185122. lajstromszámú szabadalom • Aprítékkészítő gép
185.122 A találmány apritékkészitő gépié vonatkozik, amelynek fekvő helyzetű továbbitóhenger-párja, álló helyzetű továbbitóhenger-pár ja van? és a hengereket külön-külön meghajtó hidromotoiokkal, apiitoegységgel, etető^aiattal, valamint az apritóegységből kitolkolló kifuvatónyilassal rendelkezik. Ismeretes, hogy mind a fakitermelésben, illetve a fafeldolgozó iparban, mind a mezőgazdaságban nagy tömegben keletkezik olyan rostos melléktermék, amelyek felhasználása ezideig nem, vagy nem kielégítő mértékben nyert megoldást. Ilyen anyagok például az erdei hulladékok, lomb korona-ágak, cserjék, kukoricaszár, napraforgó kórók, gyümölcsösök nyesedéke stb. Ismeretes az is, hogy pl. a cellulózé- és vegyipar alapanyagként igényel fa-apritékot /papirgyártás, furfurolgyártás stb./, másrészt a fent emlitett rostos hulladékanyagok fűtőért éke is - megfelelő tüzelőberendezésekben - racionálisan hasznosítható. Az ipari célokra szolgáló apritékoknak - a mindenkori alkalmazási feladattól függően - meghatározott mérettartományokban kell esniök. Az apriték-darabok általában 15-30 mm szélességüek és 5-7 mm vastagságúak. Jelenleg az aprit ékkészités túlnyomórészt nem hulladék-, illetve melléktermék-jellegű anyagokból, hanem előkészített /előfeldolgozott/ célanyagból történik, ami részben arra vezethető vissza, hogy a jelenleg ismert apritékkészitő konstrukciókat abban az időszakban fejlesztették ki, amikor a hulladék teljes feldolgozása még nem látszott egyértelműen indokoltnak. így az ismert gépek elsősorban a nagy tömeget produkáló, "drágább” rostanyagok aprítására alkalmasak. Mobil kivitelű apritékkészitők kisebb-nagyobb méretekkel, különféle teljesitmény-paraméterekkel készültek. Korábban behúzó hengerpár nélkül gyártottak aprítógépeket, amelyekbe felülről kézzel adagolták be az aprítandó anyagokat« Később kerültek forgalomba az egy hengerpáros mobil apritékkészitő kisgépek, amelyekkel azonban - éppen a behúzómechanizmusok hiányosságai miatt - egyrészt nem lehet megfelelő hatékonyságú aprítást végezni, másrészt csak nagytömegű élőmunkával előkészített, lombtalanitott, legallyazott, viszonylag egyenes és vastag anyagot lehet velük aprítani; végül biztonságtechnikái szempontból is súlyosan kifogásolhatók, mert az anyagot a vágóeszköz a hengerek között csapkodja, szórja stb., ami gyakran okoz sérüléseket. Kifejlesztettek olyan apritékkészitő óriásgépet is, amelynek a betáplálás irányát tekintve elől fekvő-hengerpárja, e mögött pedig állóhenger-párja van. A hengerek fogazottak. A felső leszoritó-fekvőhenger karjai a betáplálás! irányt tekintve hátul, a henger mögött helyezkednek el, igy a fekvőhenger-pár az aprítandó anyagot behúzással továbbítja. Ennek következtében olyan erők lépnek fel, hogy a felső fekvőhenger a továbbítandó anyagról mintegy "lelazitaná” magátj ha külön hidraulikus mechanizmussal nem gondoskodnának a felső fekvőhengernek a továbbítandó anyagra való állandó szorításáról. E megoldásnak viszont nagy az eszköz-, de különösen az energia-igénye, és mivel a kés-rendszer is csak nagy energiabevitellel működtethető, és a rendkívül nagy tömegű^ nagy helyigényű gép - egyébként meglehetősen nehézkes és körülményes - mozgatásához is sok energia kell, a gép eçyik súlyos hátrányának kell tekinteni az igen magas üzemeltet esi energia-mennyiséget, ami a végterméket - az apritékot - jelentősen megdrágítja. A gép további hiányossága, hogy csak vastag anyagot, kb. 15 cm átmérőjűnél nagyobb fatör-2
