184691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemestermények tárolás közbeni szellőztetésére
\ 184 691 2 A találmány eljárás szemestermények tárolás közbeni szellőztetésére, ahol a szeilőzöievegőt elő^ nyösen ventilátorral juttatjuk a tárolóba, előnyösen tárolósilóba. Mint ismeretes, a szemesterményeket a betakarítástól a felhasználásig többnyire hosszabb időn keresztül tárolják a legkülönbözőbb fajta és rendszerű tárolókban. A tárolás akkor megfelelő, ha a tárolt szemek biológiai aktivitását a tárolás folyamán a minimumra csökkentve lehet tartani, mert így biztosítható, hogy a légzés okozta tápanyagcsökkenés minimális legyen, továbbá ily módon kerülhető el az igen veszélyes bemelegedés, valamint penészedés. A biológiai aktivitás a szemnedvesség és a hőmérséklet függvénye. A szemek szerkezetükből következően elsősorban sejtszerkezeti elemeik tulajdonságai függvényében higroszkópos viselkedést mutatnak, vagyis nedvességtartalmukat a környező levegő relatív nedvességtartalmától függően növelik vagy csökkentik. Az ily módon kialakult szem nedvességtartalmat nevezik az egyensúlyi nedvességtartalomnak. A szemek hőmérséklete hosszabb idő után megegyezik a környező levegő hőmérsékletével, a terménytömeg hőtehetetlensége igen jelentős. Fontos továbbá tudni, hogy a lehűtött szem légzése a hűtés arányában csökken és + 5 °C értéken szinte leáll. A magvak biológiai aktivitása tehát a mikroklíma paramétereinek változtatásával szabályozható. A hagyományos tárolókban a gyakorlati tapasztalatok alapján meghatározott rétegvastagságban tárolják a szemesterményeket, amely rétegvastagság még lehetővé teszi az adott nedvességtartalmú, állapotú és fajtájú magvak megfelelő szellőzését. A szellőztetést, valamint a maghalmaz hűtését időszakos átlapátolássa! oldották meg és ennek a gyakoriságát ugyancsak gyakorlati tapasztalatok alapján, a szemestermék és a környezeti levegő jellemzői függvényében határozták meg. így pl. figyelembe kellett venni a naptári időszakot. A modern nagy tárolók, így a silók és a többméteres rétegvastagságban tároló horizontális tárolók azonban nem teszik lehetővé az átlapátolást. A horizontális tárolókban csak a helykihasználás csökkenése révén oldható meg a termény átforgatása. Ugyanez vonatkozik a silókra is, mert itt egy silócellát kell üresen hagyni az átforgatás biztosítására. Maga a termény mozgatása pedig jelentős szemtörést és terményromlást okoz. A nagy tömegben tárolt szemeslermények szellőztetésére a modern tárolók esetén ventilátort alkalmaznak. A ventilátorok különböző rendszerű légelosztó szerkezeteken keresztül környezeti levegőt nyomnak keresztül a terményhalmazon. Ezt a levegőt esetlegesen melegítik vagy hütik. A ventilátorok indítását a kezelők többnyire a terménytömeg hőmérsékletének függvényében végzik és egyszerűen csak azt figyelik, hogy a termény hőmérséklete a még maximálisan megengedhető értéket elérte vagy a minimálisan megengedhető értékre lehűlt. Az eddigi szellőztetési eljárásoknál azonban "-»mű vészik figyelembe a szellőző levegő és a terhőmérséklet-különbséget, hanem ""--Uvegö relatív nedvességtartalmát. így nagyon gyakran előfordulhat, különösen nyári meleg időben, hogy a rendelkezésre álló meleg környezeti levegő, amely a jelenlegi felfogás szerint kiváló szellőzést biztosít, a nála hidegebb 5 terménnyel érintkezve lehűl és lehűlés közben a relatív nedvességtartalma annyira megnő, hogy a terményt nemhogy szárítja, hanem veszéíyes módon nedvesíti. így tehát nagyon gyakran a nagyon kedvezőnek ítélt száraz nyári körülmények között 10 a szellőztetés több kárt, mint hasznot okozhat. A találmány célja a felsorolt hiányosságok kiküszöbölése és olyan szellőztetési eljárás kidolgozása, amelynél a szellőző levegővel történő szemestermény-nedvesítés kiküszöbölhető. 15 A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti célnak eleget tehetünk, ha a szemestermény hőmérsékletének függvényében a szellőzést csak a két véghelyzetben vezéreljük, illetve szabályozzuk a terményhőmérséklet függvényében, vagyis ami- 20 kor a termék a még megengedhető maximális hőmérsékletet eléri, illetve a még megengedhető minimális hőmérsékletre csökken. A közbenső intervallumban azonban a szellőzés szabályozását a szellőző levegő és a szemestermény hőmérséklet-különb- 25 sége függvényében szabályozzuk úgy, hogy a szellőző levegő és a szemestermény hőmérséklet-különbsége olyan legyen, hogy a levegő és a szemes termény érintkezésekor a íevegő relatív nedvességtartalma a hőmérséklet-kiegyenlítődés következtében 30 no növekedjék, hanem célszerűen meg csökkenjék is. A találmány tehát eljárás szemestermények tárolás közbeni szellőztetésére, ahol a szellőző levegőt előnyösen ventilátorral juttatjuk a tárolóba, elő- 35 nyösen tárolósilóba. A találmány lényege, hogy a termény hőmérsékletét mérjük és amikor a mért érték a terményre még nem veszélyes maximális éitéket eléri, a ventilátort beindítjuk és amikor a mért érték a megengedett minimális értéket eléri, a 40 ventilátort leállítjuk, és a maximális és minimális hőmérséklet értékek között a ventilátort a szellőzésre rendelkezésre álló levegő és a termény hőmérscklete közti hőmérséklet-különbség függvényében úgy szabályozzuk, hogy a ventilátort akkor indít- 45 ji k, amikor a szellőzőlevegő hőmérséklete előre meghatározott értékkel hidegebb, mint a termény h őfoka és leállítjuk, amikor a termény és szellözőlevegő hőmérséklete közötti különbség előre megható rozott érték alá csökken. Előnyös megoldás, ha 50 a tárolt termény hőmérsékletét több pontban mérjük és a szabályozás szempontjából mindig a legkedvezőtlenebb hőmérsékleti értéket vesszük figyelembe, de célszerű lehet egyes esetekben olyan megoldás, hogy a szabályozást a több pontban mért 55 érték átlaga alapján végezzük. A találmányunk esetén tehát azt a fizikai tényt használjuk ki, hogy a levegő relatív nedvességtartalmát az abszolút nedvességtartalom és a hőmérséklet határozza meg. Ha a levegő hőmérséklete nő és 60 az abszolút nedvességtartalom változatlan, a relatív páratartalom csökken és így nő a vízfelvevő képesség, azaz a szárítóképesség. Ez a jelenség egyébként a Molliere-féle 1-x diagramban nagyon jól követhető. 65
