184840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás NB-kvaterner-10-bróm-ajmalin- és NB-kvaterner-1-bróm-izoajmalin-származékok előállítására
1 184 840 2 HA általános képletű savval (ahol A jelentése a fent megadott) történő kezeléssel egy (I) általános képletű kvaterner származékká alakítunk. A (ÎV) általános képletű aldehid-bázisok amorf nemkristályos vegÿületek, melyek nem rendelkeznek jól -definiált olvadásponttal. E vegyületek a forgatóképességgel sem jellemezhetők egyértelműen, minthogy a bróm-aj malin ill. bróm-izoajmaUn kvaternerezése során a 20- és 21-helyzetű centrumok ízomerizálódása léphet fel. Az izomerizálódás a sztereoizomer kvaterner sók illetve aldehid-bázisok, keverékéhez vezet, függetlenül attól, hogy tiszta bróm-ajmalinból vagy tiszta bróm-izoajmalinból indultunk-e ki. A keverék összetétele azonban attól függ, hogy kiindulási anyagként bróm-ajmaiint vagy bróm-izoajmahnt használtunk-e. Az izomerizálódás mértéke az R csoport térkitöltésétől és jellegétől függ. Amennyiben a reakciókörülményeket nem tartjuk szigorúan állandó értéken, az izomerek aránya kísérletről kísérletre is változhat.. Az izomerizálódás csak néhány esetben nem lép fel. A nyíltláncú aldehid-bázisoknak kvaterner származékokká történő átalakításánál az izomerek aránya tovább változhat. Az aldehid-bázisokat legelőnyösebben az 1 H-magrezonancia-spektrum segítségével az aldehid-proton rezonanciájának helyzetével és az IR-spektrum segítségévei a karbonil-sáv fellépésével jellemezhetjük. Az aldehidproton rezonanciája 9,0—9,6 6 értéknél lép fel, míg a karbonil-sáv kb. 1700—1720 cm-1-nél jelentkezik. Az 1. ábrán az Nt,-propil-10-bróm-izoajmalínból képezett nyíltgyűrűs aldehid-bázis IR-spektrumát, míg a 2. ábrán a fenti vegyület1 H-FT-NMR-spektrumából a 90 MHZ tartománynak megfelelő részletet mutatjuk be. Az IR- spektrumban a C=0 kötés rezgés 1710 cm'1-nél látható. Az NMR-spektrumban az O^CH aldehid-proton alacsony térben fellépő rezonanciája a C 21 -re jellemző, mely a C 20-on levő egyetlen szomszédos protonnal való kapcsolódás útján 4 Hz frekvenciával lehasad. A két jelzés fellépése az n*forma (jelzés 9,52-nél) és az izo-forma (Jelzés 9,45-nél) keverékére vezethető vissza. A megfelelő csúcsok magasságából az izomerek arányára lehet következtetni. Az izolált vagy az extraktumban levő aldehid-bázisokat gyógyászatilag alkalmas szerves vagy szervetlen savval (előnyösen borkősav, oxálsav, citromsav, sósav vagy foszforsav) történő kezeléssel a kívánt (I) általános képletű vegyüietekké alakítjuk. A leírásban használt „n-forma” ill. „izo-forma” kifejezés Icizárólag a 20-helyzetű szénatom konfigurációjára vonatkozik. A 21-helyzetű hidroxilcsoport általában transz-állású, azonban cisz-állású is lehet. A találmányunk szerinti eljárással előállítható űj 10-bróm-ajmalin- illetve I O-bróni-izoajmalin-N), -kvaterner származékok a gyógyászatban adrenolitikus és a szívritmusra kifejtett hatásuk révén alkalmazhatók és meglepő módon lényegesen erősebb aktivitással rendelkeznek és fiziológiai szempontból jobban elviselhetők, mint az ismert ajmaiin-származékok, így az (I) általános képletű új vegyületek már lényegesen kisebb dózisban hasonló hatást fejtenek ki, mint az ismert ajmaiin-származékok. Ezenkívül az ismert ajmalin-származékoknál megfigyelt nem-kívánatos negatív inotropia gyengébben lép fel, míg ugyanakkor az új vegyületek szélesebb gyógyászati spektrummal rendelkeznek. Az (I) általános képletű új vegyületeket a gyógyászatban a hatóanyagot és iners, szilárd vagy folyékony gyógyászati hordozóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények alakjában alkalmazhatjuk. A találmányunk szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítása is találmányunk tárgyát képezi. Az (I) általános képletű hatóanyagok vizes oldat és szilárd készítmény alakjában egyaránt stabilak és tárolhatók. A gyógyászati készítmények előállítása a gyógyszergyártás önmagukban ismert módszereivel történik. Az (I) általános képletű új vegyületeknek az ismert Nt,-propil-ajm3linium-hidrogéntartaráttal (Neo-Giluritmal®) szemben kifejtett többlethatását az alábbi tesztekkel igazoljuk. Az akut toxicitást orális (p.o.) és intraperitoneális (i.p.) adagolás mellett 18-22 g súlyú hímnemű NMRI- egereken határozzuk meg. LDS0 értéknek azt a dózist tekintjük (jLzmól/kg) mely az adagolás utáni 7. napon a kísérleti állatok 50 %-ának pusztulását előidézi.^z LDS0 értéket a Probit-analízis módszerrel [L. Cavalli-Sforza, „Grundbegriffe der Biometrie”, különösen a biológiailag aktív anyagok értékmeghatározására szolgáló statisztikus módszerek; Gustav-Fischer Verlag, Stuttgart (1964)] számítjuk ki. A minimális tünet-dózist 18-22 g súlyú NMR1 hímegereken Campbell és Richter hatásképe alapján [Campbell D.E.S. és Richter W.: Acfá Pharmakol. Toxikol.25, 345-363. oldal (1967)] határozzuk meg. Minimális tünet-dózisként (jumôl-kg/ban) azt a dózist tekintjük, melynek i.p. beadása esetén három egérből kettőnél magatartásváltozások lépnek fel. A minimális tünet-dózis a nem-kívánatos mellékhatások mértékeként szolgál. A funkcionális refraktor szakasz tartamának (fRZ) meghosszabbodását és a kontrakciós erő (erő) csökkenését 300-400 g súlyú nőstény Albion-Pirbright-féle fehér engerimalacok izolált bal pitvarában Govier kettős ingerlést módszerével [Govier W, C.: J. Pharmakol. Exp. rher. 148, (1) 100-105. oldal (1965)] határozzuk meg. Azt a /umól/kg-ban kifejezett koncentrációt adjuk meg, melynek hatására 18 perccel a beadagolás után a funkcionális refraktor szakasz tartamának 125 %-os meghosszabbodása illetve a koncentrációs erő 75 %-os csökkenése (a kiindulási értékre vonatkoztatva) következik be. Ezenkívül a kontrakciós erőcsökkentő és refraktor idő hosszabbító dózisok arányát is megadjuk. A fenti arányból a teszt-vegyület antiarrhitmiás hatásának „gyógyászati szélességére” lehet következtetni izolált szervben [Greef K.: Verb. Dtsch. Ges. Kreislaufforsch. 35, 88-97,(1969)]. A teszt-vegyületnek 280-350 gsúlyú, akonitinnel infundált hímnemű Wista-patkányokra kifejtett hatását Raschak módszerével [Raschak M.: Arzneimittelforschung (Drug Res.) 25, (4) (1975) 639-641. oldal] határozzuk meg. A teszt-vegyületet az egéren meghatározott i.p. LD50 érték egyhuszadának megfelelő dózisban adagoljuk. majd időegységenként konstans mennyiségű akonitin-dózist infundálunk. Megadjuk a ritmuszavarok [extraszisztolás (ES), ventrikuláris tachikardia (VT), kamralebegés (KM)] fellépése'hez szükséges időnek a teszt-csoport és kontroli-csoport között mért időkülönbségét (A%-ban). Minthogy a fenti értékek /umól/kg-ban ül. /amól-l -ben adjuk meg, feltüntetjük az egyes teszt-vegyületek molekulasúlyát is. Az eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
