184704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív enkefalin analógok előállítására

J

1

2

184.704

Az 1 általános képletű peptidek és származékaik moriinagonista tulajdonságait a következőkben részletezzük korlátozó jelleg nélkül

A) ln vitro:

a) Izolált egér vas deferens idegileg kiváltott összehúzódásainak gátlását vizsgáltuk Hughe és munkatársai (Brain Researc, 88, 296 /1975/) módszerével (0,1 Hz-nél mutatott pulzust alkalmaztunk) és a gátlást az ismert narkotikus antagonistával, naxolonnal, (l-N-allil-7,8-dihidro-14-hidroxi-normorfinon) szüntettük meg..

b) Izolált tengeri malac ileum elektromosan gerjesztett összehúzódásainak csökkentése, ha Patron szerint (Brit. J. Pharmacol. 12 119-127 /1957/) készítjük elő az ingerlésre. Az egyes bélszelvényeket átfúrtuk az anóddal és egy 2-3 g-os adaggal szuszpendáltuk. Inger paraméterek:

frekvencia: 0,1 Hz, időtartam: 0,4 ms, feszültség (szupramaximális 30-40 V, az összehúzódásokat izotonikusan alakítottuk át).

B) In vivo:

a) A vegyületek analgetikus .hatást mutatnak, például egéren csökkentik a fenil-benzokinonnal gerjesztett rángásokat, ha Hendershot és munkatársai [J. Pharm, exp. Therap., 125 237 119591] módosított módszerével vizsgáljuk ( a vegyületek beadagolása intracerebroventriculáris injekció útján történt) és ezt a csökkenést naxolonnal szüntetjük meg.

b) a vegyületek köhögés ellenes hatást is mutatnak, például ha Boura és munkatársai Brit. J. Pharmacol, 39 225 /1970/ módszerével vizsgáljuk tengeri malacon.

c) a vegyületek hasmenéscsökkentő, hatást is mutatnak, például csökkentik patkányon a ricinus olajjal okozott hasmenést.

Az I általános képletű vegyületek szűkebb körét képezik azok a vegyületek - ahol p és q is 0,

X3 L-tirozilcsoport,

X4 D-alanincsoport,

X5 glicilcsoport,

Xs Lfenilalanilcsoport,

X7 D-leuci- vagy D-metionicsoport.

Az 1 általános képletű peptidek további alcsoportja a VII általános képlettel jellemezhető — ahol R, R1, p, q jelentése azonos az I képletnél felsorolt jelentésekkel f

X3 L-tirozil-, O-acetil-L-tirozil- vagy N-metil-L-tirozilcsoport,

X4 glicil-, Lalanil-, a-metil-alanil- vagy D-alanilcsoport,

X5 glicilcsoport, szarkozilçsoport vagy L-aszparaginilcsoport,

X4 L-fenilalanilcsoport, L-tirozil- vagy L-4-klóf-’1 fenilalanilcsoport,

X7 L-leucil-, D-leucil-, L-metionil-, D-metiohil-, Lnorleucil-, Ltreonil- vagy D-ß- homoleucilcsoport,

X® Ltreonilcsoport, D-treonilcsoport, L-fenilalanilcsoport, L-tirozil- vagy L-lizilcsoport, és X9 glicil- vagy L-lizilcsoport.

Az I általános képletű vegyületek további szőkébb körét képezik a VIII általános képletű vegyületek - ahol

R R1 jelentése az I képletnél megadott,

Xs jelentése L-tirozilcsoport vagy N-metil-L-ti-10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

rozilcsoport és

X7 D-leucilcsoport vagy D-metionilcsoport.

Az I általános képletű peptidek és származékaik

— azol a szubsztituensek jelentése a fenti — a hasonló szerkezetű vegyületek előállítására ismert módszerek bármelyikével előállíthatok. így például a megfelelő aminosavak szekvenciális egymáshoz kapcsolásával, a peptid szintézis klasszikus módszerével vagy szilárd fázisú eljárásokkal állíthatók elő, vagy először előállítjuk a peptid alegységeket és utána kapcsoljuk össze az alegységeket.

Az ilyen reakciók kivitelezése során például a betáplált aminosav karboxilcsoportját aktiváljuk és a nem reagáló amino- és karbonsavcsoportokat védjük. Ez a módszer ismert a peptidirodalomban. Példaképpen a következő irodalmi helyeket említhetjük meg a megfelelő aktiválási és védőcsoport kialakítási reakciókra és a reakciókörülményekre (beleértve a kapcsolási és a védőcsoport eltávolítására szolgáló reakciókat is).

a) 1.042.487, 1.048.086. és 1.281.383. sz. nagybritanniai szabadalmi leírások.

b) Schroder és Lüebke, „The Peptides” (Academic Press) /1965/.

c) Bellean és Malek, J. Am. Chem. Soc. 90 165 /1968/.

d) Tilak, Tetrahedron Letters, 849 /1970/.

e) Beyerman, Helv. Chim. Acta., 56, 1729 /1973/.

f) Stewart és Young, „Solid Phase Peptide Synthesis” (W. H. Freeman és Co.) /1969/.

A reakciókörülményektől függően az I általános képletű peptideket és származékaikat szabad bázis vagy ezek sói vagy a peptidek esetében sók formájában kapjuk. A savaddíciós sók szabad bázissá vagy más savak sóivá és a bázisok savaddíciós sóikká alakíthatók az irodalomból jól ismert módszerek segítségével. Hasonlóan a peptideket sóikká alakíthatjuk és a sókat peptidekké vagy más sókká alakíthatjuk ismert módszerekkel.

Az I általános képletű peptideket és származékaikat és savaddíciós sóikat úgy állíthatjuk elő, hogy valamely II általános képletű vegyületet - ahol R jelentése I általános képletnél megadott és Y1 jelentése az I általános képletnek megfelelő N-terminális gyök-fragmens - III általános képletű vegyülettel- ahol Y2 jelentése a II általános képletű vegyület gyökfragmensét, I általános képletű vegyületté kiegészítő C-terminális gyökfragmens - kondenzálunk és adott esetben a II és III általános képletű vegyületek védettek és/vagy aktiváltak és kívánt esetben a termék védőcsoportjait eltávolítjuk és a terméket bázissá vagy sóvá vagy savaddíciós sóvá alakítjuk.

Az olyan I általános képletű peptidek és származékaik esetében — ahol X' (p vagy L) metionilcsoport, a fent definiált II általános képletű vegyület előnyösen megfelel az I képletű vegyület N-terminális fragmensének, amely vagy X7 helyén metionilcsoportot tartalmaz a C-terminális helyzetben és akkor a III általános képletű vegyület N-terminális helyzetben (X8) -csoportot tartalmaz vagy az X* csoport van a C-terminális helyzetben és akkor a III általános képletű reagens tartalmazza az "X7 metionilcsoportot az N-terminális helyzetben. Általában előnyösebb az előbbi változat.

Szakember számára világos, hogy a (D vagy L)

3