185046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jelentősen javított tulajdonságú ledeburitos szerszámacél és gyorsacél bugák előállítására

I 185 046 2 A találmány tárgya eljárás jelentősen javított tulaj­donságú ledeburitos szerszámacél és gyorsacél bugák előállítására, amelynek során ívfényes vagy indukciós kemencében acélolvadékot készítünk, azt kokillába öntjük, a tuskókat vákuum ívfényes olvasztókemencé­ben vagy elektrosalakos berendezésben háromalkotós salakon keresztül átolvasztjuk és készméretre alakítjuk. Ismeretes, hogy a ledeburitos szerszám- és gyors­acélokból forgácsoló vagy forgácsmentesen alakító szerszámokat készítenek. Az ilyen szerszámok éltarta­mát, illetve élettartamát az acél keményre nemesített martenzites alapszövete és az ebbe beleágyazódó kemény karbidok biztosítják. A ledeburitos acélötvözetek a kar­bonon kívül elsősorban krómot, wolframot, molibdént, vanádiumot és kobaltot, illetve szilíciumot és mangánt tartalmaznak. Az ötvözetekben a karbontartalom és a karbidképző elemek jelentős mennyisége következté­ben akár 18 térfogatszázaléknyi karbid is létrejöhet az acélban. A karbidok elhelyezkedése és alakja alapvető fontosságú az ötvözetekből készült szerszámok tulaj­donságai, illetve viselkedése szempontjából. Amennyiben a martenzites mátrixban elhelyezkedő karbidszemcsék durvák és egyenlőtlen eloszlásúak, a szerszám tulajdonságai kedvezőtlenek lesznek. A szerszám gyártása során végzett auszíenitesítés­­kor a nagyméretű karbidszemcsék nem tudnak oldatba menni és kialakul a karbidok, valamint a karbidoktól távolabb eső alapszövet részek között egy karbon gradiens. Ez azt jelenti, hogy az acélban különböző kar­bon tartalmú martenzit részecskék egyidejűleg vannak jelen, ezek tulajdonságai pedig már csak az ausztenite­­sítési hőmérséklet különbségek miatt is különböző tulaj­­donságúak lesznek. Ezen túlmenően az ausztenitesítés után is megmaradt durva karbidszemcsék igen ridegek és a szerszám fel­­használásakor a mátrixból kiperegnek, ami az éltaríós­­ságot jelentős mértékben rontja és a szerszámok gyakori csorbulását eredményezi. Az elmondottakból látható, hogy a ledeburitos szer* számacélokból és gycrsacélokbó'l készített szerszámok felhasználási tulajdonságait a karbidok mérete és elosz­lása alapvetően befolyásolja. Emellett azonban egyéb tényezők is hatással vannak a szerszámok tulajdonsá­gaira. Az ilyen acélokból készített szerszámok annál jobbak, minél egyenletesebb szövetszerkezetű az alapanyag, minél kevesebb zárványt tartalmaz, továbbá minél kisebb a gyorsacélban levő kén szennyeződés mértéke. Alapvető fontosságú a fentieken túlmenően a karbid­szemcsék alakja is. Ismeretes, hogy optimális felhaszná­lási tulajdonságokat a gömbalakú karbidszemcsék ered­ményeznek, ezek előállítása azonban igen nehéz és a korábban ismert, technológiákkal nem volt megvalósít­ható. További befolyásoló tényező a primer szövet szerke­zete. Ez annál előnyösebb, minél kisebb szög alatt haj­lanak a krisztalliíok (dendritek) az öntött tuskóban a tuskó tengelyéhez. Gyakorlatilag igen jó minőségű acél nyerhető, ha ez a szög 10—30° körül van. Az olvasztás, illetve kristályosodási-sebesség, valamint a dendrit­­méret, illetve a dendritágak közti távolság és az öntött tuskó szerkezete közötti összefüggéseket ezért számos kutató vizsgálta. Ballantain, Mitchell és Kennedy: Az olvasztási sebesség hatása a vákuumos ívfény és eiektro­salakos