184852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés desztilláló és/vagy abszorpciós kolonnák tányérjai hatásfokának előzetes meghatározására a kolonnák tényleges tányérszámának megállapításához, valamint azok a kolonnák, amelyek tányérszámát ilyen módon állapították meg
9 184852 10 vezetéke van. A 12 tányérköteg 13 legfelső és 13/a legalsó tányérjában 15 és 15/a koncentráció, adott esetben a koncentrációtól függő fizikai-kémiai állandók mérésére szolgáló érzékelők, vagy mintavevők és 21/a—21/b nyomásmérő csonkok vannak elhelyezve; ez utóbbiak 5 a 21 nyomáskülönbség mérő műszerrel állnak kapcsolatban. A 7 csonk a 9 nyomjelző anyag adagolóhoz a 11 vezetéken át csatlakozik. A 9 nyomjelző anyag-adagolónak a 8 nyomjelző anyag töltő és 10 sűrített levegő vagy 10 inertgáz csonkja van. Az 1. ábrán feltüntetett impulzustechnikára szolgáló berendezés 2 folyadéktároló tartályához az 1/a víztöltő vezeték csatlakozik, a 3 szívóvezeték a 4 szállítószivattyú az 5 nyomóvezetéken keresztül a 6 folyadékmennyiségmérőn át a már említett 15 7 csonkhoz csatlakozik. Az 5 nyomóvezetékbe az 1/b vízvezeték torkollik. Az említett 22 leürítő vezeték a 3 szívóvezetékbe csatlakozik. A 4 szállítószivattyú 5 nyomóvezetékét a 23 cirkulációs vezeték köti össze a 2 tartállyal. 20 A 2. ábrán feltüntetett kiszorításos technikára szolgáló berendezés 1—7 és 12—21, valamint 24 elemei megegyeznek az impulzustechnika megvalósítására szolgáló, fentebb ismertetett megfelelő elemeivel. A kiszorításos technika megvalósítására ezen felül még az alábbi ele- 25 mek szolgálnak : Â 31 tartályt, amelynek 30 nyomjelző anyag és 1/c víztöltő csonkja van, a 32 szívóvezeték köti össze a 33 szivattyúval. Ennek 34 cirkulációs vezetéke van, míg 35 nyomóvezetéke a 6/a folyadékmennyiség-mérőn kérész- 30 tül csatlakozik a már említett 7 beadagoló csonkhoz. Az 1. ábra szerinti berendezéssel az impulzustechnikával való tartózkodási időspektrum meghatározás a következőképpen történik. Az 1/a víztöltő vezetéken át megtöltjük a 2 tartályt 35 vízzel. A vizet a 3 szívóvezetéken át 4 szivattyú, 5 nyomóvezetéken és 7 beadagoló csonkon keresztül a 12 tányérkötegbe szállítja, miközben a víz mennyiségét 6 mennyiségmérő méri. A vizet a 12 tányérköteg legfelső 13 tányérjába vezetjük, ahonnan az, az alatta elhelyezett 40 13/a tányérra, majd innen a 12 tányérköteg legalsó tányérjára, esetünkben 14 levegőelosztón át 17 tartályba folyik. Kis folyadék terhelésű tányérok vizsgálata esetén a 12 tányérkötegbe vezetendő víz az 1/a és 1/b víztöltő veze- 45 téken át közvetlenül, tehát a 2 folyadéktároló tartály, a 3 szívóvezeték és a 4 szivattyú kiiktatásával jut a 12 tányérkötegbe. A 18 levegőszállító megindításával a levegőt 19 vezetéken át ugyancsak a 17 tartályba nyomjuk, ahonnan a 14 levegőelosztón át a 13/a és 13 tányé- 50 rokon keresztül haladva elhagyja 12 tányérköteget és a szabadba távozik. A 17 tartályon át a 12 tányérkötegbe vezetett levegő mennyiségét a 19 vezetékbe épített 20 mennyiségmérő méri. Miután előbb a kézzel beállított, a 6 vízmennyiségmérőn átfolyó víz, majd ugyancsak a 55 kézzel beállított, a 20 mennyiségmérőn átáramló levegő mennyiségét a leírt módon a 12 tányérkötegbe vezetjük, egymásután legalább háromszor megmérjük a 12 tányérköteg középső, esetünkben 13/a tányérján a levegőáramban bekövetkező nyomásesést a 21 nyomáskülönbség- 60 mérő műszerrel, amely a 21/a és 21/b