185150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy viszkozitású, lineáris poliolefin anyag extrudálására

1 185 150 2 addig marad fenn, míg a polimer legnagyobb része e! nem éri az olvadt állapotot. Miután a polimer mintegy 40-70 %-ban megolvadt, a szilárd polimerágy szét­töredezik, és ekkor a szilárd állapotban levő polimer részecskéi diszpergálódnak a polimerolvadékban. Ezen a ponton általában előnyös, ha alaposan összekeverjük a polímerolvadékot a még meg nem olvadt anyaggal, hogy ily módon meggyorsítsuk az olvadási folyamatot és csök­kentsük a helyi egyenetlenségeket. A csigaprés „adagoló” szakaszának az a speciális feladata, hogy mintegy szivattyúzó hatást fejtsen ki a megolvadt polimerre. Általában a csiga által végzett mun­kát úgy tekintik, mint a „vonszoló áramlás” és a „nyo­más alatti áramlás” kombinációját, amelyet az adagoló szakasz fejt ki. Vonszoló áramlásnak tekinthető alapvetően az az áramlás, amely a csiga és az extrudáló henger belső felü­lete közötti relatív mozgás folytán jön létre. Úgy tekint­hető, hogy ez arányos az átlagos relatív sebesség és a csa­torna keresztmetszeti felületének szorzatával. Ez a von­­szolásos áramlási komponens a csiga kiömlés! vége felé irányul. Ez növelhető a csiga sebességének növelésével és/vagy a csiga áramlási csatornája mélységének növelé­sével. A vonszoló áramlattal szemben hat egy nyomás alatti áramlási komponens, amely onnan származik, hogy az anyag bizonyos ellenállást fejt ki az extrudáló szakasz végén levő szűk nyíláson való átáramiással szemben. A csiga sebessége nem fejt ki közvetlen hatást a nyo­más alatti áramlási komponensre, de természetesen ki­hatással lehet az olyan tényezőkre, mint az ellennyomás és az anyag viszkozitása, ezek a tényezők viszont igen nagy hatással vannak a nyomás alatti áramlási kompo­nensre. Másrészt viszont a nyomás alatti áramlásra köz­vetlen hatást gyakorol a csigacsatorna mélysége és hosz­­szúsága. Ha növeljük a csatorna mélységét, nagy mérték­ben növekedni fog a nyomás alatti áramlási komponens, ugyanakkor ha növeljük a csatorna hosszát, úgy az ellen­nyomás fog csökkenni. Az alapot képező „betöltő” és „adagoló” szakaszok mellett a csigaprés még további, egymástól megkülön­böztethető szakaszokat foglalhat magában. Majdnem minden csigaprés pl. magában foglal egy ún. „átmeneti” szakaszt. Igen előnyös lehet továbbá egy végső, az áram­lás irányában fekvő keverési szakasz. Évek óta arra irányulnak a törekvések, hogy nagy tel­jesítményű extrudereket alkalmazzanak. Igen sok alkal­mazási esetben igen gazdaságos megoldások érhetők el a termelésben, ha megbízható bázisú, magas extrudálásí kapacitások biztosíthatók. Habár az alacsony nyomáson előállított, kis sűrűségű polietilén gyanták extrudálhatók a nagy nyomás alatt előállított, kis sűrűségű polietilén gyanták extrudálására szolgáló berendezéseken, mint amelyeket az előbbiekben ismertettünk, a berendezéseken mégis bizonyos módosí­tásokat kell eszközölni ahhoz, hogy optimális feltételek mellett lehessen alacsony nyomáson előállított, kis sűrű­ségű, nagy viszkozitású gyantákat extrudálni, éspedig olyan sebességekkel, amelyek összehasonlíthatók a nagy nyomás alatt előállított gyanták extrudálásí sebességével. Ez különösképpen igaz abban az esetben, ha kis nyo­más alatt előállított, kis sűrűségű polietilént extrudá­­lunk, amelyet fűmmé dolgozunk fel oly módon, hogy az anyagot az extruder aprítóiemezén és a filmalakító for­mákon átbocsátjuk, ahogy az a szakember előtt isme­retes. Az extruderben levő kopásnak kitett felületeknél az igen gyors tönkremenetel nem egyszerűen kopási prob­léma, sokkal inkább berágódásról van szó, ami a fémnek fémmel való érintkezésénél következik be. A csigaanyag és a hengeres tartálytest anyaga között finom hegesz­tések vannak. Ezeket a hegesztéseket a csiga forgása szét­töri és kis részecskék hullanak ki mind a csigából, mind pedig a tartálytestből. Ezek a részecskék igen hamar megfigyelhetők és jól mutatják a kopással kapcsolatos komoly problémákat. A másik, a nagymértékű kopásra utaló tünet az, hogy a csiga egy megadott sebességénél hirtelen lecsökken a kapacitás, ami arra vezethető vissza, hogy nagy rés jön létre a csiga és a tartály között, amit a kopáí idéz elő, ez lecsökkenti a szivattyúzó képességet és csökenti az egy fordulatszámra eső kapacitást. Feltételezhetően a berágódást előidéző erők a csiga körül uralkodó nyomáskülönbségek folytán jönnek létre és ezek eredményeképpen a csiga oldalirányba tolódik el. Ezek az oldalirányban történő eltolódások többnyire az átmeneti szakaszban lépnek fel, mert itt a nyomáskü­lönbségek még nagyobbak. Normál esetben egy olvadék­film van a csiga vége és a tartály között, de ez a kenő ha­tás megszűnhet pl. az alábbi okok folytán:- Ha az oldalirányban ható erő elég nagy ahhoz, hogy áttörjön a filmrétegen;- Ha az olvadék megtörik, aminek következtében megszakad a film folytonossága;- Ha a polimer nem felel meg kenőanyagként. Ha a film törik, akkor igen fontos, hogy milyen típusú fémet használunk a csiga-palástfelületen és a ház­hoz, mert csak ezek gondos megválasztásával lehet a be­rágódást elkerülni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha komoly berágódási problémák jelentkeznek, akkor ezek rögtön az extruder beindítása után fellépnek, és még hozzá olyan mértékben, hogy az 4-12 órás üzemelés után már szabad szemmel is észlelhető. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelen­leg alkalmazott extruderek nem tekinthetők kielégítő­nek, és így fennáll annak az igénye, hogy olyan tökélete­sített extruder álljon rendelkezésre, amely fokozott kompressziós hatást biztosít, ugyanakkor mentes a fent em'ített káros mechanikai problémáktól. A jelen találmánnyal célunk a fent említett hiányos­ságok kiküszöbölése, azaz olyan extruder létrehozása, amely fokozott kompresszióra képes, de a berágódásra nem érzékeny. A találmány szerinti extruder tehát kis sűrűségű, nagy viszkozitású lineáris poliolefin anyagok extrudálására szolgál, amelynek háza van, ebben hengeres belső tér van kialakítva, a hengeres belső térben helyezkedik el az extrudálást végző csiga, amely csavarmenetszerű palást­­felületekkel rendelkezik. A csiga működő palástfelülete töltő, átmeneti és adagoló szakaszokra oszlik. A találmány lényege, hogy a csiga palástfelülete legalább a betöltő, átmeneti és adagoló szakaszokon berágódásnak ellenálló bevonattal van ellátva, továbbá a csigamenetek külső homlokfelülete a háztól ezeken a szakaszokon legalább részben viszonylag növelt távköz­zel helyezkedik el. A találmány célszerű kiviteli alakjánál a betöltő, át-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom