185117. lajstromszámú szabadalom • Lapos hangszedőkar lemezjátszóhoz

1 185 117 2 oldások átlagos felhasználó és zenehallgató számára természetesen nem bírnak gyakorlati jelentőséggel, A függőleges tűnyomás beállítására szolgáló szerkezet szokásosan a hangszedőkar csapágy mögötti hátsó részén g van elrendezve, többnyire az ellensúly részeként és fő feladata a hangszedőkar, valamint a rászerelt hangszedő súlyának ellensúlyozása és egyensúlyi állapot létreho­zása. A szükséges függőleges irányú tűnyomás beállítása a teljes ellensúly vagy csupán egy részének csavarvonalon ^ történő mozgatásával történik, melynek során például az ellensúlyt egy csavarorsón, az egyensúlyhoz tartozó pontból a csapágy felé csavarják mindaddig, amíg a hang­szedőkar és a hangszedő viszonylag nagyobb súlyának következtében ki nem alakul a kívánt függőleges irányú ^g tűnyomás, amelyet az ellensúlyhoz rendelt beosztás és mutató jelez. Néhány hangszedőkar konstrukciónál a hátsó ellen­súly feladata kizárólag az egyensúlyozás és az egyensúly létrehozása, míg a tűre ható tűnyomást vagy a hangsze- 2q dőkar elülső részén elrendezett kicsi eltolható súllyal, vagy pedig a csapágyazás közelében elrendezett és függő­leges mozgást megengedő rugóval történik. A nagy hajlé­­konyságú fukarral ellátott hi-fi minőségű hangszedők által támasztott igények kielégítésére a hagyományos 25 merev hangszedőkarokat megfelelően kicsi súlyú csőből kell elkészíteni. Az ilyen kis súlyú csövek gyártása nagy nehézségeket okoz, mert költségesés különleges gyártási eljárásokat igényel. Ilyen különleges anyagok például a speciális alumíniumötvözetek, titán és az utóbbi időben 30 az üveg vagy karbonszállal megerősített, merevített anyag. Mindeme intézkedések ellenére az említett legme­revebb anyagokból gyártott hangszedőkaroknak is van bizonyos, kismértékű hajlékonysága, amely gyakorlatilag minden irányban egyenlő. Ez az oka annak, hogy a méré-gg sek során a hagyományos cső alakú hangszedőkarok mind vízszintes, mind függőleges irányban közel azonos alsó rezonanciát mutatnak mind a mélységi, mind a felü­lettel párhuzamos, vagy 45°-os vágás esetén, amennyiben sztereofonikus jeleket vizsgálunk a bal és a jobb csator- jq nán, amelyeket a hanglemezre laterális vágással vittek fel. Ha minden irányú rezonanciát figyelembe kell vennünk, kézben tartásuk nagyon nehézzé válik és hatékony csilla­pításuk nehézkes, főleg akkor, ha a csillapításnak gazda­ságosnak, gyakorlatilag kivitelezhetőnek és a felhasználó !5 számára elérhetőnek kel! lennie. Ez az oka annak, hogy a gyakorlatban használt hangszedőkar konstrukciók vagy kompromisszumot képviselnek viszonylag elérhető ár mellett, vagy pedig különösen komplikáltak és olyan költségesek, hogy áruk néha még egy komplett és igen jó ,g minőségű lemezjátszó árát is meghaladhatja. A hagyomá­nyos csőszerű hangszedőkarok ismert dinamikus rezgés­csillapítóinak az a legfőbb hiányossága, hogy nem képe­sek minden irányban egyforma módon rezegni, mint ahogy az csőszerű hangszedőkarok nemkívánatos rezo-,5 nanciái esetén szükséges lenne, amelyek mindkét irány­ban kialakulhatnak. A jelenleg ismert dinamikus rezgés­csillapítók másik hiányossága az a tulajdonságuk, hogy az ellensúlyrendszer mechanikai stabilitásának biztosí­tása érdekében az ellensúly nem függeszthető fel teljes 0 egészében rugalmasan, hanem csupán annak kisebb része. Az ily módon kialakított dinamikus rezgéscsillapítók alsó rezonanciacsúcsra gyakorolt csökkentő hatása kicsi, mivel az ellensúlynak csak kisebb hányada rezeg, holott a nemkívánatos alsó rezonanciák csillapítására lehetőleg 5 az ellensúly egészének rezgése lenne szükséges. Az ismert dinamikus rezgéscsillapítók rezonanciafrekvenciára való bchangolása csak kísérletezéssel, próbálkozással vagy ismételt mérésekkel lehetséges, mivel az illető hangsze­dőkar és a hangszedő gyártója által megadott instruk­ciók, utasítások szerinti rezonanciafrekvencia és csillapí­tási tényező megfelelő és közvetlen beállítására való segédeszközök, készülékek nem állnak rendelkezésre. Hí a frekvencia és a csillapítás nincs megfelelő módon beállítva, a dinamikus rezgéscsillapító hatása lényegesen leromlik. A függőleges irányú tűnyomás beállítását segítő szer­kezetek kerülnek alkalmazásra a szokásosan használt forgatható, csavarható vagy eltolható ellensúlyoknál, amelyeket a hangszedőkar csövének hátsó részén koaxiá­lisán helyeznek el, amelyekkel a kívánatos függőleges irányú tűnyomás úgy állítható be, hogy azokat az egyen- Siilyi helyzethez tartozó ponttól a csapágyazás felé tol­juk el. Ez az eljárás elvében egyszerű, gyakorlati megva­lósítása azonban nehézkes. Ha tekintetbe vesszük, hogy a hangszedőkar koaxiálisán felhelyezett ellensúlyának súlypontja magasan helyezkedik el, és a függőleges irányú tűnyomás beállításának követelménye mellett a s abil, megbízható egyensúlyi állapotot is fenn kell tar­tani, az egész szerkezetnek egyszerűen ellenőrizhetőnek kell lennie és biztosítania kell a függőleges tűnyomás minden zavartól mentes beállítását. Ennek megfelelően elmondhatjuk, hogy minden irányban hatékony antirezonátorral ellátott ellensúly kialakítása meglehetősen nehéz. Néha a hangszedőkar elülső részén a tűnyomás beállí­tására kis súlyt alkalmaznak, amely azonban nemkívána­tos módon megnöveli annak effektiv súlyát. A tűnyomás beállítására szolgáló ismert rugós szerke­zeteknek is vannak hiányosságaik. Ezeknél a szerkezetek­nél a tűnyomást valamely megfelelő skálán olvashat­juk le. A rugózó szerkezetek általában komplikáltabbak és költségesebb a gyártásuk, legegyszerűbb kialakítású módozataik azonban kevésbé pontosak. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszö­bölése és olyan igényes kategóriájú hangszedőkar kialakí­tása, amely elfogadható áron és könnyen gyártható, lehetővé teszi a tűre gyakorolt függőleges irányú tűnyo­más, valamint a dinamikus rezgéscsillapító frekvenciájá­nak és csillapítási tényezőjének beállítását. A találmány szerinti hangszedőkar lapos, lemezszerű anyagból van kialakítva, a függesztőcsapágy hosszabb és hajlékony elülső részre és egy rövidebb hátsó részre osztja, továbbá rajta hangszedőt lemezjátszóval mechani­kusan és elektromosan egymáshoz kapcsoló elemek szá­nára kialakított nyílások vannak elrendezve. A hangsze­­iőkar hosszabbik elülső és rövidebb hátulsó részén mű­ködő elemek rögzítéséhez való és adott esetben a műkö­dő elemek csatlakoztatását lehetővé tevő, valamint mű­ködést befolyásoló járulékos elemekkel van ellátva. A találmány szerinti hangszedőkar hosszabbik elülső ré­szének legalább egyik felületén a hangszedőt nyílásokkal összekötő elektromosan vezető bekötése van, amely nyí­lásokhoz a lemezjátszóval való összeköttetést biztosító közbülső kapcsolóelemek kapcsolódnak, és a bekötések legalább a hangszedőkar alsó lapjának szintjében helyez­kednek el. A találmány szerinti lemezjátszó hangszedőkar felső lapján a hangszedőt a lemezjátszóval összekötő közbülső elemek rögzítőnyílásaival összekötő elektromosan vezető 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom