184962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés villamosan vezető tárgyak áramvezető hurokkal való érzékelésére

7 184962 8 előtt, vagy után célszerűen egy helyi energiaátalakítót (pl. transzvertert) tartalmaz, így a vonalon nagyobb feszültség mellett kis áram folyhat. A V vezérlő egysé­get tehát két részre bontjuk. Az információt gyűjtő helytől a mérés helyéig a jelet kis áramú, de nagyobb feszültségű jelként továbbítjuk, majd a mérés helyén alakítjuk át a helyi energiaátalakítóval pl. transzverter­­rel kis feszültségű, de nagy áramú jellé. 2. Ugyancsak távoli mérőhelyek esetében az örvény­áramú hurokérzékelő V vezérlő áramkörének funkciói célszerűen két részre vannak osztva. E szerint a V ve­zérlő áramkörnek az a része, amely a HG, HM (H) hurok közelében telepített egység egyéb áramköreinek kiszol­gálásához feltételenül szükséges, így az MMV1, MMV2 monostabil multivib a késleltető elem és a COMP komparátor ugyanebben az egységben, míg a másik, főleg logikai jel eldolgozást végző része az információt gyűjtő helyen, vagy központban van elhelyezve. 3. Több örvényáramú hurokérzékelőt tartalmazó rendszer előnyösen alakítható ki úgy, hogy osztott ve­zérlő egységük központi része közös. 4. Osztott vezérlő egységű érzékelő esetén az örvény­áramú hurokérzékelő egyik kiviteli alakja a két egység­rész között külön jelátviteli csatornával (csatornákkal), valamint illesztő egységeikkel rendelkezik. A jelátviteli csatorna (csatornák) vagy külön éren, vagy az energia­­átviteli éren vannak kialakítva. 5. Egyes kiviteli alakjaiban az örvényáramú hurok­érzékelőben a környezet mágneses zajának elnyomására a hur(k)ok előnyösen kompenzált hur(k)okként alakít­­ható(k) ki. A legegyszerűbb kompenzált hurkos válto­zatokat a 3íi és 3b ábrák mutatják meg. Itt a HM mérő­huroknak (X és M csatlakozási pontok között) a zavarfluxus mágneses erővonalai mentén az azokra me­rőleges felületen képezhető vetülete legalább egy olyan hurokelemet tartalmaz, amelynek tekercselési iránya a többi hurokeleméhez képest ellentétes. A 3a ábrán a gerjesztőhurok egyben a mérőhurok, míg a 3b ábrán csak részben azonosak. Ez utóbbi elrendezésben a ger­jesztőhurok (X és G csatlakozási pontok között) egy részét képezi a mérőhuroknak (X és M csatlakozási pontok között). Az ilyen hurokkialakítások azért alkal­masak a mágneses zavarok elnyomására, ill. csökkenté­sére, mert a zavarfluxus változása az ellenkező előjellel tekercselt burokelemekben ellenkező előjelű feszültsé­geket indukál. A hurok kapocspontjain a feszültség az egyes hurokelemek feszültségének összegével egyenlő, tehát a különböző előjelű feszültségek egymásból ki­vonódnak. Ha a zavarfluxus változásának mértéke az ellenkező előjellel tekercselt két hurokelemben azonos, a zavar kompenzálása teljes. A hasznos jel érzékelését ugyanakkor a bemutatott hurokkialakítás csak kis mér­tékben befolyásolja. A találmány szerinti eljárás valamennyi kiviteli alakjá­ban megvalósítja azt a fő célkitűzést, hogy a mérés ab­szolút jellegű legyen. A huroktól távolodva ugyanis az átmérő 3—5-szörösét meghaladó távolságoknál az ör­vényáramú visszahatás már a távolság hatodik hat­ványával csökken (induktív érzékelőnél csak köbösen), így a távoli vezető tárgyak teljes mértékben elhanya­golhatók. Ha tehát nincs villamosán vezető tárgy a hu­rok közelében, a mérhető jel nulla, míg a tárgy megjele­nésekor nullától lényegesen eltérő. A fentiekben ismertetett örvényáramú érzékelő szá­mos területen alkalmazható villamos vezető tárgyak felismerésére, de előnyei főleg olyan esetekben mutat­koznak meg, amikor pl. — a környezet szennyezettsége magas (por, sár, eső, köd, hó stb.) — a hőmérséklet gyorsan és nagymértékben változik, — a mérőhurok bizonyos mértékű deformációnak van kitéve, — folyamatos, utánállítás nélküli mérés szükséges. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás villamosán vezető tárgyak áramvezető hur(k)okkal való érzékelésére, azzal jellemezve, hogy egy áramvezető hurkot egyenáramú gerjesztéssel lá­tunk el, minimálisan annyi ideig, hogy a hurok környeze­tében lévő villamosán vezető tárgyban, vagy az annak felületi rétegében keletkező örvényáramok ellenére a hurok fluxusa a statikus állapotot megközelítő mérték­ben hatol be a tárgyba ; ezt követően — az áramvezető hurok gerjesztését megszakítjuk, és megvárjuk, amíg a hurokban az önindukciós tranziens jelenségek gyakorlatilag befejeződnek ; végül — az áramvezető hurokban mérjük azt a feszültséget, amelyet a tárgyban folyó (a bekapcsoláskorival ellenté­tes polaritású) örvényáramok által fenntartott fluxus lassú csökkenése indukál. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód­ja, azzal jellemezve, hogy a fenti három fázist ismételten végrehajtva folyamatosan mérést valósítunk meg. (El­sőbbsége: 1981. VIII. 3.) 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, azzal jellemezve, hogy a mérést mintavétele­zéssel végezzük. (Elsőbbsége : 1983. X. 5.) 4. Elrendezés villamosán vezető tárgyak áramvezető hur(k)okkal való érzékelésére, azzal jellemezve, hogy egy gerjesztőhurok (HG) kapcsolóelemen (K) keresztül egyenfeszültségű tápegységgel (UM) van összekötve; egy mérőhurok (HM) jelformáló-erősítő áramkörön (JE) keresztül vezérlőáramkörrel (V) van összekötve; a vezérlőáramkör (V) egyik kimenete a kapcsolóelem (K) vezéi lőbemenetével, másik kimenete pedig a jelfor­máló-erősítő áramkör (JE) tiltóbemenetével van össze­kötve, továbbá a vezérlőáramkör (V) információs ki­menettel (KI) rendelkezik. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 5. A 4. igénypont szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gerjesztőhurok (HG) kapcsai közé túlfeszültség-gátló (TG) van kapcsolva. (Elsőbb­sége: 1981. VIII. 3.) 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gerjesztőhurok (HG) és a mérőhurok (HM) egyetlen közös hurokként (H) van kialakítva. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 7. A 4—6. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem (K) és az egyenfeszültségű tápegység (UM) közé helyi áramillesztő energiaátalakító van kapcsolva. (Elsőbb­sége: 1981. VIII. 3.) 8. A 4—6. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem (K) és a gerjesztőhurok (HG) közé helyi áramillesztő energiaátalakító van kapcsolva. (Elsőbbsége: 1981. VIII. 3.) 9. A 4—8. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom