185123. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem oldható kötés létesítésére szerelvényelemek között és szerszám az eljárás foganatosítására
1 185 P-3 K egységgel nagyobb, vagyis L = 2x k + K, akkor a két 12 tartóelem összeerősítése úgy történik, hogy köztük mintegy K hosszúságú távolság marad, aminek szórása a megfelelő tűrésekkel minimumra csökkenthető. A 2. ábrán látható, hogy a 22 szerelvényelemhez erősítendő szerelvényelem olyan 21 menetes csap, melyben zsákfuratos belsőmenet van kialakítva. A 21 menetes csap kívánt h hosszánál azt úgy szúrjuk le, hogy az alaplapból kiálljon egy hengeres csőcsonk, s azt besajtoljuk a 22 tartóelemben kialakított 13 horonyba. A 3. ábrán látható, hogy a 32 szerelvényelemhez lemezből készült 31 szerelvényelemet kell erősíteni. Itt célszerűen szemhúzással alakítjuk ki a 31 szerel vényelemnek a 32 szerelvénydemhez erősítendő lapjában az abból lefelé kiálló forgástest-csonkot. Példánknál a horony k mélysége megegyezik az anyagvastagsággal. A 4. ábrán látható, hogy az összeerősítendő két larab 42 szerelvényelemben 0 dl, 0 d2 és 0 d3 átmérőjű három-három 13 hornyot alakítottunk ki és közéjük megfelelő méretű 11 kötőgyűrűket helyezve megnövelt kötőerejű kötést kaptunk. A 13 horony különböző eszközök alkalmazásával alakítható ki; gyakorlatilag ún. alászúrással kapjuk a 13 hornyot. Célszerű a példakénti kivitelben az 5. ábrán mutatott, találmány szerinti szerszám használata. A szerszám bármilyen forgóüzemű forgácsoló gépben alkalmazható, pl. kézi működtetésű fúrógépben, villanyfúrógépben, asztali, oszlopos és helyzetfúrógépben, esztergapadon, marógépen. A mindenkori gép lokmányába, fúrófejébe, szorítópatronjába befogjuk a találmány szerinti zerszám befogó 51 szárának felső végét. A befogó 51 szár egyben a szerszám háza. A befogó 51 szár /égén - a vég felé bővülő átmérőjű - üreges 52 /sónk van kiképezve, mely 52 csonkban forgácsoló 53 él és forgácstörő 54 horony alkotta kés van kialakítva. A befogó 51 szár alsó részében hengeres 55 furat van kialakítva és a befogó 51 szárhoz - vezető 56 hengerből és vezető 57 kúpból álló - vezető test van erősítve, melynek vezető 56 hengere a hengeres 55 furatba, vezető 57 kúpja az 52 csonk üregébe illeszkedik. A vezető 57 kúp fedőlapjában tájoló 58 csúcs van kialakítva. A mutatott példakénti kivitelnél a vezető 56 henger — annál kisebb átmérőjű hengeres 502 furatban elhelyezett - vezető 501 szárban folytatódik, melyet a befogó 51 szár /első végében rögzítő 503 gyűrű erősít a befogó 51 /.zárhoz. A kés számára az alászúrásnál szokásos mgózás lehetőségét különböző módon biztosíthatlak. Egy kézenfekvő lehetőség pl., hogy az egyébként merev testként kialakított befogó 51 szár alsó részének falában 504 kikönnyítés van kialakítva. A befogó 51 szár alsó része két testből is állhat, melyek egyike a befogó 51 szár felső részével mereven kapcsolt, azzal célszerűen egy darabként készült, míg a másik — a kést magában foglaló - része nyomórugó funkciót teljesítő önmagában ismert kötéssel csatlakozik a befogó 51 szár felső észéhez. Ha a mindenkori 12, 22, 32, 42 szerelvényelem megfelelő helyén ráeresztjük a szerszámot a 12.. .42 szerelvényelem felületére, a tájoló 58 csúcs abba fúródik és ezzel biztosítja, hogy a 13 horony a befúródási hely, mint forgáspont körül legyen kialakítva. Ha a befogó 51 szárat előtoljuk, akkor a vezető 57 kúpon megvezetett forgácsoló 53 él megfelelő fokban alászúrva vágja ki a 13 hornyot. Az előtolás határolását az 59a és 59b előtolás ütközők biztosítják, példánknál a hengeres 55 furat vége, illetve a vezető 56 henger felső vége által képezett vállnak. A rugózó horonyvágó szerszám alaphelyzetét, előtolás közbeni példakénti helyzetét és a bevágás utáni véghelyzetét szemléltetik a 6a, 6b és 6c ábrák, a 6d ábra a szerszám alulnézetét mutatja - tehát az A irányú nézetét -, s jól látható a 6a.. .6c ábrák összehasonlításakor, hogyan növeli a vezető 57 kúp előtolás közben a forgácsoló 53 élnél a rugózó 52 csonk átmérőjét. Ha megnézzük az 1-4. ábrákat, mindenütt látjuk a tájoló 58 csúcs által előidézett benyomódást, amely a forgástest alakú 13 horony bevágását megvezette. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás sajtolókötés létrehozására két vagy több szerelvényelem között, amely kötésben az egyik szerelvényelem végét kúpos csőcsonk alkotja, amely a másik szerelvényelemben kialakított üregbe van besajtolva, azzal jellemezve, hogy az egyik szerelvényeimben, annak alkalmasan választott pontjában, pl. a végében hengeres csőcsonkot alakítunk ki, a másik szerelvényelemben (12...42) pedig a kúpos csőcsonk kívánt alakjával egyező alakú hornyot (13) alakítunk ki úgy, hogy a horony (13) a felületi síkban a hengeres csőcsonk keresztmetszetével egyező alakú, mig a másik szerelvényelem (12...42) belseje felé kúposán bővülő alakú és ebbe a horonyba (13) sajtoljuk be az egyik szerelvényelemben kialakított hengeres csőcsonkot. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a hengeres csőcsonk folyási határát meghaladó terhelést biztosító sajtolónyomást alkalmazunk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzaljellemezve, hogy két egymással összeerősítendő szerelvényelem (42) egymáshoz illesztendő oldalaiban, egymással fedésben egy-egy hasonló idomszelvényü, a szerelvényelem (42) belseje felé bővülő átmérőjű kúpos hornyot (13) alakítunk ki és körgyűrű keresztmetszetű hengeres kötőgyűrűt (11) készítünk, amelynek keresztmetszete megegyezik a hornyoknak (13) a szerelvényelemek (42) felületi síkjabeli keresztmetszetével és a kötőgyűrűt (11) az egymással fedésbe hozott két .szerelvényelem (42) között a hornyokhoz (13) illesztve fejtünk ki a szerelvényelemekre (42) sajtolónyomást. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az összeerősitendő szerelvényelemek (42) egymáshoz illesztendő oldalaiban, egymással fedésben eltérő átmérőjű, koncentrikus több kúpos hornyot (13) alakítunk ki és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
