184816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített imidazolil-metil-tio pirimidon-származékok előállítására
1 184 816 kloridban vagy hidrogén-bromidban végezzük. Abban az esetben, ha L acetoxi-, metán-szulfonil-oxi- egy ptoluol-szulfonil-oxi-csoport, klór- vagy brómatom vagy trifenii-foszfónium-csoport, akkor a reakciót valamely bázis, például alkálifémül—4-szénatomos)-a!koxid, különösen nátrium-metoxid, jelenlétében hajtjuk végre. L előnyösen hidroxil- vagy nretoxicsoport, kivéve amikor Hét vagy B savra érzékeny csoport, ekkor L előnyösen klór- vagy brómatomot képvisel. Az (1), (4) és (5) általános képletű vegyületek savaddíciós sói például a hidrogén-kloriddal és a hidrogénbromiddal alkotott sók. A reakciót előnyösen valamely oldószer jelenlétében folytatjuk le, de az oldószer megválasztásának nincs döntő jelentősége, a fontos csupán az, hogy közömbös legyen a reakcióban résztvevő anyagokkal és a termékkel szemben. Abban az esetben, ha a reakciót savas körülmények között végezzük, például a fent megadott savak egyikének a jelenlétében, akkor az oldószer maga a sav lehet. Abban az esetben, ha a reakciót bázikus körülmények között hajtjuk végre, például a fent megadott bázisok egyikének a jelenlétében, akkor az oldószer valamely feleslegben alkalmazott 1—4 szénatomos alkanol lehet. A reakciót mérsékelt hőmérsékleten végezzük, de a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletéig terjedő hőmérséklettartományban. A reakcióban résztvevő anyagokat előnyösen közelítőleg mólegyenértéknyi mennyiségben használjuk, bár az egyik reagenst kis feleslegben, például 1,1—1,5 mólegyenértéknyi mennyiségben, vagy nagyobb feleslegben, például 1,5—4 mólegyenértéknyi mennyiségben is használhatjuk. Az egyik reagenst már az indulásnál alkalmazhatjuk feleslegben, de természetesen a reakció folyamán is végezhetjük a feleslegben való adagolást. A találmány szerinti eljárás különösen olyan (1) általános képletű vegyületek előállítására használható, ahol Hét jelentése 5-metil-4-imidazolil-csoport és n értéke 2. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek közül a következőket nevezzük meg: 2 - [2 - (5 - metil - 4 - imidazolil - metil - tio) - etil - amino] - 5 - [5 - (1,3 - benzo - dioxclil) - metil] - 4 - pirimidon, 2 - [2 - (5 - metil - 4 - imidazolil - metil - tio) - etil - amino]-5-(6-metil-3-piridil-metil)4-pirimidon. Az (5) általános képletnek megfelelő vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (6) általános képletű vegyületet, ahol G jelentése hidrogénatom vagy egy tiolcsoportot védő csoport és n jelentése az (1) általános képletnél megadott, egy (7) általános képletű vegyülettel, ahol A és B jelentése az (1) általános képletnél megadottakkal egyezik és 0 olyan csoportot képvisel, amely aminnal helyettesíthető és adott esetben a G csoport a termékben, ha az tiolcsoportot védő csoport, hidrogénné alakítható, reagáltatunk. Ez utóbbi eljárásban kapott termékek az (5a) általános képletnek felelnek meg, ahol A, B és n jelentése az (1) általános képletnél megadott jelentésű és G a (6) általános képletnél megadottakat jelenti. Jellegzetes (5a) általános képletnek megfelelő vegyületek a következők: 2 - (2 - merkapto - etil - amino) - 5 - [5 - (1,3 - benzo - dioxolil)-metil]-4-pirimidon, 2 - (2 - tritil - tio - metil - amino) - 5 - [5 - (1,3 - benzodioxolil)-metil]-4-pirimidon, l - (2 - merkapto - etil - amino) - 5 - (6 - metil - 3 - pindil-mctil)-4-pirimidon, valamint ezek savaddíciós sói. 3 által képviselt aminnal kicserélhető csoportok példáiként a nitro-amino- (N02NH—), az 1—4 szénatomos alk l-tio-, benzil-tio-csoportot, valamint a klór- és brómatomot említjük meg. 9 jelentése előnyösen nitro-amino-csoport vagy 1—4 szé latomos alkil-tio-, különösen metil-tio-csoport. G által képviselt tiolcsoportot védő csoportok a tritil-. 4-metoxi-benzil-, etil-karbamoil- és az -S(CH2)NH2 csoportok; ez utóbbi esetben a tiolcsoport diszulfldként var védve. A reakciót oldószer nélkül emelt hőmérsékleten, például 80-170 °C-on, előnyösen 120-140 °C-on, vagy oldószerben ugyancsak emelt hőmérsékleten, például a leakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletén végezzük. Az oldószert a reagensek oldhatósági jellemzői szerint választjuk meg. Az oldószer előnyösen piridin, pikolin vagy pikolinok elegye, valamely 1—4 szénatomos alkanol, előnyösen etanol vagy 1-propanol, 1-4 szénatomos alkanolok vizes elegye, 1,2-etándiol, valamely keton, például aceton vagy 2-butanon, vagy valamely protonmentes poláros oldószer, például dimetil-formamid, dimetil-acetamid, dime til-szulfoxid, hexametil-foszforsavamid, tetrahidrotiefén-dioxid, acetonitril vagy nitrom-etán. A reakciót előnyösen etanolban, 1-propanolban vagy piridinben folytatjuk le visszafolyatás közben. Abban az esetben, ha a tiolcsoportot védő csoport savra labilis csoport (például tritilcsoport), lehetőség van arra, hogy mind a tiolcsoportot védő csoport eltávolítását, mind a (4) általános képletű vegyülettel történő ezt követő reakciót egyidejűleg hajtsuk végre az előzőleg enlített savas közegben. Ez úgy történik, hogy az (5) általános képletnek megfelelő vegyület in situ képződik az (5b) általános képletnek megfelelő vegyületből, ahol G* valamely savra labilis tiolcsoportot védő csoport, n, Z, A és B jelentése pedig az (1) általános képletnél megadottakkal egyezik. Különösen alkalmas savas közeg erre a célra a hidrogé i-kloridot tartalmazó ecetsav. Abban az esetben, ha a G tiolcsoportot védő csoport —íí(CH2)nNH2 csoport, akkor a kapott diszulfidot a megfelelő (5) általános képletű vegyületté alakítjuk például lítium-alumínium-hidriddel való redukcióval vagy va'amely merkaptán, például ditio-treitol vagy nátriumszulfid használatával. A (7) általános képletű pirimidonokat ismert módon készíthetjük, így például ahol 0 jelentése nitro-aminocsoport, a vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy nitrogumidint (8) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, ahol A és B jelentése az (1) általános képletnél megadottakkal egyezik és R valamely 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy aril-(Ci_4-alkil)-csoport, valamely bázis jelenlétében. Ezt a reakciót előnyösen valamely 1-4 szénatomos alkanolban nátriumul-4-szénatomos) alkoxiddal, mint bázissal a reakcióelegy forráspontján hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban példákon is bemutatjuk. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
