185345. lajstromszámú szabadalom • Iránycsatoló elrendezés nagyfrekvenciás energia elosztására

185 345 2 A találmány tárgya iránycsatoló elrendezés nagyfrek­venciás energia elosztására, amely iránycsatoló elrende­zésben ferritmagos iránycsatoló(k) van(nak), amely ferritmagos iránycsatoló(k) főágában levő tekercs vagy hurok ferritmagon keresztül a tekercsek közvetítésével induktív kapcsolatban van legalább egy mellékágban levő tekerccsel vagy hurokkal. Az említett iránycsatolók olyan több be- és/vagy ki­meneti kapuval rendelkező iránycsatolók, amelyek ferrit­magon helyezkednek el és felépítésükből adódóan jól definiálható arányban nagyfrekvenciás energiák szétosz­tására és/vagy összecsatolására alkalmasak. Ismeretesek olyan ferrites iránycsatoló és/vagy ferrites hjbridtransz­­formátor elrendezések, amelyek valójában több, egy­mással megfelelően összekapcsolt egyszerű iránycsato­lóból és/vagy hibridtranszformátorból állnak. Ilyen elren­dezést ismertetnek például a 2.425.722 lajstromszámú és a 2.025.615 iajslromszámú NSZK szabadalmi leírások. Az említett példákban foglaltakon kívül számos, lényegesen bonyolultabb felépítésű, több be- ill. kime­neti kapuval rendelkező összetett elrendezés ismeretes; többek között ilyen elrendezések elvi kapcsolási rajzai hasonlóak, ill. azonosak az ezen leírás tárgyát képező elrendezések elvi kapcsolási rajzaival. Az eddig ismert többkapus elrendezések kedvezőtlen vonása, hogy bonyolultsági fokuk arányában az alkal­mazhatóságot jellemző felső határfrekvencia jelentősen csökken, mivel a ferrit belsejében haladó és az átvinni kívánt nagyfrekvenciás energia szempontjából egymással csatolásban levő vezetékek hossza mellett jelentősen meg­növekszik a ferriten kívül haladó, az egyes iránycsaloló­­kat és/vagy hibridtranszformátorokat összekötő vezeté­kek hossza, amelyek káros csatolásokat, illesztésromlásí és energiaveszteséget okoznak. Ezek a káros hatások a frekvencia növekedésével egyre nagyobb mértékben hat­nak és végeredményben korlátozzák az átvihető frekven­ciasávot. Nem elhanyagolható hátrány az ilyen bonyolult többkapus elrendezések alkatrészigénye sem, mivel vala­mennyi iránycsatoló és/vagy hibridtranszformátor külön ferritmagon helyezkedik el és az összekötő vezetékek reaktanciáját több ponton kondenzátorok, nem egy eset­ben kiskapacitású trimmerkondenzátorok beiktatásával kell kiegyenlíteni. Az ilyen elrendezések jelentős helyet igényelnek, a hosszú összekötő vezetékezés szórt tere nem elhanyagol- ^5 ható a tápláló és/vagy fogadó áramkörökre nézve. A találmány célja olyan megoldás biztosítása, amely mentes a fenti hátrányoktól és könnyen kivitelezhető. Ennek érdekében szakítva az eddigi gyakorlattal, a több­kapus elrendezéseket nem külön-külön felépített egy­szerű ferrites iránycsatolókból és/vagy hibridtranszfor­mátorokból építi össze, hanem valódi többkapus irány­csatolókat hoz létre a nagyfrekvenciás technikában jól ismert többlyukú (pl. hatlyukú) ferritmagon, mint egyetlen közös ferritmagon. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy mivel egy többlyukú pl. hatlyukú ferritgyűrű nem más, mint több egymásmellé helyezett egylyukú ferritgyűrű és egy többlyukú ferritgyűrű több egymástól független kapu megvalósítására alkalmas anélkül, hogy az egyes kapuk egymás működését széles frekvenciatartományban káro­san befolyásolnák. Ezzel a kapuk gyakorlati kivitele egyszerűsíthető, továbbá az alkalmazhatóság a felső határfrekvencia megnövekedése következtében széle­síthető. Az így kialakított többkapus iránycsatolók mentesek az eddig alkalmazott megoldások hátrányaitól, nevezete­sen nagyfrekvenciás veszteségük kisebb az optimálisan rövid belső összeköttetések következtében. Szórt terük 5 lendkívül kicsi, mivel az összekötő vezetékezés is a ferrit­nag felületén ill. annak közvetlen közelében halad és hossza optimálisan rövid. Mindezek következtében az lyen valódi többkapus iránycsatolók frekvenciafüggő paraméterei az eddig alkalmazott elrendezésekhez ké- 10 pest kedvezőbbek és előnyösebben megközelítik az elmé­letileg elvárható jellemzőket. Helyigényük fele-egyhatoda lehet a hagyományos elrendezésekhez képest és az anyag­felhasználás is hasonlóképpen igen kedvező, hiszen egyetlen hatlyukú ferritmagon megvalósítható az az el- 15 rendezés, amelyhez a hagyományos, eddig ismert felépí­tésben pl. 4—6 darabra volt szükség. A találmány szerinti többkapus iránycsatoló elrendezésekre tehát alapvetően jellemző az, hogy egyetlen közös ferritmagon vannak felépítve, mely ferritmag kettőnél több lyukkal rendel- 20 kezik. Célszerű az elterjedt hatlyukú ferritmag megfelelő méretű és anyagú típusának alkalmazása, mert a leggaz­daságosabban erre az alakzatra építhetők fel a legbonyo­lultabb elrendezések. A találmánynak az a lényege, hogy egy két- vagy 25 többlyukú ferritmagon legalább két iránycsatoló van elrendezve. A találmányt részletesebben az ábrákon bemutatott kiviteli példa segítségével ismertetjük, az 1. ábrán három iránycsatolóból álló csoport kap- 3C csolási rajzát szemléltetjük, míg a 2. ábrán az 1. ábra szerinti három iránycsatolóból álló csoport találmány szerinti elhelyezése látható egy hatlyukú ferritmagon. Az 1. ábrán látható Icsl, Ics2, Ics3 iránycsatolók mind- 35 egyike négy-négy ABEF, BCGH, CDJK kivezetéssel ren­delkezik. Az Icji iránycsatoló főága az A és B kivezeté­sek között van, mig mellékága az E és F kivezetések kö­zötti vezeték. Az Ic5i iránycsatolóban a B kivezetés és a föld között, valamint az F kivezetés és a föld között 40 egy-egy csatoló tekercs van elrendezve. Az lcsl irány­­csatoló fő paramétereit az A és B kivezetések közötti beiktatási csillapítás, az A és E kivezetések közötti kicsatolási csillapítás és a B és E kivezetések közötti zárócsiliapítás határozzák meg. Az Ics2 és ICS3 iránycsatolók teljesen hasonló felépí­tésűek mint az Icsi iránycsatoló. A három Icsi, Ics2, ICS3 iránycsatoló főága egymással sorba van kapcsolva. Ha az Icsi iránycsatoló A kivezetésére vezetett nagyfrekvenciás teljesítményt az E, G és j kivezetésekkel megvalósított 50 kapukra akarjuk a menetszámokkal megállapított ará­nyok szerint kicsatolni és a D kivezetésről a megmaradt teljesítményt továbbvezetjük, vagy eldisszipáljuk egy — az ábrán nem látható — terheiőellenálláson, akkor az F, H és K kivezetéseket értelemszerűen névleges hullám- 55 ellenállással kelllezámi. A 2. ábrán egy hatlyukú 1 ferritmagot mutatunk be, amelynek h , 12,13, U, 15, 16 lyukaiban helyeztük el az I, ábrán bemutatott, önmagában véve ismert Ic,i. Ics2. lcs3 irány csatolókból álló csoportot. Az elhelyezés a 60 következőképpen történhet: Az lt lyukba fűzzük az A és B kivezetések közötti vezetéket, az 12 lyukba a B és C kivezetések közti veze­téket, míg az 14 lyukba a C és D kivezetések közti veze­téket. Az. E és F kivezetések közti mellékág! vezeték az 65 i6 lyukban, a G és H kivezetések közötti mellékági veze-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom