184704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív enkefalin analógok előállítására

J 1 2 184.704 Az 1 általános képletű peptidek és származékaik moriinagonista tulajdonságait a következőkben rész­letezzük korlátozó jelleg nélkül A) ln vitro: a) Izolált egér vas deferens idegileg kiváltott összehúzódásainak gátlását vizsgáltuk Hughe és munkatársai (Brain Researc, 88, 296 /1975/) módszerével (0,1 Hz-nél mutatott pulzust alkalmaz­tunk) és a gátlást az ismert narkotikus antagonistá­­val, naxolonnal, (l-N-allil-7,8-dihidro-14-hidroxi­­-normorfinon) szüntettük meg.. b) Izolált tengeri malac ileum elektromosan ger­jesztett összehúzódásainak csökkentése, ha Patron szerint (Brit. J. Pharmacol. 12 119-127 /1957/) ké­szítjük elő az ingerlésre. Az egyes bélszelvényeket átfúrtuk az anóddal és egy 2-3 g-os adaggal szusz­­pendáltuk. Inger paraméterek: frekvencia: 0,1 Hz, időtartam: 0,4 ms, feszültség (szupramaximális 30-40 V, az összehúzódásokat izotonikusan alakítottuk át). B) In vivo: a) A vegyületek analgetikus .hatást mutatnak, például egéren csökkentik a fenil-benzokinonnal gerjesztett rángásokat, ha Hendershot és munka­társai [J. Pharm, exp. Therap., 125 237 119591] módosított módszerével vizsgáljuk ( a vegyületek beadagolása intracerebroventriculáris injekció út­ján történt) és ezt a csökkenést naxolonnal szüntet­jük meg. b) a vegyületek köhögés ellenes hatást is mutat­nak, például ha Boura és munkatársai Brit. J. Phar­macol, 39 225 /1970/ módszerével vizsgáljuk ten­geri malacon. c) a vegyületek hasmenéscsökkentő, hatást is mutatnak, például csökkentik patkányon a ri­cinus olajjal okozott hasmenést. Az I általános képletű vegyületek szűkebb körét képezik azok a vegyületek - ahol p és q is 0, X3 L-tirozilcsoport, X4 D-alanincsoport, X5 glicilcsoport, Xs Lfenilalanilcsoport, X7 D-leuci- vagy D-metionicsoport. Az 1 általános képletű peptidek további alcso­portja a VII általános képlettel jellemezhető — ahol R, R1, p, q jelentése azonos az I képletnél fel­sorolt jelentésekkel f X3 L-tirozil-, O-acetil-L-tirozil- vagy N-metil-L­­-tirozilcsoport, X4 glicil-, Lalanil-, a-metil-alanil- vagy D-alanil­­csoport, X5 glicilcsoport, szarkozilçsoport vagy L-aszpa­­raginilcsoport, X4 L-fenilalanilcsoport, L-tirozil- vagy L-4-klóf-’1 fenilalanilcsoport, X7 L-leucil-, D-leucil-, L-metionil-, D-metiohil-, Lnorleucil-, Ltreonil- vagy D-ß- homoleucilcsoport, X® Ltreonilcsoport, D-treonilcsoport, L-fenil­­alanilcsoport, L-tirozil- vagy L-lizilcsoport, és X9 glicil- vagy L-lizilcsoport. Az I általános képletű vegyületek további sző­kébb körét képezik a VIII általános képletű vegyü­letek - ahol R R1 jelentése az I képletnél megadott, Xs jelentése L-tirozilcsoport vagy N-metil-L-ti-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 rozilcsoport és X7 D-leucilcsoport vagy D-metionilcsoport. Az I általános képletű peptidek és származékaik — azol a szubsztituensek jelentése a fenti — a ha­sonló szerkezetű vegyületek előállítására ismert módszerek bármelyikével előállíthatok. így például a megfelelő aminosavak szekvenciális egymáshoz kapcsolásával, a peptid szintézis klasszikus módsze­rével vagy szilárd fázisú eljárásokkal állíthatók elő, vagy először előállítjuk a peptid alegységeket és utána kapcsoljuk össze az alegységeket. Az ilyen reakciók kivitelezése során például a betáplált aminosav karboxilcsoportját aktiváljuk és a nem reagáló amino- és karbonsavcsoportokat véd­jük. Ez a módszer ismert a peptidirodalomban. Példaképpen a következő irodalmi helyeket említ­hetjük meg a megfelelő aktiválási és védőcsoport kialakítási reakciókra és a reakciókörülményekre (beleértve a kapcsolási és a védőcsoport eltávolí­tására szolgáló reakciókat is). a) 1.042.487, 1.048.086. és 1.281.383. sz. nagy­­britanniai szabadalmi leírások. b) Schroder és Lüebke, „The Peptides” (Acade­mic Press) /1965/. c) Bellean és Malek, J. Am. Chem. Soc. 90 165 /1968/. d) Tilak, Tetrahedron Letters, 849 /1970/. e) Beyerman, Helv. Chim. Acta., 56, 1729 /1973/. f) Stewart és Young, „Solid Phase Peptide Synthesis” (W. H. Freeman és Co.) /1969/. A reakciókörülményektől függően az I általá­nos képletű peptideket és származékaikat szabad bá­zis vagy ezek sói vagy a peptidek esetében sók for­májában kapjuk. A savaddíciós sók szabad bázissá vagy más savak sóivá és a bázisok savaddíciós sóikká alakíthatók az irodalomból jól ismert módszerek segítségével. Hasonlóan a peptideket sóikká alakít­hatjuk és a sókat peptidekké vagy más sókká alakít­hatjuk ismert módszerekkel. Az I általános képletű peptideket és származékai­kat és savaddíciós sóikat úgy állíthatjuk elő, hogy valamely II általános képletű vegyületet - ahol R jelentése I általános képletnél megadott és Y1 jelen­tése az I általános képletnek megfelelő N-terminális gyök-fragmens - III általános képletű vegyülettel- ahol Y2 jelentése a II általános képletű vegyület gyökfragmensét, I általános képletű vegyületté ki­egészítő C-terminális gyökfragmens - kondenzálunk és adott esetben a II és III általános képletű vegyü­letek védettek és/vagy aktiváltak és kívánt esetben a termék védőcsoportjait eltávolítjuk és a terméket bázissá vagy sóvá vagy savaddíciós sóvá alakítjuk. Az olyan I általános képletű peptidek és szárma­zékaik esetében — ahol X' (p vagy L) metionilcso­­port, a fent definiált II általános képletű vegyület előnyösen megfelel az I képletű vegyület N-terminá­­lis fragmensének, amely vagy X7 helyén metionilcsoportot tartalmaz a C-terminális helyzet­ben és akkor a III általános képletű vegyület N-ter­minális helyzetben (X8) -csoportot tartalmaz vagy az X* csoport van a C-terminális helyzetben és akkor a III általános képletű reagens tartalmazza az "X7 metionilcsoportot az N-terminális helyzetben. Általában előnyösebb az előbbi változat. Szakember számára világos, hogy a (D vagy L) 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom