184872. lajstromszámú szabadalom • Bevezető fúvóka főleg fűrdőmedencék töltésére
3 184872 4 A találmány bevezető fúvóka cseppfolyós és légnemű közegeknek tároló térbe való bejuttatására, főleg fürdőmedencék fenék menti vagy oldalsó betáplálás útján vízzel való töltésére. A fúvókának táphálózathoz való csatlakozó bevezető csöve, a bevezető csőbe beültetett fúvókaháza és a fúvókaházba változtatható helyzetben beerősíthető szabályozó idoma van. A szabályozó idom a közegnek a bevezető csőből a tároló térbejuttatására szolgáló kilépő nyílásban helyezkedik el, és helyzetének módosítása útján a torkolati rés mérete, ezien keresztül pedig a közeg-beáramlás mennyisége és/vagy iránya változtatható. A fürdőmedencékbe a fürdővíz betáplálása vagy a medence feneke (padozata) vagy valamelyik, esetleg több oldalfala mentén történik. A fenékmenti betáplálás többnyire úgy történik, hogy a víznyerő hely felől jövő tápvezetéket a medence fenékszintje alá vezetik, és a belőle kiágaztatott egy vagy több elosztó csövön és az azokhoz kapcsolódó befúvó fejeken keresztül lép be a friss víz a tároló térbe. A medencék oldalfalaik mentén általában túlfolyóval rendelkeznek. Az elszennyeződött és fölösleges víz azon keresztül távozik. Folyamatos betáplálás esetén ily módon a medence víztartalmának állandó cserélődéséről lehet gondoskodni. Hasonlóképpen lehet folyamatos betáplálással és elvezetéssel állandó vízcserét megvalósítani azoknál a medencéknél is, ahol a friss víz bejuttatása oldalirányból való befúvás útján megy végbe. Mind a fenék felől, mind az oldalfal felől történő betáplálás esetén fönnáll az a nehézség, hogy a vizet bevezető ismert fúvókák nem képesek a tárolt vízmennyiség tökéletes keveredését megvalósítani. A nem tökéletes és nem egyenletes keveredésnek az a következménye, hogy a medencében maradnak olyan ún. „holt terek”, amelyekben a régi víz cserélődés nélkül ottreked. Szélső esetben még az is előfordulhat, hogy a fúvókák és a túlfolyók között „rövidre záródás” jön létre, melynek következtében a betáplált friss víz azonnal el is távozik, míg a szennyezett régi víz háborítatlanul a medence belsejében marad. A jelenség elsősorban egészségügyi szempontból hátrányos, mert a fokozatosan elszennyeződő vízben kórokozó mikroorganizmusok tudnak veszélyes mértékben elszaporodni. Az ismert módon telepített, szokványos kialakítású vízbevezető fúvókák szabályozhatatlanok. Ezeknél sem a bevezetés irányának, sem a bevezetett víz mennyiségének változtatásával nem lehet az említett holt terek kialakulását megelőzni. A szabályozhatóság elvileg fonnál Ina, ha pl. a medencefenék alatt egy további második feneket alakítanánk ki, és az így létrehozott kezelő térből történhetnék — szelepek állítása útján — az egyes fúvókák szabályozása. Az ilyen kialakítás azonban a műtárgy költségét oly mértékben megdrágítja, hogy alkalmazása gyakorlatilag nem kerül szóba. Némileg egyszerűbb a fúvókák szabályozása, ha azok a medence oldalfalai mentén helyezkednek el, és megközelítőleg vízszintes síkban lövelik be a friss vizet a medencetérbe. A fúvókák elé szerelt szabályozó szelepek hozzáférhetősége végett azonban a medencét ilyenkor is körül kell pincézni, ami ugyancsak jelentős költségtöbbletet okozott. Létezik egy olyan osztrák megoldás is, amelynél a medence fenekén van hosszirányban egy vagy több fúvókasor elhelyezve. A fúvókák alkalmasak arra, hogy a friss vizet a fenék mentén szórják szét, és így a friss víz hatékonyan keveredjék a régivel. A hosszirányban egymás után elhelyezkedő fúvókák úgy vannak azonban a tápvezetékre kapcsolva, hogy az abban létrejövő nyomáscsökkentés miatt soha nem lehet még mennyiségileg sem egyenletes vízbevezetést megvalósítani. A tapasztalat szerint a fúvókák alatt és/vagy fölött holt terek is k alakulnak. Egy másik ismert megoldás értelmében a befúvó fejek k ipos-tölcséres torkolatokkal rendelkeznek, és a friss víz ezeken keresztül tör föl a medencefenék felől a felszín irányába. A befúvó fejek sorozata családfához hasonló, sok ágra bomló szimmetrikus kiosztású, és ezért bonyolult csőhálózatra van szükség. A kúpos-tölcséres fúvókanyílások a friss víznek kúppalástok mentén való fölfelé áramlását eredményezik, az egymás melletti kúppalástok között azonban holt terek alakulnak ki. Az utóbbihoz hasonló az a helyzet is, amely az ún. c ldalbefúvásos medencéknél észlelhető, ahol a fúvókákból kilépő friss víz alaprajzban egyenlőszárú háromszögek mentén oszlik el, alattuk és fölöttük pedig egyaránt ki tudnak holt terek alakulni. Az újabban kifejlesztett megoldások egyike ismerhető meg a 175 964. lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból. Ennek tárgya ugyan „gázmentesítő berendezés”, a benne elhelyezett csöveken kiáramló vizet azonban sajátságos kialakítású terelő tányérral bontják meg. \ terelő tányér kialakítása a víz parciális nyomásának -•sökkentésére alkalmas, de nem tartozik hozzá olyan belső ház, amely a kifúvott víz tangenciális szétterítésére enne alkalmas. Egyrészt ezért, másrészt az ajánlott rögzítési mód miatt az ilyen terelő tányér medencékbe való vízbejuttatásra nem ajánlható. Ugyancsak csövön érkező víz kiáramlását szabályozó szerv ismerhető meg a 3 938 743 lajstromszámú USA szabadalmi leírásból. A csövön át érkező víz útjába tömszelencén keresztül beállítható tűszeleg)et építenek be. Sajnálatos módon a fúvókában nincs megfelelő terelő idom elhelyezve, és ezért lényegében csak mennyiséget lehet vele szabályozni, szétterítés azonban nem érhető el. Itt is kedvezőtlen a csatlakozási mód, mert a medencét alá kellene pincézni ahhoz, hogy a szabályozás megvalósítható legyen. A szabályozó szerv ugyanis a víztér felől nem hozzáférhető. Kedvezőbb ebből a szempontból az a fúvóka, amely a 3 958 760. lajstromszámú USA szabadalmi leírásban található meg. Ennél egy tárcsa jellegű ütköző idom van a víz útjába helyezve, amely alatt tud a közeg elhaladni. A szabályozás a fúvókaház ki- vagy becsavarásával történik. Ezáltal változik a tárcsa és a fúvókaház közötti átlépő keresztmetszet. A megoldás jó gondolatokat tartalmaz, medence esetében mégsem előnyös, mert a terelő tárcsa erőteljesen kinyúlik a medencefenék vagy fal síkjából. A leírásból kiderül egyébként, hogy a fúvókát a vízfelület megbontására és elsősorban öntözésnél való alkalmazásra szánták. Nyomáscsökkenés vagy vízkimaradás esetén önsúlyánál fogva automatikus zárás következik be, ami medencéknél ugyancsak nem kívánatos. A legfejlettebb megoldást a 4 095 749. lajstromszámú USA szabadalmi leírás ismerteti. A vizet vezető csőhöz menettel csatlakozik a fúvókafej belső eleme, amely ellenanyás rögzítésű szabályozó idommal rendelkezik. A víz kilépésére szolgáló rés nagysága a ház mozgatásával változtatható. A ház külső idomjának forgatása a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
