184897. lajstromszámú szabadalom • Ikeralagút különösen kéregalatti metróalagút
3 184897 4 A találmány ikeralagútra, különösen kéregalatti metróalagútra vonatkozik, amelynek tübbingelemekből készült alagútfalai vannak, valamint azokat megtámasztó közös tartószerkezettel rendelkezik. Ikeralagúton olyan szerkezetet kell érteni, amelynek legalább két, közvetlenül egymás mellett húzódó, egymástól valamilyen építési szerkezettel, fallal, oszloppal stb. elválasztott alagútja van. A mélyépítési gyakorlatban különféle célokra építenek ikeralagutakat, például mélyvezetésű metrók állomásainál, kéregalatti metrók esetében stb. Iker alagútfalazatokat jelenleg kizárólag monolit vasbetonszerkezetekből készítenek. Az eljárás során előbb megépítik a középső, ún. alapvető tartószerkezetet, amely monolit talpgerendából, oszlopokból és fejgerendából áll, és erre támaszkodnak a boltozatok, amelyek ugyancsak monolit betonból, ill. vasaltbetonból készülnek. Ilyen megoldás leírása található például a „Mélyépítési Szemle” 1976. 10.. valamint a „Tunnels and Tunneling”, 1970, novemberi számában. A „Stuva, Forschung+Praxis 21, 1977” c. NSZK kiadványból olyan eljárás ismerhető meg, amely szerint lövellt betonnal állítják elő az iker-alagútfalazatot. A jelenleg ismert megoldások hátránya, hogy a monolitbeton-technológia igen költséges, nagy az élőmunka igénye, és hosszú az építés átfutási ideje is. A találmány feladata, hogy olyan alagutat, különösen kéregalatti metróalagutat szolgáltasson, amely a monolitbeton szerkezetépítési munkák szükségességét kiküszöböli, és a jelenleg ismert, hasonló célú megoldásoknál racionálisabb módon teszi lehetővé ikeralagutak létesítését. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amenynyiben az ikeralagút középső — közös — szakaszát is megfelelően kialakított tübbingelemekből építjük meg, az egész ikeralagút a szokásos tübbingelemes eljárással, a rendelkezésre álló gyártási és kivitelezési bázison, a bevált és begyakorlott alagútépítési módszerekkel, illetve munkaerőkkel gyorsan és gazdaságosan megvalósítható. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan ikeralagúttal, különösen kéregalatti metróalagúttal oldottuk meg, amelynek tübbingelemekből készült alagútfalai vannak, valamint azokat megtámasztó közös tartószerkezettel rendelkezik, és amelynek az a lényege, hogy a szomszédos alagutaknak közös megtámasztószerkezetét állóhelyzetű tübbingtartóeiemek alkotják, amelyek a szomszédos alagutak egy-egy alsó íves tübbingelemére támaszkodnak fel, és az ugyanezen alagutak felső boltozatait, vagy azok részét képező íves tübbingelemeket támasztják alá. Előnyös, ha a tübbing-tartóelemek alsó végük tartományában kívülről nézve homorú illeszkedőfelületeket tartalmaznak, amelyekkel az alagutak alsó tübbing-elemein feltámaszkodnak, és ha a tübbing-tartóelemek felső végük tartományában kívülről nézve domború illesztőfelületeket tartalmaznak, amelyeken az alagutak boltozatait alkotó tübbing-falazóelemek feltámaszkodnak. Egy további találmányi ismérv szerint a tübbing-tartóelemek felső végük tartományában kiszélesített résszel rendelkeznek, de olyan kialakítás is célszerű lehet, amelynél a tübbingtartóelemek alsó része (is) kiszélesedik, például a tübbing-tartóelemek oldalfelületei ívesek, és az ívek sugara célszerűen azonos a körszelvényű alagutak sugarával. Egy másik kiviteli példa szerint a tübbing-tartóelemek legkisebb keresztmetszetének vastagsága azonos a tübbing-falazóelemek vastagságával. Egy további célszerű találmányi ismérvnek megfelelően a tübbing-tartóelemek és a tübbing-falazóelemek csuklósán — szabad felfekvési felületekkel — illeszkednek egymáshoz, de elképzelhető az is, hogy a tübbingtartóelemek és tübbing-falazóelemek kapcsolószervekkel, például tüskékkel vannak egymáshoz csatlakoztatva. Értelemszerűen ugyanilyen kapcsolatok alakíthatók ki a tübbing-falazóelemek között is. Az ikeralagút alagútjainak szelvényei egyébként akár azonosak, akár egymástól eltérőek lehetnek. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a találmány szerinti ikeralagút néhány kiviteli példáját tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán egy dúcolt munkaárokban épülő alagút vázlatos keresztmetszetben látható ; a 2. ábrán ugyancsak dúcolt munkaárokban, vázlatos keresztmetszetben tüntettük fel az ikeralagút egy további k iviteli példáját ; a 3. ábrán a találmány szerinti ikeralagút egy további kiviteli alakját szemléltettük. Az 1. ábra szerinti ikeralagút 1 nyitott munkagödörben épül, amelynek falai 2 dúcolószerkezettel vannak megtámasztva. A 3 és 4 alagutak — gyakorlatilag — körszelvényűek, és 5 soványbeton-aljzatra támaszkodik fel 6 t; Ipelcmük, amely talpelemekhez egy-egy íves 7 tübbingelem csatlakozik. Ezeken támaszkodnak fel a közös megtámasztószerkezetet alkotó álló helyzetű 8 tübbingtartó elemek, amelyek mintegy oszlopelemekként funkcionálnak mind a 3, mind a 4 alagút 9 boltozati tübbingelemei számára. A fentieken kívül egy-egy íves 10, 11 tübbingelem (falazóelem) teszi teljessé az alagútszelvényeket. Amint az 1. ábrán jól látható, a 8 tübbing-tartóelemek a szélessége alul és az elemek középső tartományában meghaladja a többi íübbing-falazóelem b szélességét, felső része pedig az a szélességet is meghaladó c méretre szélesedik ki. A 8 tübbingtartóelem felső vállai kívülről nézve domború, alsó vállai pedig kívülről nézve homorú illeszkedő felületekkel rendelkeznek, amelyeket 12, illetve 13 hivatkozási számmal jelöltünk. A 6, 7 és 8—11 tübbingelemek önmagában ismert, a metróépítési gyakorlatban általánosan használt vasbetonelemek, és egymáson akár csuklósán — vagyis kapcsoloszervek nélkül — felfekhetnek, akár pl. 14 tüskékkel, vagy más kapcsolószervekkel egymáshoz rögzíthetők. Az 1. ábra szerinti alagút építése során a 6—11 elemeket szerelés közben szerelő mintaívekkel célszerű tervezett helyzetükben megtartani. A szerelés közbeni rögzítésre az elemek injektáló nyílása előnyösen kihasznál'5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
