185312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminosav- és peptid származékok védőcsoportjainak eltávolítására cseppfolyós ammóniában fém nátriummal
1 185 312 2 le róla vákuumban, majd a maradékot etanoiban szuszpendáltuk, és a nem oldódó sókat kiszűrtük, így a szűrlet bepárlását követően 9,3 mmol Boc- Asn-OH-t (Rf : 0,25) nyertünk vissza. A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint a redukcióban nem károsodott a Boc-Asn-OH. b) 10 mmol Boc-Asn-OH-t 20 mg-atom fémnátriummal kezelve kék szuszpenziót kapunk, amely 10 perc alatt kifehéredik. A földolgozáskor a maradékot 50 ml vízben oldottuk, az oldat kémhatását pH 3-ra állítottuk be, majd háromszor 20 ml etilacetáttal kiráztuk. A szerves fázis bepárlása után kapott maradékot éterben szuszpendáltuk. A kirázások közben kivált anyagok és az éteres szuszpenzió szűrésével 5,35 mmol Boc-Asn-OH-t (Rf : 0,25) nyertünk vissza. Az éteres szűrletből 2,5 mmol Boc- Hse-OH-t (Rf : 0,40) nyertünk ki diciklohexilammónium-sója (Rf : 0,15) formájában. Olvadáspontja: 143-146 °C, [ix\, —3,25° (c = 2,0, dimetilformamidban). 4. példa Az N-terc-butiloxikarbonil-L-izoaszparagin kezelése a) 8,6 mmol Boc-Asp-NH2-t (Rf : 0,40) 8,6 mgatom fémnátriummal reagáltatva a vékonyrétegkromatogram szerint nem történik átalakulás. b) 8,6 mmol Boc-Asp-NH2-t 17,2 mg-atom fémnátriummal reagáltatva kék szuszpenziót katunk, amely 15 perc alatt fehér szuszpenzióvá alakult. A földolgozáskor a maradékot 100 ml vízben oldottuk, az oldat kémhatását tömény sósavval pH 3 és 4 közé állítottuk, majd háromszor 40 ml etilacetáttal kiráztuk. A szerves fázist vákuumban szárazra pároltuk, és a maradékot éterben szuszpendáltuk. Szűréssel 3,8 mmol (43%) Boc-Asp-NH2-t nyertünk vissza. Az éteres szűrletet vákuumban bepároltuk, és a maradékot etil-acetáttal eluálva oszlopkromatografáltuk. Az első frakciókból bepárlás után n-hexánnal 0,75 mmol (8,7%) tercbutil-karbamátot (Rf : 0,85) izoláltunk, amelyet infravörös és 'H-magmágneses színképe alapján azonosítottunk. A további frakciókból bepárlás, majd éterben sóképzést követően 120 mg 3-(S)(terc-butiloxikarbonil-amino)-4-hidroxi-vajsavat (Rf : 0,55) diciklohexil-ammónium-sója (Rf : 0,15) formájában izoláltunk. Olvadáspontja: 129— 132 °C, infravörös és 'H-magmágneses rezonanciaszínképe igazolja szerkezetét. 5. példa Az N-terc-butiloxikarbonil-L-glutamin kezelése a) 10 mmol Boc-Gln-OH (Rf : 0,20) 10 mg-atom fémnátriummal gyorsan sót képez anélkül, hogy a reakcióelegy tartósan megkékülne. A földolgozást követően a vizes oldatban csak a kiindulási Boc- Gln-OH jelenléte mutatható ki. b) 20 mg-atom fémnátriummal végezve a reakciót, a reakcióelegy kék szuszpenzió maradt 15 percen keresztül. Ekkor 20 mmol ammónium-kloriddal elreagáltattuk a nátrium fölöslegét és a sót felszabadítottuk. Az ammónia elpárologtatása után a maradékot 100 ml vízben oldottuk, és az oldat kémhatását pH 4-re állítottuk, majd háromszor 70 ml etil-acetáttal kiráztuk. A szerves fázist vákuumban bepároltuk, a maradékot éterben szuszpendáltuk. 6,33 mmol kiindulási Boc-Gln- OH-t nyertünk vissza szűréssel. A szürletet vákuumban bepároltuk, és a maradékot kovasavgél oszlopon a 3. oldószereleggyel eluálva kromatografáltuk. A megfelelő frakciókat összegyűjtöttük, vákuumban szárazra pároltuk, majd a maradék 20 ml éterben készült oldatához 0,40 ml (2 mmol) diciklohexil-amint adtunk. így 1 mmol 2-(terc-butiloxikarbonil-L-amino)-4-hidroxi-valeriánsavat (R : 0,40) izoláltunk diciklohexil-ammónium-sója (R : 0,15) formájában- Olvadáspontja: 128-131 °C. Szerkezetét infravörös és'H-magmágneses rezonanciaszínképével igazoltuk. 6. példa Az N-terc-butiloxikarbonii-L-tirozinamid kezelése c) 10 mmol Boc-Tyr-NH2-ot (Rj : 0,35) 10 mgatom fémnátriummal reagáltatva fehér szuszpenziót kapunk anélkül, hogy a reakcióelegy megkékülne. A földolgozást követően vékonyréteg-kromatográfiásan csak Boc-Tyr-NH,-ot mutattunk ki. b) 10 mmol Boc-Tyr-NH2-ot 20 mg-atom fémnátriummal reagáltatva kék szuszpenziót kaptunk, amely 25 perc alatt kifehéredett. A szokásos feldolgozást követően a maradékot 100 ml 50%-os etanol tan oldottuk, az oldat kémhatását pH 7-re állítottuk. A pH 1,9-cs puficroldalban készített elektroforetogramon L-tirozinamid jelenlétét mutattuk ki. \z oldatot vákuumban bepároltuk, a maradékot etanoiban szuszpendáltuk, a szervetlen sókat és a kiindulási Boc-Tyr-NH2 egy részét kiszűrtük. A s'.őrletet vákuumban bepároltuk, majd a maradékot kovasavgél oszlopon először etil-acetáttal, majd a 2. oldószereleggyel eluálva kromatografáltuk A különböző frakciókat összegyűjtöttük, vákui mban szárazra pároltuk ezeket, és a maradékokat diizopropil-éter, valamint éter hozzáadásával megkristályosítottuk. Tisztán mindössze 58 mg (0,2%) N-terc-butil-oxikarbonil-L-tirozinolt (Rf O, 70, olvadáspontja: 112-114 °C) kaptunk, mivel a többi frakcióban terc-butil-karbamátíal volt szennyezve (Rf : 0,75). Az. utóbbit szintén nem sikerült tisztán kinyerni. A további frakciókból 2 mmol Boc-Tyr-NH2-ot (Rj : 0,55) és l,2inmoI 3-(4- hidi oxi-fenil)-propionsavamidot (Rf : 0,40, olvadáspontja: 119-121 °C) izoláltunk. 7. példa Az N-benziloxikarbonil-L-aszparagin redukciója a) 10 mmol Z-Asn-OH-t 20 mg-atom fémnátriumnal reagáltatva fehér, géles reakcióelegyet ka5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
