185141. lajstromszámú szabadalom • Készülék műveleti idő (gépidő) ellenőrzéséhez

1 185 141 2 A találmány tárgya készülék munkagép műveleti idejének (gépidejének) ellenőrzéséhez. Az ipari gyakorlatban számos esetben merül fel az igény gépek és berendezések műveleti idejének, gépidejének, tényleges üzemidejének (real time) regisztrálására ellenőrzés céljából. Ilyen igény pl. a gépjárművek, szállítóberendezések, mobil munka­gépek, szerszámgépek, valamint technológiai mű­veleti sorok esetében merülhet fel, hogy csak a leg­gyakoribb eseteket említsük. A feladat megoldá­sának számos változata ismert, de a minden igényt kielégítő megoldás még váratott magára. A feladat legegyszerűbb, de egyben legkevésbé megfelelő megoldása a manuális, adminisztrációs módszer, amely abból áll, hogy az ezzel megbízott személy — az esetek többségében maga a berende­zés kezeló'je: a gépkocsivezető, munkagépkezelő, gépmester stb. — folyamatos feljegyzést vezet az indulási és leállási időpontokról. A személyzet já­rulékos megterhelése és figyelmének elvonása mel­lett a módszer pontatlansága és megbízhatatlansá­ga nem szorul bizonyításra. Ezért régi törekvés a feladat emberi befolyásolhatóságtól mentes, műsze­res megoldása. Az üzemidő regisztrálása gépi úton a legegysze­rűbben óraművel mozgatott papírhenger, vagy pa­pírtárcsa felületére felvitt regisztrátummal, grafi­konnal oldható meg, az üzemi állapot alapján vezé­relt írószerkezettel. Ennek hátránya a néhány órára, legfeljebb egy-két napra korlátozott kapacitás és az ezzel összefüggő gyakori papírcsere, a pontatlan leolvashatóság, a készülék működésének befolyá­solhatósága, a külső behatásokkal szembeni érzé­kenység. vagyis az alacsony fokú megbízhatóság. Jobb megoldást kínál az elektromechanikus szám­lálók alkalmazása, amely több száz, vagy ezer órás időtartam regisztrálását teszi lehetővé. Hátránya, hogy az alkalmazott időalap pontossága nem kielé­gítő, a mechanikai szerkezet érzékeny a külső be­hatásokra és könnyen meghibásodik, elrontható. Ismert a szinkronmotoros számláló alkalmazása is, de ez váltakozó feszültségű hálózati áramforrást igényel, ami az alkalmazási lehetőséget korlátozza; szélesebb körben alkalmazható a léptető motoros számláló, amely telepről is üzemeltethető, de a kül­ső beavatkozás lehetősége egyik megoldás esetében sem zárható ki megbízhatóan. Megemlíthető végül az előbbiektől elvében is el­térő kémiai üzemidőjelző készülék, amely azonban csak alacsony igények kielégítésére alkalmas. Lé­nyege egy miniatűr elektrolizáló cella, melyben két higany elektródot egy elektrolit csepp választ el. A cella praktikusan üvegcső és állandó áram át­folyása esetén az egyik Hg elektród fogy, a másik növekszik, így az elektrolit csepp a higany vándor­lással ellentétes irányba mozog a cellán átfolyó amperórákkal arányosan. Alkalmazása sok nehéz­séggel jár és az összes megoldás közül a legpon­tatlanabb. Mindezek a készülékek egyidejűleg oldják meg az üzemidő számlálását, tárolását és kijelzését. Bo­nyolult kiegészítő konstrukciókkal lehet csak meg­oldani az ipari körülményekkel szembeni érzéket­lenséget és az illetéktelen beavatkozás lehetőségé­nek csökkentését, vagy kizárását. Találmányunk célja olyan készülék kidolgozása a műveleti idő meghatározására, amely az ellenőr­zött berendezést működtető bármilyen energiafajta esetében alkalmazható, a műveleti időt tetszés sze­rinti pontossággal digitálisan kijelzi, formáció tar­talmát megőrzi és akár véletlenszerű, akár szán­dékos külső behatás lehetőségétől teljes mértékben mentes. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a kitűzött cél olyan elektronikus készülékkel érhető el, amely két részből éspedig a regisztráló egység­ből és a kiolvasó egységből áll. A regisztráló egység van a munkagépbe beépítve és részei a gép működése által vezérelt műveleti érzékelő, amely a művelet időtartamán át időalap­generátort tart működésben. Ennek impulzusait elektronikus számláló számolja és tárolja. A szám­lálóban tárolt értéket a kiolvasó egység digitális kijelzője jeleníti meg a regisztráló és a kiolvasó egységek csatlakoztatása esetén. A regisztrálóban célszerűen két számlálót alkalmazunk, amelyek egyike folyamatosan számlál, míg a másik a kiolva­sás után nullázható, így információ tartalma két szomszédos leolvasás közötti műveleti időt szolgál­tatja. A jelvezetékek számának csökkentése érde­kében a regisztráló egység kimenetét multiplexer kimenete, a kiolvasó bemenetét demultiplexer be­meneté képezi. A találmány szerinti készülék lényege tehát, hogy csatlakozók útján összekapcsolható regisztráló és kiolvasó egységekből áll. A regisztráló egység ré­szei a munkagéphez kapcsolódó műveleti érzékelő, az ehhez csatlakozó és állandó időközönként im­pulzust adó időalapgenerátor, ennek kimenetéhez kapcsolódó számláló, a külső áramforráshoz csatla­kozó tápegység. A tápegység és a számláló között saját áramforrással — pl. teleppel — ellátott szü­netmentes átkapcsoló áramkör van. A kiolvasó egy­ség digitális kijelzőt tartalmaz. A számláló és a tápegység kimenetei, valamint a kijelző bemenetei csatlakozókon át kapcsolódnak egymáshoz. A készülék egy előnyös kiviteli alakja esetében a regisztráló egységben az időalapgenerátor és a számláló között frekvenciaosztó, a számlálóval pár­huzamos második számláló és a két számláló kime­neteihez csatlakozó multiplexer is van. Az időalap­­generátor, a multiplexer és a tápegység kimenetei csatlakozókhoz vannak kivezetve. Ugyancsak csat­lakozókhoz van kivezetve a multiplexer választó bemenete és a második számláló nullázó bemenete. A regisztráló egységhez csatlakoztatható kiolvasó egységben a demultiplexer bemenetéhez vezérlő áramkör kimenete csatlakozik, míg a vezérlő áram­kör bemenetei csatlakozókon át a regisztráló egy­ség időalapgenerátorának kimenetéhez, valamint tápegységének kimenetéhez kapcsolódnak. A kijelző jelbemeneteihez demultiplexer kimenete kapcsoló­dik, mig a demultiplexer bemenetei csatlakozókon át a multiplexer és a tápegység kimeneteihez kap­csolódnak. A kiolvasó egységben levő választó kap­csoló a multiplexer választó bemenetéhez, a nullá­zó kapcsoló a számláló nullázó bemenetéhez ugyan­csak csatlakozókon át kapcsolódik. A találmány szerinti készülék példaképpeni ki­viteli alakjai közül a legáltalánosabb alapkapcso­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom