184711. lajstromszámú szabadalom • Kifordítókészülék gumikeztyű számára

1 A’ találmány tárgya kifordítókészülék gumikesztyű számára öt, az emberi kéz ujjaihoz hasonló elrendezé­sű fűvókával, amik egy-egy összekötőcsövön és közös elosztócsonkon át vákuum-szivattyúval vannak össze­kötve . Manapság a gumikesztyűt rendszerint az előállító formáról történő lehúzás során fordítják ki. Az ilyen fajta kifordítás márcsak azért sem valami megnyug­tató, mert ezt a részben kézzel végzendő tevékenysé­get a jelenlévő hőhatás nehezíti, úgyhogy némely esetben az ilyen kifordítás nem is lehetséges.Továbbá a belső oldalukon különleges, például velúr bevonat­tal ellátott gumikesztyűk előállítása során kétszeri ki­fordításra van szükség. Először a belső oldalt kell kí­vülre juttatni és ezután a most már kívül lévő belső oldalt kell ismét a használati helyzetbe hozni. Ezek­nek a kifordító műveleteknek az elvégzéséhez mind ez ideig nem vált ismertté olyan kifordítókészülék, amely a gumikesztyűk kifordítását könnyen és gyorsan elvégezné. Csőszerű anyagok kifordítására szolgáló készülé­kek már régóta ismeretesek. Ilyent ismertet a 3 880 058 sz. amerikai és az 1 491 786 sz., illetve az 1 293 474 sz. angol szabadalmi leírás. Az előbbi kettő eseté­ben folyamatos textil, illetve rugalmas csőszerű a­­nyagpálya, tömlő kifordításáról van szó, míg az utób­bi egyik végén lezárt csőszerű textília kifordítására szolgál. Itt az egyetlen, hosszú, folyamatos anyagpá­lya olyan különleges és bonyolult kialakításokat tesz szükségessé, amik gumikesztű kifrodításához nem is alkalmazhatóak. Kesztyű kifordítását szolgáló készüléket ismertet viszont az 1 072 465 sz. angol szabadalmi leírás, amely a 967 285 sz. angol szabadalmi leírás szerinti­megoldást fejleszti tovább. Itt egymással párhuzamo­san elrendezett, szilárdan rögzített csövek vannak, amikbe a csövekre húzott kesztyűujjakat a csőbe toló dugattyúk merülhetnek. A kesztyűujjaknak a csövekbe történő betolása során megtörténik a kesztyű kifordí­tása. Ennek során a kesztyű ujjainak végénél különö­sen nagy igénybevétel ébred, amit a dugattyúkra helyezett feszültségcsökkentő nyomórugókkal enyhí­tenek. Ez azonban a kesztyű ujjaira.dekülönösen a vé­gekre ható igénybevételt nem csökkenti jelentős mér­tékben. Ráadásul a gumikesztyű anyagjának sajátos­ságai, tapadása, rugalmassága következtében ezt a be­rendezést gumikesztyű kifordítására nem is lehetne alkalmazni. A 977 046 sz. angol szabadalmi leírás olyan kesz­tyű kifordító gépet ismertet, amelynek üreges kesz­tyűsablonjába vákuumot vezetnek. Ez a sablonra fel­húzott kesztyűt az ujjhegyeknél a sablon ujjszerű csö­veinek végénél történő beszívás következtében rög­zíti, aminek következtében a sablonról levett kesz­tyű kifordítható. A vákuumot megfelelő szelep segít­ségével a munkaütemtől függően mechanikus vezér­léssel a kellő pillanatban be-, illetve kikapcsolják. A készülék alkalmazhatóságát azonban nagymértékben nehezíti az a körülmény, hogy az öt ujjnak megfelelő cső a kesztyűsablonon mereven van elrendezve. Ennek következtében a kifordítás során a kesztyű hüvelykujjnak és gyűrűsujjnak megfelelő ujjai lesza­kadnak a megfelelő csövekről, ennek következté­ben megszűnik a vákuum a kesztyűsablon belsejében, úgyhogy a maradék három kesztyűujjat már nem le­het kifordítani. Minthogy az ismert berendezések segítségével a kesztyű kifordítását nem lehet megbízhatóan elvé­gezni, ezt manapság többnyire kézzel végzik, amihez legfeljebb primitív szerszámok, ujjszerű tárgyak állnak csak rendelkezésre. A találmánnyal megoldandó feladat tehát olyan készülék kialakítása gumikesztyű kifordításához, amely a korábban ismertté vált megoldások hátrányai­nak kiküszöbölése mellett feleslegessé teszi a kézi­munkát, a gyártási folyamatot megkönnyíti és meg­gyorsítja és amely még a gumikesztyű kedvezőtlen súrlódási együtthatójú, rugalmas anyagának kezelé­sére is alkalmas. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében egyrészt a mutató-, középső- és gyűrűsujjnak megfele­lő középső három fúvóka elosztó és közös vezeték út­ján az elosztó csonkon van rögzítve és másrészt a hü­velyk- és kisujjnak megfelelő szélső két fúvóka ru­galmas tömlő révén elmozdíthatóan van elrendezve. A találmány értelmében célszerű a szélső két fúvó­ka .tengelyirányban elmozdítható összekötőcsövei egyrészt az elosztóban és másrészt a vezetékkel össze­erősített gerinclemezben vannak megvezetve. Itt a szélső fúvókáknak egymáshoz és a többi fúvókához képesti állításához az összekötő csöveknek az elosztó és gerinclemez közötti szakaszán egy-egy fokozatmen­tesen beállítható ütköző van elrendezve. Az ütközők elfordulásának megakadályozása érdekében célszerű, ha az ütközőknek a vezeték felőli oldalán egy-egy hornyot alakítunk ki, amibe az elosztó és az ütköző között lévő egy-egy vezetőelem csatlakozik. A különböző méretű gumikesztyűkhöz való alkal­mazhatóság érdekében célszerű, ha a fúvókák cserél­hető kialakításúak, amihez az összekötő csövön lévő karimához csavarkötéssel vannak tömítőgyűrűvel tö­­mítetten rögzítve. Itt a fúvóka illeszkedő kúpos része miatt a csatlakozó átmérő állandó még akkor is, ha a fúvóka átmérője változik. A gumikesztyű sérülésének elkerülése érdekében célszerű, ha a fúvókák végükön lekerekítéssel rendel­keznek, amelynek célszerű értéke például 5 mm. A készülék működtetéséhez az elosztó csonk és a vákuumszivattyú közé lábbal működtetett útszelepet is iktathatunk. A találmány további részleteit kiviteli példa kap­csán a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti készülék egyik célszerű kiviteli alakjának vázlatos elölnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak részlete: egy fúvóka metszete viszonylag nagyobb léptékben, a 3. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak metszete, ahol a metsző sík az elosztó és a gerinclemez között megy át. Az 1. ábrán a találmány szerinti kifordító készü­lék egyik célszerű kiviteli alakját látjuk elölnézetben, aminek a kifordítandó gumikesztű ujjainak minden­kori méretéhez igazodó öt 1 fúvókája Van. Ezek közül a középső három a la fúvóka az emberi kéz mutató-, középső- és gyűrűsujjának felel meg, míg a két szélső 1b fúvóka a hüvelyk- és kisujjnak. A három középső la fúvóka egy-egy 2 összekötő csőhöz csatlakozik, a 2 összekötő csövek pedig 5 elosztóba torkollnak. Az 5 elosztóhoz 6 vezeték van erősítve, amelynek végén 3 elosztó csonk van. A két szélső 1b fúvókának szin­tén van 2 összekötő csöve, amik rugalmas 7 tömlők útján a 3 elosztó csonkkal vannak összekötve. A 6 vezetékre továbbá 8 gerinclemez van erősítve. A szél­ső két 1b fúvóka 2 összekötő csövei az 5 elosztón, illetve a 8 gerinclemezben elmozdíthatóan vannak 184.71 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 §5 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom