185283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új foszforil-muramil-peptidek előállítására
1-185 283 2 port), 10Ö (2. csoport) vagy 105 (3. csoport) olyan ascites tumorsejtet juttatunk be, melyeket az (1) általános képletű új vegyületekkel in vitro kezeltünk [a kezelés abból áll, hogy 109 ascites-tumorsejtet 40 mg vizsgálandó hatóanyagnak 20 ml pufferezett (foszfát) fiziológiás konyhasóoldattal (PBS) készült oldatában felszuszpendálunk, majd 2 órai 37 °C-on történő inkubálás után a sejteket centrifugáljuk és PBS-el kétszer mossuk; a sejtek a vizsgálandó anyagot a sejtmembránon megkötik], úgy 18 napon belül daganatnövekedés nem következik be. A 19. napon az állatokat intraperitoneálisan beadott 106 natív Ehrlich-ascites tumorsejttel fertőzzük meg. A következő hatásokat lehet megfigyelni: 1. csoport: 10 állat közül 8 túlélő van a 80. napon 2. csoport: 10 állat közül 6 túlélő van a 80. napon 3. csoport: az állatok 18 nap alatt elhullottak, csakúgy, mint a kontrollállatok. A jelen találmány szerinti vegyületek mindezeken túlmenően csak kis mértékben toxikusak. Egereknek öt alkalommal öt egymást követő napon 100 mg/kg/nap egyszeri dózist adtunk be intraperitoneálisan, ezt az állatok szemmel láthatóan tünetmentesen elviselték. Minthogy az immunstimuláláshoz szükséges dózisok nagyon kicsinyek, az új vegyületek terápiás szélessége igen nagy. A jelen találmány szerinti új vegyületek alkalmasak a celluláris, de különösen a humorális immunitás jelentős fokozására, mégpedig mind az antigénnel való keverék alakjában (adjuváns hatás a szó szorosabb értelmében), mind időben és térben az antigéninjekciótól elválasztott beadás (szisztemikus immunpotenciálás) esetén. A jelen találmány szerinti új vegyületek ezért oltóanyagokhoz hozzákeverve adjuvánsként használhatók. Ezzel az oltás sikeres voltát segítjük elő és az antitestek és/vagy a celluláris immunitás által nyújtott védelmet tesszük jobbá a különféle baktériumos, vírus- és parazita-jellegű kórokozók által okozott fertőzésekkel szemben. A leírt vegyületek végül különféle antigénekkel keverve a terápiás és diagnosztikai célokra szolgáló antiszérumok kísérleti és ipari jellegű előállításánál, valamint a sejttranszfer-eljárás számára immunoiógiailag aktivált limfocitapopulációk indukálásánál adjuvánskánt alkalmazhatók. Ezen túlmenően az új vegyületeket antigének egyidejű hozzáadása nélkül is fel lehet használni arra, hogy a küszöb alatt lefolyó immunreakciókat mind embereken, mind állatokon fokozzák. A szóban forgó vegyületek ennélfogva különösen a szervezet védekezésének stimulálására alkalmasak, így pl. idült és heveny fertőzések esetén, vagy szelektív (antigénspecifikus) immunológiai defektusoknál, továbbá veleszületett vagy szerzett általános (vagyis nem antigénspecifikus) immunológiai defektáliapotoknál; ahogyan ezek idős korban súlyos elsődleges megbetegedések folyamán, de mindenekelőtt ionizáló sugarakkal végzett gyógykezelés vagy immunszupresszív hatású hormonokkal történő kezelés után fellépnek. Az említett vegyületek tehát előnyösen antibiotikumokkal, kemoterápiás szerekkel vagy egyéb más gyógyszerekkel kombinálva is használhatók. A leírt vegyületek végső soron alkalmasak a különféle fertőző betegségekkel szembeni átalános megelőzés céljára, mind emberek, mind állatok esetében. A találmány szerinti muramil-peptidek kombinálása a különféle antibiotikumokkal az antibiotikum aktivitását növeli. E cél érdekében az antibiotikum hatásos adagját, vagy a hatásosnál kisebb adagot kell használni az antibiotikum fajtája szerint, pl. kb. egyszeri dózisként 20 mg-tól kb. 750 mg-ig terjedő mennyiséget. Az (I) általános képletű muramil-peptideket egyszeri dózisban kb. 5 mg-tól kb. az antibiotikum felének megfelelő mennyiségig használjuk. Emellett a muramil-peptid-származékot legfeljebb 24 órával az antibiotikum beadása előtt vagy után, előnyösen azonban nagyjából az antibiotikummal egyidejűleg lehet alkalmazni. Az antibiotikumot a szokásos módon, így pl. szubkután, intravénásán vagy orálisan alkalmazzuk, míg a muramil-peptideket - különösen ha azokat az antibiotikumoktól külön alkalmazzuk - legtöbbször szubkután adjuk be. Ezen eljárás során egyaránt használhatunk egyes antibiotikumokat és antibiotikumok keverékét. Az antibiotikumkészítmények, melyeket az jellemez, hogy azok egy vagy több az előbbiekben említett antibiotikumot és legalább egyféle (I) általános képletű niuramil-peptidet tartalmaznak, az antibiotikumból a szokásos mennyiséget - pl. 20 mg és 1000 mg között, de előnyösen kb. 2ö0 mg és 500 mg között - az (I) általános képletű muramil-peptidekböl 5 mg-tól az antibiotikum feléig terjedő mennyiséget tartalmaznak. Ezek a készítmények a szokásos mennyiségben tartalmazhatnak ezen kívül még farmakológiai hordozóanyagokat, töltő- és/vagy hígítószereket, különösen abban az esetben, ha orális beadásra készülnek. Az új készítmények és az új eljárás nagymértékű antibiotikus hatását „in vivo” végzett kísérletekkel is kimutathatjuk. Ezeket a kísérleteket különböző állatfajtákon, elsősorban emlősökön, így különösen egereken végezzük el. Az állatokat valamely patogén mikroorganizmus letális vagy szubletális dózisával megfertőzzük., majd az említett új készítménnyel, illetve a muramil-peptid és az antibiotikum egyszeri adagjával kezeljük. A hatásosságot az ED50 értékkel fejezzük ki, ez azt a dózist jelenti, aminek hatására a kezelt állatok 50%-a túléli a fertőzést. Meglepő módon azt találtuk, hogy a patogén mikroorganizmusok által okozott fertőzéseket, különösen a kevésbé befolyásolható Gram-negatív baktériumok (pl. Aerobakter-, Brucella-, Escherichia-, Klebsiella-, Malleomyces-, Neisseria-, Pasteurelia-, Proteus-, Pseudomonas-, Shigella és Vibriotörzsek), de a Gram-pozitív baktériumok (pl. Aktinomyceták, Clostridiák, Corynebaktériumok, Diplokokkuszok, Mykobaktériumok vagy Staphylokokkuszok), illetve gombák (mint pl. Candida albicans, Cryptococcus neoformans, Plastomyces dermatitides vagy Hystoplasma capsulatum) által okozoltakat is nagy mértékben gátolhatjuk és leküzdhetjük őket. 1 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
