184812. lajstromszámú szabadalom • Telep cserélhető folyóanóddal, gázzal depolarizálható elektrokémiai cella és bipoláris elem a telep és a cella kialakítására

1 2 184 812 A találmány tárgya telep cserélhető fogyóanóddal, amely elektrolitot, egymástól térben elválasztva elrende­zett katódokat és az elektrolitban elfogyó anyagból készült fémes fogyóanódokat befogadó semleges anyagú tartállyal, a katódok- és a fogyóanódokra kapcsolódó, külső terhelésre csatlakoztatható végpontokkal van el­látva, ahol a fogyóanódok a tartályban cserélhetően van­nak elrendezve, továbbá gázzal depolarizálható elektro­kémiai cella, amely szigetelő anyagú tartállyal, a tartály­ban kialakított legalább két cellaegységgel és a cella­­egységgel határolt elektrolitkamrával, továbbá a cella­egységekkel kapcsolódóan fogyóanódokkal és katódok­­kal van ellátva. Tárgya továbbá olyan fogyóanóddal és katóddal ellátott bipoláris elem, amely különösen a te­lep és az elektrokémiai cella kialakítására alkalmas. A találmány szerinti telepben, elektrokémiai cellában és bipoláris elemben a fogyóanód cseréje egyszerűen elvégezhető és a csere nem okoz károsodást. Jól ismertek azok a tölthető telepek és más energia­átalakító rendszerek, amelyekben az egyik elektródot fémből, vagy fémötvözetből készítik, és a fém az energia előállítása (a telep kisütése) során oldatba, az úgyneve­zett elektrolitba megy át, míg az energia felhalmozása (a telep töltése) alatt újból lerakódik. Ezek jól ismert példái a nikkel-kadmium, az ezüst-oxid-cink anyagú elektródákkal kialakított akkumulátorok és telepek. Ismeretesek olyan energiaátalakító eszközök is, amelyek­ben halogén elemmel vagy oxigénnel depolarizált kató­dok és amelyek például cinkből, vasból, ólomból, lítium­ból, mangánból, vagy hasonló fémekből készült fogyó­­anódot tartalmaznak. Számos esetben ezeket az energia­átalakító rendszereket a helyszínen látják el új elektród­dal, amikoris az anód elfogyó anyagát részben, vagy egészben felújítják, mégpedig oly módon, hogy a telep egyes egységeiben vagy teljes egészében külső potenciált alkalmaznak a fogyóanódon a szükséges fémmennyiség lerakatására. Habár történtek próbálkozások olyan meg­oldás kidolgozására, amelynek révén a felújítással a telep energiatartalma nem csökken, mégis a gyakorlatban nem lehet eredeti töltési állapotukat visszaállítani, élettarta­muk rövidebb és a cserét követően viszonylag hosszú ideig újratöltés céljából az üzemeltetésből ki kell kap­csolni őket. Eltávolítható és az őket körülvevő katódkamrába behelyezhető anódokkal ellátott száraztelepek ismer­hetők meg egyebek között a 3,436,270; a 3,513,030; a 3,553,024; a 3,708,345 számú észak-amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokból. Az anódok általában fogyó fémből, összetömörített, vagy szintereit fogyó fémporból vannak kialakítva, és őket porózus fém­ből készült támaszokra vagy ernyőkre erősítik. A támasz vagy ernyő anyaga lehet nikkel, vas, vörösréz, titán, tan­tál, vagy ezek ötvözetei. Ezekben az ismert telepekben az anódok eltávolítása és az új anódok behelyezése a katódkamrába vagy a körülvevő elembe problémát okoz, mivel az anód struktúrája a katódkamrán kívüli behelye­zés során bekövetkező alakváltozás miatt megváltozik. Továbbá az anódok eltávolítása és az új anódok behe­lyezése során a katódkamrákban elhelyezett és elektro­littal impregnált papír elválasztó elemek összegyűrőd­hetnek, vagy eltépődhetnek. A találmány szerinti telep anódja merev, vékony kor­rózióálló fémből készült tartólemezen van a telepen