184994. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szén szárítására

3 184994 A találmány szén, különösen lignit barnaszén szárítá­sára szolgáló berendezésre vonatkozik, mely gőzzel és/ vagy forró vízzel történik, miközben a szenet forró vízzel és/vagy gőzzel előmelegítik, utána gőzölik, végül expan­dálják több egymással egy csoportba összekapcsolható gőzölővei, melyek a friss gőz, a gőzölőkből átáramló gőz gyűjtővezetékeivel és a forró víz számára készült füg­gesztett tartállyal szelepekről összekapcsolhatók. Ilyen berendezések ismeretesek például az AT—PS 287 648 sz. szab. leírásból. Több gőzölő egy közös cso­portba történő egyesítése az alkalmazott energia kihasz­nálása vonatkozásában ennél a berendezésnél előnyös. Az egy csoportba egyesített gőzölök száma szerint le­het a ciklikus programokat elkészíteni, amelynek során mindenekelőtt meg kell tölteni az egyes gőzölőket a szá­rítandó áruval. Ezután az első eljárási fázisban egy első előmelegítést eszközölnek, minél fogva egy erre a célra felfüggesztett tartályból, amelybe az egyik gőzölő kihaj­tott, illetve kondenzált forró vizét levezetik szelepnyílá­sokon keresztül, az előmelegítendő szenet forró vízzel gőzölik. Ezt az előmelegítővizet ismét el lehet vezetni a vonatkozó gőzölő mindenkori felfüggesztett tartályába. A szokásos módon a továbbiakban egy második elő­melegítést eszközölnek gőzzel. Ezt a gőzt az előmelegí­téshez a mindenkori csoport egy másik gőzölőjéből ve­szik el, amelynek a gőzölési fázisa éppen befejeződött. A gőznek ebből a másik gőzölőbői ahhoz a gőzölőhöz történő átáramlásánál, amelyben a második előmelegí­tést kell eszközölni, egy részleges expandálás történik, ameddig a nyomások mindkét gőzölőben körülbelül ki nem egyenlítődnek. Az efféle ismert berendezéseknél ez az első expandálás kb. 30 bar telített gőznél kezdődik, amelynél a nyomáskiegyenlítés az átáramlás után kb. 8 bar-ra állítódik be. A második előmelegítés után a friss gőzt bevezetik a gőzölőbe, ahol a szárítás a Fleiss­­ner-eljárás szerint történik. Ezen gőzölési fázis befejezése után tehát az első expandálást az első gőzölőben eszköz­ük, miközben a telített gőzt ebből az első gőzölőbői ugyanazon csoport egy további gőzölőjéhez vezetik, amelyben a második előmelegítő fázis zajlik le. Mivel az első expandálás még nem vezet egy atmoszferikus nyo­más beállításához, ezen gőzölő következő második ex­­pandálását egy további gőzölő első előmelegítésére forró vízzel történő átforraláson keresztül ki lehet használni, miközben az első gőzölő felfüggesztett tartályából forró víz folyik be a mindenkori gőzölőbe, amelyben az első előmelegítést kell végrehajtani. Az első gőzölő maradék nyomását a második expandálás után egy összekötő­nyíláson keresztül a szabadba lefejtik, mely célra a gő­zölő alsó fedelét ki lehet nyitni, hogy egy kiürítést lehes­sen eszközölni az alsó fedél lezárása és a felső fedél meg­nyitása után a gőzölő újbóli szárítandó szénnel történő feltöltése céljából. Ezen berendezést kialakítása szerint meghatározott, előre megadott időközökben és programlefolyás szerint lehet működtetni. Az efféle berendezések gazdaságossá­gát azonban az egyes gőzölök teljesítménycsökkenése lényegesen befolyásolhatja. Amennyiben egy csoport gőzölője kiesik, szükséges lehet ezen csoport összes gő­­zölőjének leállítása, amíg a kárt ki nem küszöbölik. Ha az egyes gőzölök egymás alatti összekapcsolására gyűj­tővezetékeket irányoznak elő, megfelelő szelepvezérlés mellett elvileg elképzelhető a hajtás egy 4 gőzölési cik­lus — mint az AT—PS 287 648-nál — helyett egy 3 gő­zölési ciklusban, ez azonban érezhető teljesítmény­csökkenést jelent. Semmilyen esetben sem lehetséges az ismert berende­zéseknél az indítási módot flexibilisen a mindenkori igényekhez igazítani és ezáltal különféle kiszárítandó előkészített terméknél is gazdaságossági szempontból számításba venni. A találmány tehát arra céloz, hogy az elején megneve­zett módszert túllépve, azt továbbfejlessze úgy, hogy egy vagy több gőzölő kiesésénél ne kelljen az egész berende­zést az eddigiekhez hasonlóan lefojtott indítási móddal, sőt a megfelelő csoportok leállításával továbbhajtani, hanem a teljesítményt gőzölök kiesésénél is teljesen meg lehessen őrizni. Ezen feladat megoldására a találmány lényegében az­zal jellemezhető, hogy a csoportgyűjtővezetékek a min­denkori csoporton túl legalább egy további csoport csoportgyííjtővezetékeivel vagy legalább egy kiegészítő gőzölővei összekapcsolhatók. Ezen a módon elérik, hogy a forró vízzel történő átgőzölés minden tetszés szerinti felfüggesztett tartályból, különféle csoportok minden tetszés szerinti gőzölőjében is megtörténhessen és a telí­tett gőzzel történő elárasztás egy csoport tetszés szerinti gőzölői és a berendezés további részének tetszés szerinti gőzölői között végbemehessen. Az ilyen elrendezésen keresztül a mindenkor egy csoportba egyesítendő összes gőzölő megfelelő odaigazítása is lehetséges, továbbá minden további nélkül az is, hogy a berendezést 5 vagy 6 gőzölés: ciklusban működtessék, amennyiben ez a teljesítménycsökkenést vagy a kiszárítandó árut tekintve kedvezőnek és gazdaságosnak látszik. Ezt a magas haj­lékonyság! mértéket az eljárás lefolytatásában az bizto­sítja, hogy legalább a felfüggesztett tartályokból érkező forró víz számára és az egyes csoportoknak a gőzölők­ből átáramló gőz számára szolgáló csoportgyűjtőveze­tékei mindenkor legalább egy elkülönített minden cso­porton átmenő összekötő vezetékkel elzárószelepről összekapcsolhatók. Itt a mindenkori felfüggesztett tar­tályokból kimenő bemerülőcsövek mindenkor szelepek­kel zárhatók le és egy csoportgyűjtővezetékbe torkoll­nak, ameljen keresztül átgőzölés céljából az egyes gőzö­­lőkhöz történő hozzávezetés — amely ismét szelepekkel zárható le — történik meg. Ez a kivitelezés egy csopor­ton belüli összekapcsolásra érvényes. Egy szomszédos csoport gczölőivel, illetve a tartalékgőzölő vagy tarta­­lékgőzölők kel történő összekapcsolás céljából az elő­zőekben megnevezett (n) felszállóvezetéktől (vagy ve­zetékektől; egy szelepen (vagy szelepeken) keresztül le­­zárhatóan egy elágazás visz a szomszédos csoport össze­kötő vezetf ke felé, illetve a tartalékgőzölőhöz, amin ke­resztül egy hozzákapcsolás lehetséges. Egy csoport gőzölőinek áteresztővezetékei ugyancsak mindenkor szelepekkel zárhatók le és egy gőzölő cso­portvezetékkel vannak egyesítve úgy, hogy a telített gőz­zel történő elárasztás egy csoport összes gőzölője között megtörténhessen. Egy összekötő vezeték, amelyen keresztül az egyes csoportgyűjtővezetékeket (felszálló vezetékek) egyesítik, lehetővé te^zi a szomszédcsoportok gőzölőinek, illetve a tartalékgőí ölök hozzákapcsolását. Ez a konstrukció lehetővé teszi, hogy egy csoport gő­­zölőjének kiesésekor ezen csoportot 3 gőzölési ciklusban tovább lehessen hajtani, ezeket a gőzölőket más csopor­tokhoz vagy egy tartalékgőzölőhöz lehessen hozzákap­csolni. Amennyiben ezt a tartalékgőzölőt nem kiegészí­4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom