185117. lajstromszámú szabadalom • Lapos hangszedőkar lemezjátszóhoz
1 185 117 2 oldások átlagos felhasználó és zenehallgató számára természetesen nem bírnak gyakorlati jelentőséggel, A függőleges tűnyomás beállítására szolgáló szerkezet szokásosan a hangszedőkar csapágy mögötti hátsó részén g van elrendezve, többnyire az ellensúly részeként és fő feladata a hangszedőkar, valamint a rászerelt hangszedő súlyának ellensúlyozása és egyensúlyi állapot létrehozása. A szükséges függőleges irányú tűnyomás beállítása a teljes ellensúly vagy csupán egy részének csavarvonalon ^ történő mozgatásával történik, melynek során például az ellensúlyt egy csavarorsón, az egyensúlyhoz tartozó pontból a csapágy felé csavarják mindaddig, amíg a hangszedőkar és a hangszedő viszonylag nagyobb súlyának következtében ki nem alakul a kívánt függőleges irányú ^g tűnyomás, amelyet az ellensúlyhoz rendelt beosztás és mutató jelez. Néhány hangszedőkar konstrukciónál a hátsó ellensúly feladata kizárólag az egyensúlyozás és az egyensúly létrehozása, míg a tűre ható tűnyomást vagy a hangsze- 2q dőkar elülső részén elrendezett kicsi eltolható súllyal, vagy pedig a csapágyazás közelében elrendezett és függőleges mozgást megengedő rugóval történik. A nagy hajlékonyságú fukarral ellátott hi-fi minőségű hangszedők által támasztott igények kielégítésére a hagyományos 25 merev hangszedőkarokat megfelelően kicsi súlyú csőből kell elkészíteni. Az ilyen kis súlyú csövek gyártása nagy nehézségeket okoz, mert költségesés különleges gyártási eljárásokat igényel. Ilyen különleges anyagok például a speciális alumíniumötvözetek, titán és az utóbbi időben 30 az üveg vagy karbonszállal megerősített, merevített anyag. Mindeme intézkedések ellenére az említett legmerevebb anyagokból gyártott hangszedőkaroknak is van bizonyos, kismértékű hajlékonysága, amely gyakorlatilag minden irányban egyenlő. Ez az oka annak, hogy a méré-gg sek során a hagyományos cső alakú hangszedőkarok mind vízszintes, mind függőleges irányban közel azonos alsó rezonanciát mutatnak mind a mélységi, mind a felülettel párhuzamos, vagy 45°-os vágás esetén, amennyiben sztereofonikus jeleket vizsgálunk a bal és a jobb csator- jq nán, amelyeket a hanglemezre laterális vágással vittek fel. Ha minden irányú rezonanciát figyelembe kell vennünk, kézben tartásuk nagyon nehézzé válik és hatékony csillapításuk nehézkes, főleg akkor, ha a csillapításnak gazdaságosnak, gyakorlatilag kivitelezhetőnek és a felhasználó !5 számára elérhetőnek kel! lennie. Ez az oka annak, hogy a gyakorlatban használt hangszedőkar konstrukciók vagy kompromisszumot képviselnek viszonylag elérhető ár mellett, vagy pedig különösen komplikáltak és olyan költségesek, hogy áruk néha még egy komplett és igen jó ,g minőségű lemezjátszó árát is meghaladhatja. A hagyományos csőszerű hangszedőkarok ismert dinamikus rezgéscsillapítóinak az a legfőbb hiányossága, hogy nem képesek minden irányban egyforma módon rezegni, mint ahogy az csőszerű hangszedőkarok nemkívánatos rezo-,5 nanciái esetén szükséges lenne, amelyek mindkét irányban kialakulhatnak. A jelenleg ismert dinamikus rezgéscsillapítók másik hiányossága az a tulajdonságuk, hogy az ellensúlyrendszer mechanikai stabilitásának biztosítása érdekében az ellensúly nem függeszthető fel teljes 0 egészében rugalmasan, hanem csupán annak kisebb része. Az ily módon kialakított dinamikus rezgéscsillapítók alsó rezonanciacsúcsra gyakorolt csökkentő hatása kicsi, mivel az ellensúlynak csak kisebb hányada rezeg, holott a nemkívánatos alsó rezonanciák csillapítására lehetőleg 5 az ellensúly egészének rezgése lenne szükséges. Az ismert dinamikus rezgéscsillapítók rezonanciafrekvenciára való bchangolása csak kísérletezéssel, próbálkozással vagy ismételt mérésekkel lehetséges, mivel az illető hangszedőkar és a hangszedő gyártója által megadott instrukciók, utasítások szerinti rezonanciafrekvencia és csillapítási tényező megfelelő és közvetlen beállítására való segédeszközök, készülékek nem állnak rendelkezésre. Hí a frekvencia és a csillapítás nincs megfelelő módon beállítva, a dinamikus rezgéscsillapító hatása lényegesen leromlik. A függőleges irányú tűnyomás beállítását segítő szerkezetek kerülnek alkalmazásra a szokásosan használt forgatható, csavarható vagy eltolható ellensúlyoknál, amelyeket a hangszedőkar csövének hátsó részén koaxiálisán helyeznek el, amelyekkel a kívánatos függőleges irányú tűnyomás úgy állítható be, hogy azokat az egyen- Siilyi helyzethez tartozó ponttól a csapágyazás felé toljuk el. Ez az eljárás elvében egyszerű, gyakorlati megvalósítása azonban nehézkes. Ha tekintetbe vesszük, hogy a hangszedőkar koaxiálisán felhelyezett ellensúlyának súlypontja magasan helyezkedik el, és a függőleges irányú tűnyomás beállításának követelménye mellett a s abil, megbízható egyensúlyi állapotot is fenn kell tartani, az egész szerkezetnek egyszerűen ellenőrizhetőnek kell lennie és biztosítania kell a függőleges tűnyomás minden zavartól mentes beállítását. Ennek megfelelően elmondhatjuk, hogy minden irányban hatékony antirezonátorral ellátott ellensúly kialakítása meglehetősen nehéz. Néha a hangszedőkar elülső részén a tűnyomás beállítására kis súlyt alkalmaznak, amely azonban nemkívánatos módon megnöveli annak effektiv súlyát. A tűnyomás beállítására szolgáló ismert rugós szerkezeteknek is vannak hiányosságaik. Ezeknél a szerkezeteknél a tűnyomást valamely megfelelő skálán olvashatjuk le. A rugózó szerkezetek általában komplikáltabbak és költségesebb a gyártásuk, legegyszerűbb kialakítású módozataik azonban kevésbé pontosak. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése és olyan igényes kategóriájú hangszedőkar kialakítása, amely elfogadható áron és könnyen gyártható, lehetővé teszi a tűre gyakorolt függőleges irányú tűnyomás, valamint a dinamikus rezgéscsillapító frekvenciájának és csillapítási tényezőjének beállítását. A találmány szerinti hangszedőkar lapos, lemezszerű anyagból van kialakítva, a függesztőcsapágy hosszabb és hajlékony elülső részre és egy rövidebb hátsó részre osztja, továbbá rajta hangszedőt lemezjátszóval mechanikusan és elektromosan egymáshoz kapcsoló elemek szánára kialakított nyílások vannak elrendezve. A hangszeiőkar hosszabbik elülső és rövidebb hátulsó részén működő elemek rögzítéséhez való és adott esetben a működő elemek csatlakoztatását lehetővé tevő, valamint működést befolyásoló járulékos elemekkel van ellátva. A találmány szerinti hangszedőkar hosszabbik elülső részének legalább egyik felületén a hangszedőt nyílásokkal összekötő elektromosan vezető bekötése van, amely nyílásokhoz a lemezjátszóval való összeköttetést biztosító közbülső kapcsolóelemek kapcsolódnak, és a bekötések legalább a hangszedőkar alsó lapjának szintjében helyezkednek el. A találmány szerinti lemezjátszó hangszedőkar felső lapján a hangszedőt a lemezjátszóval összekötő közbülső elemek rögzítőnyílásaival összekötő elektromosan vezető 3
