184710. lajstromszámú szabadalom • Beömlőnyílás-mag
1 184.710 A találmány tárgya beömlőnyílás-mag, amelyet belül üreges téglák Formázásánál alkalmazunk, s amelyet előnyösen több példányban helyezünk el a beömlőnyílásokban, amikor képlékeny kerámiai masszákból csigaprés útján téglákat formázunk. Az ismert műszaki megoldások jellemzői: Belül üreges téglék formázásánál csonkagúla és gúlaalakű magokat használnak. Ilyen megoldásokat ismertetnek az 535.919 és 108.394, valamint 441.093 lajstromszámú német szabadalmi leírások. Ismeretes az is, hogy a beömlőnyílás-magot úgy alakítják ki, hogy azoknak különböző hajlásszögű határolófelületük van. (Ehhez lásd a 269,877, 299.852 és 675.280 lajstromszámú német szabadalmi leírásokat). A 935.712 lajstromszámú NSZK-beli szabadalmi leírásban olyan eljárást ismertet a szerző, amely üreges téglák formáinak beömlőnyílásai korrekcióját hivatott megoldani. Ennek az eljárásnak lényege abban van, hogy megoldást ad a formákban kialakuló tömörödések kiküszöbölésére. A leírásban ismertetett egyik megoldásnál egy mag sarokkiképzését látjuk, amelyet az jellemez, hogy a lényegében dölésszög nélküli oldalfelület lokális tartományát - amelynek azonban van bizonyos dőlésszöge - áz oldalfelületek terhére megnövelik annak érdekében, hogy ezáltal fékező hatást lehessen elérni. így lehet az összekötő falak középső tartományában nagyobb mennyiségű kerámiai anyagot alkalmazni. Azok a kísérletek, amelyek az ily módon kialakított magok révén kívánták a tégla belső üregeit kiképezni, oda vezettek, hogy a csomópontokon behasadások jöttek létre. A tömörödések gyakran olyan méretűek voltak, hogy a forma önmagában sík felületen szárítás után, a csomópontok tartományában konkáv, az összekötőbordák tartományában pedig konvex deformációk jöttek létre. Ha -azt vesszük figyelbe, hogy azok a formarészek, amelyek az alakítás tartalma alatt tágulásnak vannak kitéve, a rugalmasság határánál nagyobb tömörödést és a nyers forma testének az alakítás alatti - ugyanezen rugalmassági határon belül észlelhető - kisebb tömörödést tüntetnek fel (lásd NDK szabadalmi leírás 130.412 lajstromszám alatt) -, úgy a leírt deformáció a metsző felületeken csak úgy érthető, hogy a bordák tartományában a kerámia anyaga nyomásnak, a csomópontok tartományában pedig tágulásnak van kitéve. Az alakítandó massza az üregalakító magra olyan erőhatást közvetít, amely a formázó felületre ható merőleges komponensre és ugyanezen felületre tangenciális, azaz súrlódó hatású erőkomponensre bomlik. Azokban a magfelületeken, amelyeken az adott felületre merőlegesen ható erő és súrlódó hatású erő által összeadó támasztóerő az egyensúlyi helyzetet tartja - és ezek a felületek a folyás irányával párhuzamosak - ez az erő pontosan ellentétes irányú hatást fejt ki azzal az erővel szemben,amely a tangenciális irányban a sarkokon ható erőből és a súrlódó erőből tevődik össze. By módon az alakítandó kerámiai massza magjának felületein ébredő támasztóerő olyan tömörödést hoz létre, amely a magra ható teljes nyomásnak a statikus nyomást létesítő részét a dinamikus erőhatások teljére megnöveli Ha az ilyen magfelület a forma sarkába esik, - amely sarok a főfolyás irányára vonatkoztatva bizonyos hajlásszöggel rendelkezik - akkor a támasztóerő hatásvonalának iránya változik e sarok körül a főfolyási iránnyal szemben és a kerámikus anyag növekvő tömörödését idézi elő, ugyanakkor azonban ezen tartományban & dinamikus erő csökken, A magnak a kerámiai mamit alakaító felületei az általuk képzett éleknél védődnek. Ezáltal pedig a támasztóerők és az általuk előidézett tömörödések a mag élének tartományában a nulla felé tartanak, míg a dinamikus nyomás értéke ugyanitt a legnagyobb értkeket éri el. A csomópontok tartományában - amelyek tudvalévőén a bordák révén keletkezének, és amely tartományokat a formázás alatt a mag szélei határolnak - a formázás alatt nagyobb dinamikus nyomások lépnek fel, mint a bordák tar tományában, amelyeket a mag felületei és ezek hajlásszöge alakítanak. A nyomáskülönbségek kiegyenlítődése a csomópontokban a kerámiai anyag folyósodását idézi elő a csomópontokban, a bordák súlypontjának vonalában és ezáltal a kerámaiai masszának a csomópontokban létrejövő tágulását hozza létre, A technika jelenlegi színvonalát képviselő megoldásokban közös jellemző az, hogy a csomópontokban nem kívánnak tömörödést dőidéni. Mivel pedig ez a törekvés a megoldásból hiányzik, a hiányzó tömörödés miatt a bordákon hasadások keletkeznek, ezek axiális irányban haladnak, gyakran anélküfis, hogy a forma homlokfelületét egyáltalán elérnék. Ezek a hasadékok egy adott csomópont keresztmetszeti felületének átmérője irányában - tehát radiálisán - alakúknak ki. A találmány szerinti megoldás tehát arra irányul, hogy üreges téglák formáinak csomópontjaiban fellépd hasadásokat kiküszöböljék és így az üreges téglák minőségét megjavítsuk. A feladat tehát abban van, hogy a bordák és az általuk alkotott csomópontok közötti tömörödésekből adódó különbségeket - mint amelyek különböző előjelű rugalmas erőhatások közvetkeményeképpen jönnek létre - csökkentsük, vagy teljesen megszüntessük. A fellépő tömörödési különbségeket ezáltal lehet csökkenteni, vagy megszüntetni, hogy a magnak a találmány szerinti kialakítását a csomópontok tartományában a formázás tartama alatt tömörítjük, ami az itt fellépő dinamikus nyomás csökkentéséhez vezet. Az ezen intézkedés által csökkenő nyomáskülönbség - a bordák és a csomópontok között - a bordák súlypont-vonalának irányában a kerámiai anyag folyósodásának csökkenéséhez vezet, ennek pedig logikus következménye az, hogy a csomópontokon a tágulás is csökkeni fog. Technikailag a kerámikus masszának a csomó-Eontban történő tömörödését azzal lehet elérni, ogy a magokat a keresztmetszetet határoló felületeken járulékosan olyan pótfelülctekkel alakítjuk ki, amelyek úgy vannak kiképezve, hogy a iájuk ható támasztóerők hatásvonalai a csomópont súlypontvonalának egy adott pontjában keresztezik egymást. A támasztóerők mértékét a formázandó anyag statikus nyomásának függvényében, ezen járulékos felületek dőlése és nagysága változtatása revén határozzuk meg, mégpedig olymódon, hogy a csomópontban keletkező tömörödés a bordákon keleketkező tömörödéssel egyensúlyt tart fenn. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő mag, amelynek két különöböző dőlésszögű feiüiete van, azzal jellemezhető, hogy a járulékos felületeknek 70-40*-s dőlése, amely viszont olyan élben vögző> 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