átolvasztott tüskök szerkezetére c. cikkében (Elektroslakovij peieplav, az 1976. október 11-15. közötti müncheni acélgyártó konferencia anyaga, 189— 199. oldal) számítás' módot ad meg, amellyel a dendrit­­méret a dendrit-ágak közötti távolság, illetve a kristályo­sodást sebesség, közötti összefüggés meghatározható. a közölt adatok a kutató számára igen értékesek, a gyakorlati szakember azonban ezek alapján konkrét technológia kialakításához eligazítást nem kap. Nem tar­talmazza ugyanis az anyag a gyakorlati megvalósításhoz alapvető fontosságú technológiai paramétereket, például a kokilla-méretet, az alkalmazott áramerősséget és feszültséget, a salakösszetéíelt, salakmennyiséget stb. A cikkben maguk a szerzők is kimondják, hogy „a folya­mat vizsgált jellemzőinek előre való meghatározása :nnak paraméterei alapján egyelőre nem lehetséges”, A korábbi gyakorlat szerint a ledeburitos szövetű gyorsacél tüskök gyártása többféle technológiával törté­nik. Az egyik ilyen ismert gyártási technológia szerint ivfényes vagy indukciós olvasztókemencében olvadékot, készítenek, majd az acélt hagyományos kokillákba öntik. A hagyományos kúpos kokillákbó! kivett tuskókat szabad alakító kovácsolással munkálják meg a kívánt méretre, végül lágyító hőkezelést végeznek. Ennek az eljárásnak nagy hibája, hogy az acél tuskóvá dermedését, és ennek megfelelően a karbid eloszlást, valamint az alapszövet kialakulását csak nagyón nehéz­kesen és megbízhatatlanul lehet kézben tartani, emellett a szabad alakító kovácsolás jelentős anyagveszteséggel és kis termelékenységgel jár eg3’ütt. Ismeretesek olyan technológiák is, amelyek során az öntött, illetve kovácsolt tuskókat vákuum-ívfényes /agy elektrosalakos berendezésben olvasztják át, hogy a risztaság növelése mellett a karbid eloszlás egyenletessé­gét és a karbidok finomságát is fokozzák. Ilyen eljárást smertet például a 21 47 792 sz. NSZK szabadalmi leírás, amely szerint az öntés után a tüsköt négyzetes keresztmetszetűre zömítik, majd ezután végzik el az ílektrcsalakos átolvasztást. Általában az átolvasztást követően ismét melegaiakí­­tást alkalmaznak, amelyet magas hőmérsékleten, általá­ban 1200 °C felett diffúziós izzítással kombinálnak. Az átolvasztás valóban jelentősen ja átja az ötvözetek említett tulajdonságait, a gyakorlatban azonban nem sikerült elérni a bemutatott technológia segítségével sem az optimális szövetszerkezet kialakítást. Ennek, fel­tevésünk szerint számos oka van. Az átolvasztás üzemszerű lefolytatása során az át­olvasztás sebessége, azaz az alkalmazott áramerősség viszonylag nagy, akár 10 000 A-t is elérhet, aminek következtében az olvadék az átolvasztandó tuskóból lényegében átfolyik az átolvasztott tuskóba, meglehető­sen nagy méretű olvadékfürdőt képezve. Ez viszont csök­kenti mind a tisztítás, kéntelenítés, mind a homogeni­­zálás hatásfokát. Ezen túlmenően a dermedés! folyamat sem tartható megfelelően kézben, így a kialakuló karbid­szemcsék mérete és eloszlása sem optimális. Az átolvasztás után végzett izzítás, amelyet mintegy 10-20 órán át végeznek, sem jár megfelelő hatással. A folyamat nem tartható megfelelően itt sem kézben, így a kedvező esetben lejátszódó homogenizálódás mellett is bizonyos karbidszemcsék növekedése is végbe­megy, ami - mint korábban említettük — rendkívül kedvezőtlen hatású. További hátrány az idő és munkaigényes melegalakí­5 1G 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom