanyagot szintereléssel távolítjuk le. Ezt követően az 1 üvegcső közepének közelében a falnak egy keskeny 3 zónáját (amelynek hossza például hozzávetőlegesen 3 mm) addig hevítjük, ameddig az üveg helyileg meglágyul (lásd a 2. ábrát). Ekkor azt 5 1 üvegcsövet hossztengelye körül forgatjuk. Ezután az 1 üvegcsövet a végeinek 4 és 5 részén húzással két csőrészre választjuk szét (lásd a 3. ábrát). Ezen eljárási lépés során a 4 és 5 részeket széthúzzuk egymástól addig, ameddig a 3 zóna részén beszűkülés nem kelet- 10 kezik, és amely 3 zónának a külső átmérője a hevítés előtti külső átmérőnek hozzávetőlegesen felére nem csökken. Ekkor a 3 zónát olyan hőmérsékletre hevítjük, hogy az üvegben a felületi feszültség a beszívódás részén olyan értéket ér el, amikor az üveg fala eltörik. A lágy 15 üveg ekkor a cső 4 illetve 5 részei irányába mozog. A hevített 3 zónának a méretét, a hevítés hőmérsékletét és a 4, illetve 5 részek széthúzásának sebességét úgy választjuk meg, hogy az üvegbe ne záródjanak be luminescens részecskék. Ezeket a részecskéket az üveg ki- 20 nyomja. Ily módon olyan 6, illetve 7 véglapot kapunk, amelyen a luminescens anyag meglepő módon egyenletes rétegben van lerakódva. További eljárási lépések, mint például újra-szinterelés vagy hasonlók, nem szükségesek. A 6, illetve 7 véglapok lényegében keresztirányúak a cső 25 4 és 5 részeinek 8 hossztengelyére. Annak érdekében, hogy gyakorlatilag egyenlő hosszúságú csőrészeket kapjunk, és azok 6, illetve 7 véglapja sík legyen, a még kismértékben lágy 6 és 7 véglapokat (4. ábra) levegővel nekifúvatjuk (az ábrán a 9 nyíl irányában) egy 10 tá- 30 masznak (lásd 5. ábra). A találmány szerinti eljárás eredményeképpen a 6, illetve 7 véglapok vastagsága legalább a cső falába történő átmeneti részen az 1 üvegcső átlagos falvastagságának 0,4-0,8-szerese. Abban az esetben, ha a szétválasztás 35 közben a meglágyult üveg hőmérséklete a 3 zónában túlságosan alacsony, akkor viszonylag vékony, sérülékeny 6, illetve 7 véglapokat kapunk, és ekkor az említett tényező kisebb mint 0,4. Abban az esetben, ha túlságosan széles 3 zónát hevítünk, akkor olyan 6, illetve 7 vég- “13 lapot kapunk, amely viszonylag vastag (az említett tényező nagyobb mint 0,8), aminek az az eredménye, hogy nem csupán luminescens részecskék záródhatnak be az üvegbe, hanem a csőrészek összekötése során a 6, illetve 7 véglap, illetve az 1 üvegcső fala közötti át- 45 meneti részen törések keletkezhetnek. Ezt az átmeneti részt a 6. ábrán A, B-vel jelöltük. A cső átlagos falvastagságát C—D-vel jelöltük. A találmány szerinti eljárással készített lámpáknál az AB/CD arány hozzávetőlegesen 0,55. 50 Az eljárás szerint a 4 és 5 részeket utólag lehűtjük, és egymással párhuzamosan helyezzük el. Beszereljük az elektródákat, a leszívó csöveket, és a hasonló szükséges szerelvényeket, a még nyitott végekbe. Ezután a cső két 4 és 5 része közötti összekötést alakítjuk ki 55 egy olyan eljárással, amelyet a 7 902 571 számú holland szabadalmi leírásban ismertettünk. A 11 összekötés a 6. ábrán látható. A kisülési csövet, amely lényegében két párhuzamosan húzódó, üvegből lévő kisülési 4 és 5 rész alkot, a 11 összekötéssel van összekapcsolva, amely a 4 és 5 részek falára keresztirányban húzódik, ekkor leszívatjuk, megtöltjük nemesgázzal és vákuumzáró módon lezárjuk. A kisülési csőbe higanyt adagolunk. A 12 és 13 elektródák a lámpa ugyanazon végein helyezkednek el. A kisülési csőhöz egy 14 gyűrűt (például alumíniumból lévő) rögzítünk, például cement segítségével. A 14 gyűrűt egy 15 lámpafejhez rögzítjük, amelyen továbbá 16 és 17 érintkezők, valamint 18 kidudorodás található, amely utóbbin belül egy gyújtó van elhelyezve. (Lásd a 8 003 277 számú holland szabadalmi bejelentést.) Egy gyakorlatban megvalósított kiviteli alaknál a cső 4 és 5 részeinek hosszúsága hozzávetőlegesen 14 cm. A belső átmérő körülbelül 1 cm. A 4 és 5 részek csövének falvastagsága (CD) mintegy 1,3 mm. A 6 és 7 véglapok falvastagsága a 4 és 5 részek hossztengelyének közelében mintegy 1,2 mm. A 6 és 7 véglapok falvastagsága az átmeneti rész közelében (AB) hozzávetőlegesen 0,7 mm. A cső 4 és 5 részeinek belső fala luminescens réteggel van bevonva, amely két luminescens anyag keverékéből áll; nevezetesen zöld luminescens terbiummal aktivált cérium-magnézium-aluminátból és vörösen lumineszkáló 3 vegyértékű európiummal aktivált ittriumoxidból áll. A lámpa nemesgáz töltése argon (nyomása 400 Pa), és a fényfluxusa hozzávetőlegesen 600 lumen, amely mellett a lámpa által felvett teljesítmény 9 W, (működési feszültség 60 V, árama 170 mA). SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás kisnyomású higanygőz kisülési lámpa gyártására, amelynek vákuumzáróan lezárt kisülési csöve van, és amelynek két vagy több, egymással párhuzamosan húzódó kisülő csőrésze van, két egymással szomszédos kisülő csőrész a falukra keresztirányban húzódó összekötéssel csatlakozik egymáshoz, és a lámpa működése közben a kisülés a kisülő csőrészek nagyobb részén, valamint az összekötésen áthalad, és az eljárás során az összekötést azután alakítjuk ki, hogy a kisülő csőrészek belső falára a luminescens réteget felvittük, és a kisülő csőrészeknek legalább az egyik végét lezártuk, azzal jellemezve, hogy mielőtt az összekötést kialakítjuk, egy hosszúkás nyitott üvegcső (1) falának belső felületét luminescens réteggel bevonjuk, majd a csövet az üvegfal legalább egy részének hevítése közben két csőrésszé választjuk szét, és az egymás felé eső végükön egy-egy véglapot (6, 7) alakítunk ki, amelyek a csőrészek hossztengelyére merőlegesek és a vastagságuk azon a részen, ahol a cső falába mennek át, a cső átlagos faivastagságának 0.4—0.8-szorosa. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatpsítási módja, azzal jellemezve, hogy a sík véglapot (6, 7) a bezárása után a végének közelében, lágy állapotban egy támaszra (10) történő fúvatással alakítjuk ki, 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy szétválasztás közben a csövet a hossztengelye (8) körül forgatjuk. 2 rajz, 6 ábra 3
