184796. lajstromszámú szabadalom • Hidrosztatikus hajtómű
1 184 7% 2 A találmány hidrosztatikus hajtómű, főleg nagy lökethosszúságú dugattyús hajtásokhoz, pl. felvonókhoz. A hajtóműnek a munkavégző közeget befogadó munkahengere, valamint a munkahengerben axiális irányú alternáló mozgásra képes dugattyúja van. A munkahenger és a dugattyú közé az utóbbi áthaladását megengedő fejtag van beiktatva, a dugattyú pedig a munkavégző közeg által kifejtett erőnek a munkahengeren kívül elhelyezkedő valamilyen szerkezetic való továbbítására alkalmas. A hagyományos megoldású hidraulikus hajtóműveknél gondot okoz, ha azok a szokásosnál nagyobb lökethosszúságúak. Ilyenkor ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni a kihajlási jelenséget. A biztonság növelése érdekében ezért ilyen esetekben nagy átmérőjű dugattyúkat kell alkalmazni, amelyeknek munkavégző közeggel való ellátására nagy mennyiségű folyadék szállítására alkalmas szivattyúk szükségesek. A méretek növekedése az üzemi nyomás csökkenésével jár együtt, és igy a hajtómű hatásfoka romlik. À nagy lökethosszúságú dugattyús hajtóműveknél két ismert műszaki megoldáshoz szoktak folyamodni. Az egyik az ún. löketsokszorozásos hajtás, amelynél rövid löketű dugattyúval löketsokszorozó csigasort működtetnek. Az ilyen berendezés a csigasor jelenléte miatt bonyolult kötélvezetésü, az alkalmazott kis üzemi nyomású és nagy folyadékszállítású szivattyú miatt pedig a hidraulikus tápegység igen nagy méretűnek adódik, ami kedvezőtlen üzemi viszonyokat eredményez. Különösen hátrányos az ilyen hajtómű a 20 m körüli vagy enné! nagyobb emelő magasságú felvonók esetében. Az említett hátrányok mellett ugyanis külön fogókészülék és sebességhatároló szerv' beépítésére is szükség van. Az ismert megoldások másik tipikus családját a teleszkópos hajtóművek alkotják, amelyek a lökethossz megnövelését azáltal teszik lehetővé, hogy egyetlen dugattyú helyett egymásba tolt búvárdugattyúk sorozatát alkalmazzák. A búvárdugattyúk az átmérőcsökkenés sorrendjében fokozatosan egymás után lépnek működésbe. Nem kedvezőek a tapasztalatok az ilyen teleszkópos hajtóművekkel sem, mivel a dugattyúsorozat minden egyes eleméhez más-más statikus nyomás és sebesség tartozik. Ezért a teljes teleszkóprendszer mozgásának egyenletessé tételéhez bonyolult vezérlés szükséges. Gondot okoz az is, hogy az egyes dugattyútagok egymásból való kitolódásakor azok szélső állásukban fölütköznek, és az így keletkező dinamikus hatások csillapításáról külön kell gondoskodni. Itt is érvényes az, hogy a kis üzemi nyomású és nagy folyadékszállítású szivattyúhoz nagyméretű hidraulikus tápegységet kell hozzárendelni. A teleszkópos hajtóművek egy tipikus példája található meg a 109.779 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban. Az ebben közölt megoldás teheremelésre vagy nagy magasságban végzett munkákhoz a szükséges magasság elérésére alkalmas segédberendezést tartalmaz. A teleszkóp ebben az esetben két tagból ál!, amelyek közül a kisebbik átmérőjű belső teleszkóptagra hat közvetlenül a munkavégző közeg, míg a nagyobb átmérőjű külső teleszkóptag a kihajlásból származó igénybevételek fölvételére szolgál. A szerkezet csak kis tömegek mozgatására és csekély üzemi nyomásra képes, szerkezeti fölépítése bonyolult, és ezért drága, amellett pedig a teleszkóptagok sebességváltozását nem tudja kiküszöbölni. A találmány célja olyan hidrosztatikus hajtómű kifejlesztése, amely az ismert megoldások fogyatékosságát kiküszöböli, és alkalmas nagy iökethoszszúságú dugattyús hajtásoknál, főleg a nagy emelő magasságú felvonóknál való alkalmazásra. A kitűzött célon belül feladata a találmánynak az is, hogy a hajtómű 40 bar-nál nagyobb üzemi nyomáson, minél nagyobb kihajlási biztonsággal és a munkavégző közeg turbulens áramlásának elkerülése végett minél kisebb áramlási sebességgel működjék. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a fentiekben felsorolt többirányú követelmény ún. vezető dugattyús munkahenger útján elégíthető ki egyidejűén. A nagy üzemi nyomás a búvárdugattyúként működő vezető dugattyú körgyűrű felületével, a nagy kihajlási biztonság megfelelő átmérőjű és kis falvastagságú cső alkalmazásával érhető el. A vezető dugattyú az alapdugattyúnak kellő megtámasztást tud nyújtani, emellett módot ad a biztonságot továbbfokozó valamilyen vezető kerettel való kombinálásra is. A kitűzött céinak megfelelően a találmány szerinti hidrosztatikus hajtómű főleg nagy lökethoszszúságú dugattyús hajtásokhoz, pl. felvonókhoz - amely hajtóműnek a munkavégző közeget befogadó munkahengere, valamint a munkahengerben axiális irányú alternáló mozgásra képes dugattyúja van, a munkahenger és a dugattyú közé az utóbbi áthaladását megengedő fejtag van beiktatva, a dugattyú pedig a munkavégző közeg által kifejtett erőnek a munkahengeren kívül elhelyezkedő valamilyen szerkezetre való továbbítására alkalmas - oly módon van kialakítva, hogy a munkahengerben alternáló mozgásra képes dugattyúlest belsejében hozzá képest búvárdugattyúként működő, a munkahengerből kinyúló legalább egy vezető dugattyú van elhelyezve. A hidrosztatikus hajtómű további ismérve lehet, hogy a dugattyútestnek a vezető dugattyúhoz csatlakozó végére vele együttes mozgásra képes, a vezető dugattyú áthaladását megengedő tömítő fej van elhelyezve. A tömítő fejben egy vagy több vezető persely van. A vezető dugattyú külső fala a tömítő fejhez és a tömítő fejben lévő egy vagy több vezető persely belső falához tömítetten, a dugattyútest belső falához pedig réssel illeszkedik. Az egy vagy több vezető perselynek a tömítő fejjel érintkező külső faián tömítő szervek, pl. O-gyürük, a vezető dugattyúval érintkező belső falán pedig ugyancsak tömítő szervek, pl. ajakgyürük vannak elhelyezve. A találmány szerinti hidrosztatikus hajtómű egyik célszerű kiviteli alakjánál a vezető dugattyút cső alkotja, amely a munkahengerrel, előnyösen annak feneke mentén össze van erősítve. A vezető dugattyút - egy másik lehetséges kiviteli alak esetében - ugyancsak cső alkotja, és a vezető dugattyú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6G 65 2