kívül elvégzett lerakatással kialakítva. A tartólemez anyaga lehet például titán, tantál, tantállal borított titán, cirkónium, molibdén, nióbium, ittrium, volfrám, nikkel. A tartólemezre kerülő fogyóelektród, például cink a telepen kívül a legkedvezőbb feltételek között rakatható g le. A merev anódtartót a rajta elhelyezett fémmel együtt a katóddal szemben a cellába helyezzük és addig használ­juk, amíg az anód gyakorlatilag teljesen elfogy. Ezután az anód tartólemezét kiemeljük a cellából és új fogyó­­anódos tartólemezt helyezünk be, míg a kivett tartó­ig lemezt a telepen kívül a fogyó fémmel újból bevonjuk. Egy másik lehetőség szerint a fogyóanódot meg­fogásokban a katóddobozon cserélhetően helyezzük el, és amikor anyaga elfogyott, eltávolítjuk a katóddoboz­­ból és új fogyóanódot helyezünk be a megfogásba. 15 Mivel jelenleg a cinket tartják a fogyóanód legmeg­felelőbb anyagának, ezért a találmányt a továbbiakban példaként cinkből készült fogyóanód alapján ismertet­jük, de természetesen a találmányi alapgondolat meg­valósításaként más fogyóanódanyagok, mint a vas, lítium, 2Q kadmium, vagy hasonlók alkalmazhatók. Találmányunk minden olyan energiaátalakító rendszerre vonatkozik, amelyben fogyóanódot alkalmaznak. A katódot előnyösen dobozszerű felépítésben alakít­juk ki olyan fémből, amely a telepben alkalmazott elekt- 25 rolit hatásával szemben ellenálló. Ilyen anyag például a titán, tantál, a tantállal borított titán, cirkónium, molibdén, nióbium, ittrium, volfrám, nikkel. A katód­­dobozt legalább egyik oldalán porfémből szintereléssel állítjuk elő és porózus anyagát impregnáljuk vagy katali- 30 zátorral aktiváljuk. Katalizátorként például platina­csoportba tartozó fémek, platinafekete, platinacsoport fémoxidjai, más katalitikus hatású fémoxidok, például perovszkitok, delafoszitok, bronzok, spinell-típusú oxi­­dok használhatók. A szintereit porfémből készült fal 35 aktiválását a legmegfelelőbben úgy végezhetjük, hogy a zsírtalanított és szükség szerint kissé maratott vagy pácolt porózus fémlapot a katalizáló anyag hőre bomló vegyületének oldatával itatjuk át, majd oxidáló, esetleg redukáló atmoszférában az anyagot hőkezelésnek vetjük 40 alá. Ennek révén a katalizátoranyagot tartalmazó só fel­bomlik, a katalizátor (az oxid vagy fém) a színtereit fal felületén és pórusaiban lerakódik. Az aktivált porózus falat belső felületén, vagyis a dobozszerű katód belső tere felé néző oldalon zsírtaszító 45 (lipofób) vagy hidrofób műanyaggal impregnáljuk, üyen anyag például a polietilén, a polipropilén, a politetra­­fluor-etilén, a poliklór-fluor-etilén, a különböző vinil­­gyanták, de sok más anyag is alkalmazható. Ezeket az anyagokat oly módon juttatjuk be a színtereit fal póru- 50 saiba, hogy bizonyos mélységig behatolhassanak, de ne járhassák át a fal teljes szélességét. Az impregnáló anyag részben bevonja a pórusok felületét a katód belső felü­letén és a porózus katód gázoldali rétegének hidrofób tulajdonságokat kölcsönöz. 55 Ezzel a megoldással jelentős mértékben csökkenteni lehet az elektrolit behatolását a dobozszerű elemekbe és lehetővé válik három fázis érintkezési rétegének fenn­tartása a katód porózus részein. A dobozszerű katódelemek és a szomszédos anódok 00 elektromos kapcsolatát a közöttük levő teret kitöltő elektrolit biztosítja. A külön tartályban vagy tankban elhelyezett elektro­lit az elektródok közötti terekben folyamatosan áram­lik. Áramlását megfelelő elosztó és gyűjtő csövek vagy 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom