185359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zsiradékot tartalmazó nutritív kompozíciók és a hatóanyagukat képző zsiradékok előállítására
1 185 359 2 zíció lehet továbbá lényegében olajos fázisú (balzsam vagy fürdőolaj), mely esetben legfeljebb 80% mennyiségben tartalmazza a találmány szerinti zsiradékot. Lehet továbbá a kompozíció döntő mértékben vizes fázisú (kapilláris öblítőfolyadék). Végül lehet lényegében szilárd (szemfestékek, szemhéj-árnyékolók, alapozófestékek, rúzsok, stb.) és 1-30% mennyiségben tartalmazhat találmány szerinti zsiradékot. A találmány értelmében felhasználásra kerülő zsiradék mellett ezeknek a kompozícióknak a zsiradékfázisa tartalmazhat olyan növényi, állati, ásványi vagy szintetikus eredetű olajokat, viaszokat, hosszú szénláncú alkoholokat és polimereket, amelyeket manapság szokásosan használnak a kozmetikai iparban. Emulziók esetén a találmány szerinti kompozíciók 1-20 súly% mennyiségben emulgeátort tartalmaznak. A találmány szerinti kompozíciók tartalmazhatnak továbbá színezékeket, illatosító anyagokat, konzerváló anyagokat, pigmenteket, fényt adó anyagokat, antioxidánsokat és hígítókat. A találmány szerinti eljárással előállítható diétás élelmiszerek vagy élelmiszeradalékok közül megemlíthetjük a csecsemőtejet és az anyatej összetételére emlékeztető tejet, továbbá a szószokat, a majonézt, a salátadressingeket és a salátaolajokat. Ezekben a kompozíciókban a zsiradék mennyisége célszerűen 2—15 súly %, 0,35—2,5 súly% gamma-linolénsav tartalom mellett. A zsiradékokat előnyösen megvédhetjük az oxidációtól aszkorbinsav zsírsavésztereinek, például aszkorbil-palmitátnak az adagolásával. Előállíthatunk állati etetésre alkalmas kompozíciókat, például macskák táplálására alkalmas húskészítményeket a találmány szerinti zsiradékok alkalmazásával. Végül a találmány szerinti zsiradékokkal előállílhatók olyan gyógyászati készítmények, amelyek összetétele a beadási módnak megfelelő. Az ilyen gyógyászati készítmények lehetnek például szirupok, kapszulák vagy szem kezelésére alkalmas izotóniás emulziók formájában, vagy pedig parenterális beadásra alkalmas olajok vagy emulziók olajos fázisának alkotóelemét képezhetik. Az ilyen készítményekben a találmány szerinti zsiradék mennyisége 5-80 súly % lehet. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyászati készítmények minden esetben fizikai és kémiai értelemben (közelebbről oxidációval szemben) stabilizáltak és a parenterális beadásra hasznosított készítmények steril, lázkeltőktől mentes formájúak. A találmány tárgya továbbá eljárás a Ribes genuszba tartozó gyümölcsök magvaiból zsiradékok mint nutritiv adalékanyagok előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy az ezeket a magvakat tartalmazó növényi anyagot megőröljük és oldószeres extrahálásnak vetjük alá, Így olyan zsiradékot kapunk, amely legalább 4 súly % gamma-linolénsavat tartalmaz, továbbá illatanyagoktól, szabad zsírsavaktól, színezőanyagoktól és viaszoktól mentes. A leírásban a „növényi anyag” kifejezés alatt a továbbiakban a korábbiakban már definiált melléktermékeket értjük. Ezek az anyagok rendszerint erősen elszíneződött préselmények, amelyekben a gyümölcsmagvak viaszos anyagokkal keveredve vannak. A viasz- és színezőanyagok annak a nyers olajnak az 5—7 súly %-át teszik ki, amely például hexánnal végzett extrahálás útján különíthető el. A viaszok hosszú szénláncú zsírsavak zsíralkoholokkal képzett, telített vagy egyszeresen telítetlen észterei, amelyek a környezet hőmérsékletén szilái dák. Az ilyen viaszok és színezőanyagok nem kívánatos anyagok olyan olajokban, amelyek nagy tápértékű kompozíciókban kerülnek felhasználásra. Előnyös kiindulási anyag a gyümölcslevek, különösen a feketeribiszkelé előállításánál nyert préselmény. Ezt először megszárítjuk, például levegővel mintegy 1 órán át mintegy 60 °C-on. Ezután durva őrlésnek vetjük alá, majd szitáljuk, hogy az 1 — 1,5 mm átmérőjű szemcséket elkülönítsük. A szitálási hozam mintegy 60—80 súly%, a préselmény súlyára vonatkoztatva. Előnyös elkülöníteni a magvakat a rostos résztől levegőáramban gravitáció útjár , vagy kimosással. Az ilyen művelet súlyhozamá 80—90 %-os. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös foganatosítási nódja értelmében a magokat egy szokásosan használt poláros oldószerrel kezeljük a viaszok, a színezőanyagok és a szabad zsírsavak eltávolítása céljából. Kozmetikai célokra használható például a metanol, izopropanol, aceton, etanol vagy ezeknek az oldószereknek az elegyei, vagy pedig mint szuperkritikus folyadék például a szén-dioxid használható olyan körülmények között, amelyek poláris jelleget biztosítanak neki. Táplálási és gyógyászati célokra élelmiszeripari minőségű oldószert kell alkalmazni, például etanolt vagy szuperkritikus szén-dioxidot. Példaképpen említhetjük, hogy a magokat etanollal extnháljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás közben szakaszosan — például először mintegy 2 órán át, és ezután mintegy 30—60 percen át — vagy folyamatosan mintegy 2 órán át. Ezt követően a maradékról a folyadékfázist lefolyatjuk. Egy további változat szerint a magokat extrahálhatjuk péld.íul szén-dioxiddal 250—350 bar nyomás alatt 60— 80 °C-on folyamatos ciklusban. Az oldószert gáz formájában különíthetjük el a nyomás csökkentése útján, majd újra keringtethetjük a nyomás emelése mellett. Azt tapasztaltuk, hogy az extrahálás lehetővé teszi a színezőanyagok legnagyobb részének eltávolítását, illetve a héjban és a gyümölcshúsban lévő viaszok eltávolítását. Köve tkezésképpen a viaszok kicsapódnak, például az alkoholos extraktum lehűtésekor, ugyanakkor az extraktum nagyon erősen elszíneződik. A folyadékfázistól megszabadított maradékot 100- 300 jum méretűre őröljük, mintegy 10—15 súly% vizet adunk hozzá és ezután pelletekké vagy szemcsékké alakítjuk a vizes paszta extrudálása és az extrudátum aprhása útján. Egy további változat értelmében a nem őröl:, de az extraháló folyadéktól már megszabadított maradékból a magokat pelyhesíthetjük lapító hengerekkel. Ezek a formák meggátolják az összetapadást és megkönnyítik az olaj ezt követő ■ extrahálását azáltal, hogy olyan alapanyagból indulunk ki, amelynek porozitása lehetővé teszi az olaj extrahálására szolgáló oldószer általi penetrációt. A következő lépés tehát az olaj extrahálása egy nempoláros oldószerrel, például hexánnal, az extrahálandó maradékra vonatkoztatva mintegy 250 súly % hexánt alkalmazva. Egy további változat szerint ugyanúgy lehetséges ennél a műveletnél cseppfolyós szén-dioxid vagy — előnyösen — szuperkritikus szén-dioxid alkalmazása olyan körülmények között, amikor a szén-dioxid kissé poláros, így tehát például 200—300 bar nyomás alatt 40-60 °C-on. Természetesen használható például szuperkritikus szén-dioxid a mosási műveletnél és az ezt követő 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
