184962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés villamosan vezető tárgyak áramvezető hurokkal való érzékelésére
7 184962 8 előtt, vagy után célszerűen egy helyi energiaátalakítót (pl. transzvertert) tartalmaz, így a vonalon nagyobb feszültség mellett kis áram folyhat. A V vezérlő egységet tehát két részre bontjuk. Az információt gyűjtő helytől a mérés helyéig a jelet kis áramú, de nagyobb feszültségű jelként továbbítjuk, majd a mérés helyén alakítjuk át a helyi energiaátalakítóval pl. transzverterrel kis feszültségű, de nagy áramú jellé. 2. Ugyancsak távoli mérőhelyek esetében az örvényáramú hurokérzékelő V vezérlő áramkörének funkciói célszerűen két részre vannak osztva. E szerint a V vezérlő áramkörnek az a része, amely a HG, HM (H) hurok közelében telepített egység egyéb áramköreinek kiszolgálásához feltételenül szükséges, így az MMV1, MMV2 monostabil multivib a késleltető elem és a COMP komparátor ugyanebben az egységben, míg a másik, főleg logikai jel eldolgozást végző része az információt gyűjtő helyen, vagy központban van elhelyezve. 3. Több örvényáramú hurokérzékelőt tartalmazó rendszer előnyösen alakítható ki úgy, hogy osztott vezérlő egységük központi része közös. 4. Osztott vezérlő egységű érzékelő esetén az örvényáramú hurokérzékelő egyik kiviteli alakja a két egységrész között külön jelátviteli csatornával (csatornákkal), valamint illesztő egységeikkel rendelkezik. A jelátviteli csatorna (csatornák) vagy külön éren, vagy az energiaátviteli éren vannak kialakítva. 5. Egyes kiviteli alakjaiban az örvényáramú hurokérzékelőben a környezet mágneses zajának elnyomására a hur(k)ok előnyösen kompenzált hur(k)okként alakítható(k) ki. A legegyszerűbb kompenzált hurkos változatokat a 3íi és 3b ábrák mutatják meg. Itt a HM mérőhuroknak (X és M csatlakozási pontok között) a zavarfluxus mágneses erővonalai mentén az azokra merőleges felületen képezhető vetülete legalább egy olyan hurokelemet tartalmaz, amelynek tekercselési iránya a többi hurokeleméhez képest ellentétes. A 3a ábrán a gerjesztőhurok egyben a mérőhurok, míg a 3b ábrán csak részben azonosak. Ez utóbbi elrendezésben a gerjesztőhurok (X és G csatlakozási pontok között) egy részét képezi a mérőhuroknak (X és M csatlakozási pontok között). Az ilyen hurokkialakítások azért alkalmasak a mágneses zavarok elnyomására, ill. csökkentésére, mert a zavarfluxus változása az ellenkező előjellel tekercselt burokelemekben ellenkező előjelű feszültségeket indukál. A hurok kapocspontjain a feszültség az egyes hurokelemek feszültségének összegével egyenlő, tehát a különböző előjelű feszültségek egymásból kivonódnak. Ha a zavarfluxus változásának mértéke az ellenkező előjellel tekercselt két hurokelemben azonos, a zavar kompenzálása teljes. A hasznos jel érzékelését ugyanakkor a bemutatott hurokkialakítás csak kis mértékben befolyásolja. A találmány szerinti eljárás valamennyi kiviteli alakjában megvalósítja azt a fő célkitűzést, hogy a mérés abszolút jellegű legyen. A huroktól távolodva ugyanis az átmérő 3—5-szörösét meghaladó távolságoknál az örvényáramú visszahatás már a távolság hatodik hatványával csökken (induktív érzékelőnél csak köbösen), így a távoli vezető tárgyak teljes mértékben elhanyagolhatók. Ha tehát nincs villamosán vezető tárgy a hurok közelében, a mérhető jel nulla, míg a tárgy megjelenésekor nullától lényegesen eltérő. A fentiekben ismertetett örvényáramú érzékelő számos területen alkalmazható villamos vezető tárgyak felismerésére, de előnyei főleg olyan esetekben mutatkoznak meg, amikor pl. — a környezet szennyezettsége magas (por, sár, eső, köd, hó stb.) — a hőmérséklet gyorsan és nagymértékben változik, — a mérőhurok bizonyos mértékű deformációnak van kitéve, — folyamatos, utánállítás nélküli mérés szükséges. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás villamosán vezető tárgyak áramvezető hur(k)okkal való érzékelésére, azzal jellemezve, hogy egy áramvezető hurkot egyenáramú gerjesztéssel látunk el, minimálisan annyi ideig, hogy a hurok környezetében lévő villamosán vezető tárgyban, vagy az annak felületi rétegében keletkező örvényáramok ellenére a hurok fluxusa a statikus állapotot megközelítő mértékben hatol be a tárgyba ; ezt követően — az áramvezető hurok gerjesztését megszakítjuk, és megvárjuk, amíg a hurokban az önindukciós tranziens jelenségek gyakorlatilag befejeződnek ; végül — az áramvezető hurokban mérjük azt a feszültséget, amelyet a tárgyban folyó (a bekapcsoláskorival ellentétes polaritású) örvényáramok által fenntartott fluxus lassú csökkenése indukál. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fenti három fázist ismételten végrehajtva folyamatosan mérést valósítunk meg. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a mérést mintavételezéssel végezzük. (Elsőbbsége : 1983. X. 5.) 4. Elrendezés villamosán vezető tárgyak áramvezető hur(k)okkal való érzékelésére, azzal jellemezve, hogy egy gerjesztőhurok (HG) kapcsolóelemen (K) keresztül egyenfeszültségű tápegységgel (UM) van összekötve; egy mérőhurok (HM) jelformáló-erősítő áramkörön (JE) keresztül vezérlőáramkörrel (V) van összekötve; a vezérlőáramkör (V) egyik kimenete a kapcsolóelem (K) vezéi lőbemenetével, másik kimenete pedig a jelformáló-erősítő áramkör (JE) tiltóbemenetével van összekötve, továbbá a vezérlőáramkör (V) információs kimenettel (KI) rendelkezik. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 5. A 4. igénypont szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gerjesztőhurok (HG) kapcsai közé túlfeszültség-gátló (TG) van kapcsolva. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gerjesztőhurok (HG) és a mérőhurok (HM) egyetlen közös hurokként (H) van kialakítva. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 7. A 4—6. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem (K) és az egyenfeszültségű tápegység (UM) közé helyi áramillesztő energiaátalakító van kapcsolva. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 8. A 4—6. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem (K) és a gerjesztőhurok (HG) közé helyi áramillesztő energiaátalakító van kapcsolva. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 9. A 4—8. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
