184905. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó szelep
3 184905 4 A találmány szabályozó szelep cseppfolyós és légnemű közegek átbocsátására, főleg vezetékből fogadó térbe való bejuttatására, pl. fürdőmedencék fenékmenti vagy oldalsó betáplálás útján vízzelvaló töltésére. A szelepnek szelepháza, a szelepháznak tápoldali csatlakozó szerve, a fogadó tér felé kitorkolló egy vagy több kilépő nyílása, valamint az átbocsátás fokozatmentes volumetrikus szabályozására alkalmas fojtóteste van. Az ipar számos területén van szükség arra, hogy cseppfolyós vagy légnemű közegeket egyik térből másikba lehessen szabályozott módon továbbítani. Különleges feladat ezen belül az, ha valamely betápláló térből egy fogadó térbe úgy kell az átbocsátandó közeget továbbítani, hogy annak egyfelől az igen szabatos volumetrikus szabályozására, másrészt az áramlás irányítására is lehetőség nyíljék. Ilyen követelmény áll fenn többek között a fürdőmedencék esetében, ahol a fürdővíz betáplálása a medence padozata vagy valamely — esetleg több — oldalfala felől történik. A fenékmenti betáplálás úgy valósul meg, hogy a víznyerő hely felől jövő tápvezetéket a medence fenékszintje alá vezetik, és a belőle kiágaztatott elosztó csöveken és az ahhoz kapcsolódó befúvó fejeken keresztül lép be a víz a tároló térbe. A medencék oldalfalaik mentén általában túlfolyóval rendelkeznek, és a fölösleges víz azon keresztül eltávozik. Folyámatos betáplálás esetén ezáltal a víz állandó cserélődéséről lehet gondoskodni. Ebben a tekintetben nem különböznek egymástól a fenékmenti és az oldalirányból való betáplálás útján töltött tárolóterek. A folyamatos betáplálás általában nagy menynyiségű „vízveszteséget” jelent, és számos helyen a rendelkezésre álló vízmennyiség korlátozott volta miatt nincs is rá lehetőség. Ezért számos esetben a fürdőmedencék vizét tisztítják, majd „visszaforgatva” ismét a tároló térbe juttatják. Az ilyen esetekben alkalmazott ún. viszszaforgató berendezések a medencék vizét szivattyúk segítségével a tároló térből eltávolítják, majd megtisztítás után ugyanoda visszajuttatják. A tapasztalatok szerint gondot kell fordítani arra, hogy a medence falába épített szívó- és nyomócsövek torkolati pontjainál a szívás és a nyomás erőssége megközelítőleg azonos legyen. Fontos követelmény az is, hogy a belépő- és kilépő közeg áramlási irányát is meg lehessen szabni még szabálytalan alakú vagy változó mélységű medencéknél is. A betáplálás irányíthatósága azért lényeges, hogy a medence vízterében olyan áramlási kép jöjjön létre, amely a medence vizének tökéletes keveredését eredményezi. Az ismert betápláló fúvókák egyike sem rendelkezik olyan megbízható szabályozhatósággal, amely a tároló tér vizének tökéletes keveredését meg tudná valósítani. A nem egyenletes elkeveredés azzal a következménnyel jár, hogy a medencében mindig maradnak ún. „holt terek”, amelyekben a régi víz cserélődés nélkül megreked. A legkedvezőtlene 3b esetben még az is előfordul, hogy a betápláló nyílások, pl. fúvókák és a túlfolyók között „rövidre záródás” jön létre. Ez annyit jelent, hogy a betáplált friss víz azonnal el is távozik, míg a már szennyezett régi víz a medence belsejében marad. Főleg egészségi szempontból kedvezőtlen ez a jelenség, mert a mind jobban elszennyeződő vízben kórokozó mikroorganizmusok tudnak veszélyes mértékben elszaporodni. A fenékmenti betáplálás esetén elvileg lehetne a 'úvőkákat szabályozni akkor, ha a medencefenék alatt egy további második feneket alakítanának ki, és az így létrehozott kezelő térből a fúvókák szelepeinek állítása útján történnék a sz; bályozás. Az ilyen kialakítás azonban a műtáigy beruházási költségét annyira megnöveli, hogy ennek alkalmazása a legtöbbször szóba sem kerül. Egyszerűbb a szabályozás az oldalfal mentén elhelyezkedő, a friss vizet a medencébe vízszintes síkban belövellő fúvókák esetében. A hozzáfél hetőség végett azonban a medencét ilyenkor is körül kell pincézni, ami jelentős költségtöbbletet okoz. Ismeretes a befúvó fejek kúpos-tölcséres torko'attal való olyan kialakítása, amely fenékmenti elhelyezésre alkalmas. A befúvó fejek ilyenkor családfához hasonló, sok ágra bomló vezetékrendszerhez kapcsolódnak. Ezért bonyolult csőhálózatra van szükség. A kúpos-tölcséres fúvókák a víznek kúppalástok mentén való fölfelé áramlását eredményezik, a kúppalástok között azonban holt terek alakulnak ki. Hasonló a helyzet akkor is, ha olda'befúvásos medencéknél a fúvókákból kilépő friss víz alaprajzban egyenlő szárú háromszögek menték oszlik el. Alattuk és fölöttük ui. ugyancsak holt terek alakulnak ki. Az említett fogyatékosságok kiküszöbölésére az utóbbi időben számos új megoldás jött létre. Ezek egyike a 175.964 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban található meg. A víz kibocsátása ún. terelő tányérok mentén történik, amelyek a vízsugarat megbontják. Ezek azonban csak a víz parciális nyomását csökkentik anélkül hogy a kifúvott vizet tökéletes egyenletességgel szét tudnák teríteni. Fejlettebb szelepes szabályozás ismerhető meg a .3,938.743 lajstromszámú USA szabadalmi leírásból. Ennél tömszelencén keresztül beállítható tűszelepet iktatnak a víz útjába. A szelep nincsen megfelelő terelő idommal társítva, ezért csak mennyiséget lehet vele szabályozni, kellő sze'tterítés azonban nem valósítható meg. Kedvezőbb ebből a szempontból a 3,958.760 lajstromszámú USA szabadalmi leírás által ajánlót megoldás. Itt a víz útjába ugyanis egy tárcsa jellegű ütköző idomot is elhelyeznek, a szabályozás pedig a fúvókaház kifelé vagy befelé való csavarásával valósítható meg. Ily módon a tárcsa és a fúvókaház közötti szabad keresztmetszetet változtatni lehet. A leírás tartalmaz jó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