csonkokkal kapcsolódik a 12 tányérköteghez. Ha az egymásután legalább három alkalommal mért nyomásesés — változatlan víz- és levegőmennyiség esetén — állandó értéket mutat, sűrített levegő vagy nyomás alatt levő bármely 65 inertgáznak a 9 adagolóba való hirtelen bevezetésével all csonkon keresztül impulzusszerűen adott mennyiségű nyomjelző anyagot, amelyet előzőleg 8 csonkon át töltöttünk 9 adagolóba, adagolunk a 7 csonkon át a 12 tányérköteg 13 legfelső tányérjába. A nyomjelző anyag beadagolásától számított megfelelő, esetenként egyenlő időközökben a tányérköteg legfelső tányérjára vezetett, valamint a tányérköteg legalsó tányérjáról lefolyó vagy a tányérköteg egy tányérjára vezetett és ugyanarról a tányérról lefolyó folyadékba nyúló 15 és 15/a érzékelőkkel összekötött 16 műszerrel megmérjük a folyadéknak a nyomjelző anyag adott időpontbeli koncentrációjával arányos jellemző fizikaikémiai értékét (például pH-értékét, vezetőképességét stb.). Az 1. ábrán a 15 érzékelő a 12 tányérköteg legfelső, 13 tányérjába folyó, míg a 15/a érzékelő a 13/a tányérról lefolyó folyadékba nyúlik. Adott esetben a 15 és 15/a érzékelők helyett ugyanilyen jelű mintavevő csonkokon át például a 13 és 13/a tányérok folyadékából kivett minták fizikai-kémiai jellemzője egyéb módon (például titrálással) is vizsgálható Nyomjelző anyagként valamely radioaktív anyag, vagy elektrolit, vagy festék alkalmazható. A 15 és 15/a érzékelők, valamint a 16 mérőműszer mérési elvükben az alkalmazott nyomjelző anyaghoz igazodnak. A 7 csonkon keresztül adagolt víz és nyomjelző anyag a 17 tartályba gyűlik össze. Ezt a felhígult nyomjelző anyag oldatot egy-egy méréssorozat befejeztével a 22 leürítő vezetéken át a 4 szivattyúval a 23 cirkulációs vezetéken keresztül a 2 tartályba vezethetjük, ahol az a további mérésekhez rendelkezésre áll. Az 5 nyomóvezetékből leágazó és a 2 folyadéktároló tartályba viszszavezető cirkulációs vezeték segítségével ezt a folyadékot átforgathatjuk és homogenizálhatjuk. Ha hosszabb időn keresztül nem végzünk újabb méréseket, a 17 tartályban összegyűlt, esetenként visszamaradt folyadékot a 24 leürítőcsonkon át megfelelő szennyvízkezelésnek vetjük alá. A következő mérést úgy végezzük, hogy a 6 vízmenynyiségmérőn és a 20 levegőmennyiségmérőn mérve az előző mérésben alkalmazottnál nagyobb víz, adott esetben felhígult nyomjelző-oldat és levegő-mennyiséget állítunk be azzal, hogy a levegő és víz térfogatáramainak (m3/h) hányadosa az első méréssorozatban beállítottál egyenlő legyen. A továbbiak során ugyanolyan módon járunk el, mint a fentebb leírtak. Egy-egy méréssorozat célszerűen 5—5 különböző levegő- és vízmennyiséggel végzendő. A 15 és 15/a érzékelőkkel, valamint 16 műszerrel, esetenként a 15 és 15/a mintavevő csonkokból vett mintákkal mért értékek azonos időpontbeli különbségét a mért időintervallumok függvényében grafikusan ábrázoljuk. Ezen az úton a tartózkodási időspektrumot állítottuk elő. A 2. ábra szerinti berendezéssel a kiszorításos technikával való tartózkodási időspektrum meghatározás a következőképpen történik. Az 1/a víztöltő vezetéken át megtöltjük a 2 tartályt vízzel. A vizet 3 szívóvezetéken át 4 szivattyú 5 nyomóvezetéken és 7 beadagoló csonkon keresztül a 12 tányérkötegbe szállítja, miközben a víz mennyiségét 6 menynyiségmérő méri. A vizet a 12 tányérköteg legfelső, 13 tányérjába vezetjük, ahonnan az az alatta elhelyezett 6
